Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-198
198. országos ülés Julius 1. 1B70. 53 egyes honpolgára a tőrvény korlátain belől gyakorolhat. — Továbbá: Ellene szavazok a főispáni omnipotentiának, mert embert sem Rómában sem a főispáni széken csalhatatlannak soha el nem ismerek. Főleg nem helyeselhetem, hogy a főispán majdnem korlátlan hatalommal gyakorolja a kijelölés jogát, s fel legyen jogosítva a tisztviselők fölfüggesztésére és a hivataloknak kinevezés általi betöltésére. Ez által az alkotmányos kCzólet lassacskán száműzetik hazánkból, és belejutunk a hivatalnoki merev rendszerbe, mely a kiskorúság bélyegét fogja sütni reánk, és akarva nem akarva, gyámul veti fel magát a nemzet nyakára. Nem helyeselhetem a törvényjavaslatban kifejtett virilis bizottmányok alakítását: felforgatja az ösi alkotmányunkat, ellenkezik az eddigi gyakorlat, a népképviselet eszméjével, és Európában eddigelé ismeretlen birtok aristokratia kezébe adja a hatósági ügyek kezelését; mig ellenben az ipar, a szorgalom, a kereskedelem, a kevésbé vagyonos értelmiség és a nép milliói úgyszólván mellőztetnek. Sőt az által, hogy egy uj kaszta teremtetik, megteremtetik egyúttal a visszavonás és gyűlölség ezen uj aristocratia irányában. Itt akaratlanul is eszembe jut Széchényi István nagy hazánkfiának mondása: „A nemzetnek mindig nagy hibája volt, hogy a kegyelettel őrzött múltnak hagyományát, az ujabb kor igényelmeivel összeegyeztetni nem tudta." Félek t. ház! hogy e törvényjavaslat is azon hibában szenved. Ösi alkotmányunk könyve arany elveket rejt magában. Feltalálhatók benne a szabadságnak mindazon legmagasztosabb eszméi, melyek ugy az ős, mint a jelenkori legszabadabb s legműveltebb népek intézményeit jellegzik. Ott találjuk a független hatósági önigazgatás mellett a legszigorúbb kormányfelelősséget. Ezt óhajtom én. De mert ezen eszméket, mint szabadságimádó őseink drága örökséget megvalósítva élvezni, és a jövő nemzedéknek is meg akarom tartani: a miniszteri törvényjavaslat pedig ezekkel ellenkezik: tehát tiszta lélekismerettel ellene szavazok és pártolom a Tisza által beterjesztett határozati javaslatot. Báno József: T. ház! A beterjesztett határozati javaslatok, a tegnapi szónoklatok, a hirlapi polémiák és programmok, melyek e tárgyban a túlsó oldalról beadattak, előttem nyilván valóvá teszik azt, hogy a tisztelt baloldal szándéka nemcsak a régi megyének hatáskörét nem megszorítani, hanem azt lehetőleg tágítani is. Legyen szabad t. ház, nekem csupán e részben néhány megjegyzést tenni. Előre kijelentem, hogy a részleteket kerülni fogom s kerülni fogom egyszersmind az élességet is. (Hattjukl) En elismerem, t. ház, hogy az előttünk fekvő tárgy igen fontos,; hanem oly óriási nagyságot, mint a minőt annak e teremben és e termen kivül is sokan tulajdonítanak, én legalább e kérdésnek mai stádiumában nem tulajdonitok. (Nevetés a bal oldalon.) Nem azért t. ház, mintha ez nem érdekelne mindenkit; mert hisz, miután a megyében az önkormányzat direct alkalmazásáról van szó: tagadhatatlanul érdekel ez mindenkit. De nem tulaj donitok a kérdésnek oly roppant nagy fontosságot azért, mert az én véleményem szerint, a kérdésnek lényege a nemzet által már évtizedek előtt lett eldöntve, s akkor, midőn a múlt országgyűlés elválasztotta a politicumot a juridieumtól, az én véleményem szerint, csakis az érett gyümölcsöt szakította le. Azért előttem mindig igen csodálatos, midőn azt mondják, hogy ezen törvényjavaslat szünteti vagy öli meg a megyét. T. ház ! Akkor, midőn Magyarország a reformok terére lépett, midőn az uj eszmék iránt rokonszenvet mutatott, az én véleményem szerint, a megyék sorsa el volt döntve; s örömmel lehet constatálni azt, hogy épen a megyei elem volt azon termékeny talaj, mely ezen uj eszmék iránt legtöbb rokonszenvet mutatott, s igy az ón nézetem szerint a megyék maguk ásták saját sirjokat; (Fölkidltás bal felől: Dicsőségükre válihl) hogy mintegy kimutassák a természet örök törvényeit, mely szerint az enyészet táplálékot ad egy uj életnek épen ugy körülbelől, mint a hernyó saját maga fonja saját gubóját, mely hernyói életének véget vet, (Nevetés bal felől), hogy annál szebb és nemesebb alakban folytathassa életét. (Átalános derültség.) És igy t. ház nem ezen elénk terjesztett törvényjavaslat, sőt nem is az 1848-ki törvény, — mert hiszen az 1848 a-ki törvény a nemzetnek csak régi óhajtását fejezte ki, — hanem azon korszak, midőn országszerte épen maguk a megyék kívánták, hogy a magyar alkotmány alapjául a népképviselet és a parlamenti kormány tétessék; azon korszak döntötte meg, véleményem szerint a megyét. Es ezt én nagyon természetesnek találom, mert a népek nagy tömegében van bizonyos erős ösztön, mely azokat saját életök fentartására vezérli; épen ily ösztön vezérelte Magyarországot, midőn azon alapot foglalta el, melyen most áll, és ha a nemzet most kívánná az akkori megyei szerkezetet fentartani, veszélynek tenné ki magát: mert hiszen, t. ház, minden kornak
