Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

4G 197. országos ülés június 30. 1870. szerű elnyomási szándékkal vádoltathatik. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezzel szemben igen sokat vészit súlyából azon vád is, a melyet a kormányra azon jogkör végett hárítanak, a melyet a főispánok számára biztosit. Nem is említve Erdélyt, hol jelenleg a főispánok sokkal nagyobb hatáskörrel bírnak és adminisztrálnak, {Mozgás bal felől) mindazon jogokat, a melyek a törvényjavaslatban a főispánoknak föl vannak tartva, —t. i. az elnöki, a kijelölési és az administratióra való ellenőrzési és fölvigyázati jogok—a főispánok Magyarországban eddig is gyakorolták, sőt merem állítani, hogy e»en ellenőrzést az összes közvélemény ós annak minden orgánuma a főispánoktól pártkülönbség nélkül követéli is. (Ellenmondás bal felől.) Nyáry Pál: Hont vármegye! (Élénk fölkiáltások jobb felől: Pest megyében! Igen is, Pest megyében! Halljuk a minisztert!) Elnök: Bocsássanak meg a t. képviselő urak, hanem kénytelen leszek a szabályok értelmében az illető közbeszóló képviselő urakat névszerint megnevezni. (Zajos ellenmondás bal felől. Ilalljukl) Rajner Pál belügyminiszter: Csupán azon egy kivételes esetben, midőn a törvényhatóság harmadik fölszólitás után a végrehajtást megtagadja ós így már törvénytelen téren áll; csupán ezen egy kivételes esetben van a főispán bővebb jogokkal fölruházva. Hanem az igaz, hogy a kormány javaslata gondoskodik a felől is, hogy az előbb jelzett jogokat a főispán csakugyan gyakorolhassa is; mert egy elnök, a ki a napirendet nem is tudhatja, egy ellenőrző, a kinek nem is engedik meg, hogy az ügyekbe betekinthessen, igen szomorú szerepet játszik. (Élénk helyeslés és derültség jobb felöl.) Azonban nem tagadom, hogy ezen hatáskörnél nemcsak a kormány, de azt hiszem, a municipális érdekeket helyesen fölfogó is többet vár a főispántól,—természetesen épen nem azon irányban, mely túlsó oldalról jeleztetett. A főispánság kiválóan politikai állás, melynek csak azon esetben van jelentősége, ha a főispán a kormány teljes bizalmát bírva, hü tanácsadója mindazon ügyekben, melyek a kormány eldöntésétől függnek; — másrészt pedig éber őre a municipális érdekeknek, melyeket mindazon esetekben, midőn az összes állam, vagy a szomszéd törvényhatóságok jogkörét nem sértik, ugy a törvényhozásnál, mint a végrehajtó hatalomnál előmozdítani köteles, A mi a kijelölési jogot illeti, erre nézve egészen szárazan el fogom mondani azon indokokat, melyek a kormányt e tekintetben vezéreitek. Az első az, hogy a nemzetiségi törvényben az állam-kormány levén megbízva azzal, hogy a közigazgatási hivatalok is kellő számban az illető tájékon divatozó nyelvben jártas egyénekkel, szóval az illető nemzetiségekre való tekintettel töltessenek be; ezen törvény rendeletének végrehajtását H kormány tapintatosan csak a kijelölési jog által vélte eszközölhetni. (Helyeslés jobbról. Ellenmondások balról.) Második volt a járásokra fordítandó tekintet. Megvallom hosszabb küzdelmembe került elhatároznom magamat, vajon az egyes járások tisztviselői a központon-e, vagy az illető járás által választassanak. És az összes megye javára törtónt eldöntésben csak azon tekintet volt reám nézve megnyugtató, hogy a járások jogosult igényei a kijelölés által biztosithatók. A harmadik tekintet, és ebben teljesen egyetértek Tisza Kálmán t. képviselő úrral, az, hogy a kijelölési jog korlátozása gyengíti a főispán felelősségét, ugy a kormány irányában, mint a közvélemény ellenében, és miután itt alkalom nyílik, kész vagyok kijelenteni, hogy én mindazon következményeket, melyeket ő oly ritka logikával vont le a törvényjavaslatból,—elfogadom. Igen is, a felelősség még vagyonilag is kiterjed a kormány-tisztviselőkre, sőt utolsó sorban az állam pénztárára is. (Fölkiáltás balról: Ez könnyű dolog!) De ezen consequentiákat nem véltem ezen törvényjavaslatban formulázhatni. Sajátságos viszonyainknál fogva igen sok eltérés van e törvényjavaslatban a külföldön divatozó módozatoktól, a bizottsági testületek alakítására nézve, ugy a számarányt tekintve, miafc annak alkatrészeit. A parlamentek kivételével, külföldön majdnem minden tanácskozási testületben iszonyodtak a nagyobb számtól, és miután a tisztviselők választására a municípiumoknak vagy semmi vagy nagyon korlátolt befolyás van fönt ártva ;—Belgiumban például csak a greffier-eknél hármat jelölhet ki, — ott a súly arra van fektetve, hogy a testületekben a nagyobb szám által a tanácskozás méltósága meg ne zavartassák. En elismerem nagy testületeknek a tanácskozásra való hátrányát ; de miután Magyarországban azt megszokták, miután Magyarországban a legritkább esetekben mutatkozott a nagy szám a tanácskozás akadályául: miután továbbá meg vagyok győződve, hogy a iól rendezett munieipium ügyrendében fog módot találni arra, hogy minden kihágásnak elejét vegye; miután végre a tisztviselők választása, egy kisebb számú bizottság által nem mutatkozott kívánatosnak: a kormány nem látta helyesnek, hogy nagy mértékben leszállítsa a bizottság tagjainak számát. Mindezeknél még fontosabb, — s mint a központi bizottság előadója is kijelentette, — a törvényjavaslatnak sarkpontját képezi azon kérdés