Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

44 197. országos ülés június 30. 1870. sitást, vagy mindamellett nem eredményezték a kívánt megnyugtatást. Mindenek előtt legyen szabad kiemelnem sajnálkozásomat a fölött, hogy az általam beadott két törvényjavaslat: t. i. a törvényhatósági és községi, nem egy átalános tárgyalás alá vétethetik. A két törvényjavaslat egymást egészíti ki és igen sok tekintetben szolgálhatna az egyik paizsul, a másik megtámadásának ellenében. Azonban el kell a helyzetet fogadnom, ugy mint az nekem nyujtatik. A községi törvényben találja kifejezését a megyének azon legsarkalatosabb joga. hogy a községi autonómia fölött ő őrködik, hogy a községi választott tisztviselőkkel ő rendelkezik, hogy a községi önkormányzati ügyekben ő gyakorolja a fölülvizsgálatot. Csak azon hatáskör által domborodik ki a megyei autonómia, melyet a kormány a községi törvényjavaslatban a megye részére megóvott, és e tekintetben elment a kormány azon határig, a meddig mehetett a nélkül, hogy az állam alapját — az erős községi önkormányzatot — megtámadná. Reményiem tehát, hogy a t. ház nem fogja a parlamenti szokással ellenkezőnek találni, ha itt-ott néha-néha a vitatkozás alatt hivatkozás történik azonegy forrásból merített és ugyanegy alapelvekre fektetett községi törvényjavaslatra : mert csak abból lehet per consequentiam kivonni mindazon következtetéseket, melyek kihatnak a törvényhatóságokra, illetőleg a felelős kormányra nézve. Áttérek már most a törvényjavaslat ellen emelt legfőbb vádakra. (Halljuk!) A legelterjedtebb vád, mely ma Buda városa érdemes képviselője által is fölhozatott az, hogy a kormány egy törvényjavaslatba foglalva a megyéket, ugy mint a városokat, ignorálta azon sajátságos különbségeket, melyek e két törvényhatóság közt léteznek, és a hol azokat számba is vette, nem vitte azt keresztül az utolsó consequentiáig. A kormány történelmi alapon állva: akkor, mikor a megyéket meghagyta mostani területi épségükben, mikor azok kezdeményezése folytán az országgyűlésnek tartott fön minden területi változtatást, akkor nem akarta a kisebb városokat kitörölni a törvényhatóságok sorából. A történelmen alakult területek érintése nem jár minden veszély nélkül, ós a kormány nem akarta a kérdés ez oldalát is most előtérbe szorítani, s ez által a törvényhatóságoknak úgyis igen nehéz szervezési kérdését még bonyolódottabbá tenni. Penhagyta az egyes törvényhatóságoknak — a mint már mondottam — a kezdeményezést és ezt még inkább könnyítette a kisebb és szegényebb városokra nézve azon szép hatáskör által, I melyet az úgynevezett rendezett tanácsú váro' soknak a községi javaslatban kijelölt. Ez, t. ház, i a kérdés lényege. Az, hogy jobb lenne-e a városokra nézve külön törvényt készíteni ? csak formai kérdés. En nem titkolom el, t. ház, hogy eredetileg egy, a városok rendezésére vonatkozó 23 §-ból álló törvényjavaslat elkészíttetett; de csakhamar azon meggyőződésre jutottam, hogy tekintve az egyes városoknak mind lakossági számát, mind pedig azok anyagi ós szellemi erejét, még az egyes városok között is oly nagy különbség létezik, hogy egy törvényjavaslatban szabályszerüleg az ő egész szervezetüket megállapítani nem lehet, és hogy ha reájok nézve külön törvény alkottatnék is, nem maradna egyéb hátra, mint: rendezni az ő közjogi viszonyaikat a törvényhozás és a végrehajtó hatalommal szemben ; az ő belszervezésöket pedig önmagukra bizni, és azt hiszem, hogy ez a legszabadelvübb álláspont, melyet elfoglalni lehet, és ez biztosítja leginkább a városok fejlődését. Minden egyéb megszorítás, különösen megszorítása a statutarius jognak, továbbá minden részletezés, a városoknak osztályozása most a csodás tömörülés s fejlődés korszakában nagyon hamar — tán holnap — szűknek bizonyíthatja be azon kört, mely ma még igen tágnak mutatkozik. (Tetszés jobb felől.) Egyébiránt ezen nyilatkozatomból magából foly az, hogy, ha ezen elv fentartása mellett bármely jobbitmány hozatnék be a városok érdekében, ahoz a kormány igen szívesen fog járulni. Megdöbbentem, midőn először merült fel azon vád, hogy a törvényjavaslat a eentralisatio felé törekszik. (Nevetés a bal oldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Megdöbbentem ma is, midőn azon még élesebb vádat hallottam, hogy | alattomos utón törekszik a centralisatióra. (ügy van! bal felől.) De végig futva mindazon, a törvényjavaslatban a törvényhatóságoknak biztosított jogok hosszú során, összehasonlítva ezen munieipalis szervezetet mindazon municipalis szervezetekkel, meJyek a külföldön divatoznak, (Fölkiáltásoh bal felől: A hol nincs ! Hosszan tartó zaj s nyugtalanság.) csakhamar megnyugodtam. A kormány jelezte több izben állását a törvényhatóságokkal szemben: jelezte különösen 1867. april 10-iki körlevelében, jelezte múlt évi június 10-iki nyilatkozatában. A kormány őszinte barátja a törvényhatóságoknak, (Nevetés a bal oldalon. FölMáltások: Nem látjuk! Halljuk Halljuk!) és én azt hiszem, hogy azt ezen törvényj avaslat által is bebizonyította. (Derültség a bal oldalon.) A kormány nem járt a puszta elmélet elvei után; mert az elmélet sehol sem oldotta meg a tökéletes önkormányzat és a teljes szabadság