Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-198

§2 198. országot Ulé 12-ik század közepéig pusztán az önfentartás és a mennyire a kedvező körülmény engedé, aharez és hódítás szellemétől valának áthatva, és a megye várai körül megtelepült hős nép nemzetségei egyenjoggal birtanak, miként ezt szt. István I-ső könyve 4-ik fej. 3. §. mutatja, hol ez áll: „Omnes homines unius sünt eonditionis." E szerint nálunk már a kezdet méhében horda a democraticus elveket. De csalódnánk, ha azt gondolnók, hogy politikai élet nem létezett, a megyékben ; hisz az Árpádok korszakában stirüen válták egymást az országgyűlések, hol nemcsak a vár-ispánok, a nemzetségek főnökei, de annak tagjai is joggal jelentek meg, sőt a hagyományokból tudjuk, hogy a király által kinevezett vár ispánjai saját megyéikben gyűléseket tártának. Ez volt a mongol berohanásig tehát közel négy századig tartó első korszaka a megyéknek. A mongol berohanás után szomszédai a mármár polgári állammá fejlődött cseh és német nép intézményeivel jobban megismerkedett nemzet belszervezetében nagy változáson ment keresztül. Hazánk ujrateremtője IV-ik Béla közvetlen utódai korában ugy a honvédelem, mint a megye újra szerveztetett, még pedig örökké bámulandó modorban a legszélesebb democraticus alapokra fektetve. A megyék gyűlésein nemes és nem nemes, óhitű és zsidó egyaránt részt vett, gyakorolta a tisztújítás, katonaállitás és bíráskodás jogát. Ez volt a megyék 2-ik korszaka a 15-ig század első feléig fenállott democraticus megye. És ba felütjük a történelem lapjait, ott látjuk tényleni hazánk legdicsőbb napjait, sőt merem hinni, hogy az érdekek kölcsönös kiegyenlítésével és közös erővel emelt democrat alap volt azon magasztos oltár, melyen a kaszt-rendszertől megtisztított nemzet oly összegeket erővel áldozott. A 15-ik század közepén mindez megváltozott : a nemzet lételét sűrűen váltakozott harczok fenyegetek, a rombadült kelet-római birodalom romjain a félhold üté fel sátorát, az ozmánok hatalma mindinkább kifejlődvén, hazánk a politikai térről ismét a harczi síkra lépett, hogy szive vérével védje nemcsak saját lételét, de az apáthiába sülyedt Európa civilisatióját. A democraticus megyét tehát ismét a harczias megye válta fel, a nemesség fegyverre szólittatott, a megyék bandériumai az 1435. pref. § 2. és 1. 2., 1439: 3., 1455: 2. stb. tőrvények értelmében szerveztettek, ezek költségei viselésére a birtokos polgárság Mlenczed alá vettetett, jobbágyi, szolgai állapotra jutott, a magukat harezbani kitüntetteknek előjogok, kiváltságok, nemesi oklevelek és ezijulius 1. 1870. merek adományoztattak. És habár a nem-nemesek is bírhattak fekvő birtokot, miként Kálmán I-ső könyve 75-ik fejezete és az 1458. 2-ik törvényczikkből látjuk, de a megyék gyűlésein joggal nem birának. A király kinevezé a főispánt, és ő a megye megegyezésével választhatja csak az alispánt, különben az bíróságát nem gyakorolhatja, a tisztikar a congregatio által választatott. És íme itt áll előttünk a 3-ik korszak: az aris tokratikus megye a mohácsi vészig. Il-ik Lajos és a nemzet koporsóján két hatalmas czivódott: Zápolya és Ferdinánd. Az eddigi harczokban a nemzetnek csak vagyona, de most ennél drágább kincse, szabadsága lőn megtámadva, veszélyeztetve. A trőnöröklésből kifejlett harczokban, és később a Habsburgok annexionalis germanizáló politikája által a nemzet alkotmányos jogain és szabadságán számos jogsérelem követtetett el, mely a megyéket önvédelmi állásra és kölcsönös segélyezésre kényszerité; a megye tehát mint önálló testület szervezkedett, és igy fejlett ki a 4-ik korszak : az autonómiai megye. Ezen korszak fényes iskolát alkotott, éa hasznos szolgálatokat tett a 300 évig fenyegetett, és többször eltiprott szabadság és alkotmány visszaállítására; de,mert a kasztrendszer téves alapján nyugodott, megdöntötte a kor szelleme: és én azt hiszem uraim, hogy az 1848-iki országgyűlés legszebb müve az volt, midőn Magyarország népei összeségének jogait visszaadva, fölemelte azt az alkotmány sánczaiba, visszaállitá a 15-ik század aristocratico democraticus megyéit. Ez volt az 5-ik korszak. Es most uraim egy ujabb korszak küszöbén állunk. A tisztelt belügyér ur a parlament elé terjesztó a községi és megyei törvényjavaslatot: egyesek, testületek, városok és municipiumok, a sajtó vitatják hónapokon át, a képviselőház osztályaiban az ellenzék tagjai óriási küzdelmeket fejtenek ki a népképviseleti rendszer és a köztőrvényhatóságok önállása megvédésének tekintetében ; de ugy látszik minden küzdelem hasztalan : a kormány és pártja dogmaként állitá föl, és a majoritás áment mond reá. Előttem az ellenzék részéről szóló Debreczen város érdemes képviselője legnagyobb részben előadá saját nézeteimet; én tehát igen röviden csak néhány pontra szorítkozom. Kijelentem, miszerint óhajtom a megyék újjászervezését; de csakis az 1848-ik törvény szellemében. Ennélfogva nem helyeselhetem, hogy a mini szteri javaslat különböző eredetű törvényhatóságokról eumulativ intézkedik, és oly jogokat ia megtagad, melyeket egy szabad államnak minden