Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-197
197, országos Slés juníns 30. 1870. 43 Én is tanulmányoztam gyenge tehetségem szerint, és tanulmányomból legelőször is elvontam azt, hogy a franezia forradalomnak még nincs vége — csak alszik. Elvontam továbbá azt: mi lehet annak oka, hogy a dicső, nagy és hatalmas franezia nép, mely a múlt század végén az emberiség magasztos elveit: a szabadságot, egyenlőséget, demokratáit proclamálta, ezen elves diadalát vére hullásával oly pazarul pecsételte meg, 81 esztendő leforgása után megállapodni — biztos révparthoz jutni nem tudott? Ennek oka egyedül a merev öszpontositásban rejlik. Az első császárság megkezdette vasmarkába szorítani az egész kormányzatot. Nem levén municipális hatóságok, az önkormányzatnak szellemi táplálékától megfosztott polgárok csak engedelmeskedni taníttattak. Az utána következett két királyság absolut uralma ebben a császárságot híven követte. Jött a 30-ki forradalom után a polgár királyság, az úgynevezett Gruizotiskola: az öszpontositásnak netovábbja. Az uj alkotmány homlokzatán ott pompázott a népfelség czime; holott 200 ezer franezia volt választó és 20 ezer választható 32 millió közül. Nem gunyja-e ez az alkotmánynak, a jogegyenlőségnek, a népszabadságnak? A szabad választás száműzetett; a legutolsó franezia birót is a kormány nevezte ki, az egész kormányzat egy vakon engedő gépezetből állott. A parlament a mindenható kormány zsoldosa volt. A nép millióinak tudtán s akaratán kívül rendelkezett és hozta a törvényeket. Lehetett-e ily merev öszpontositás mellett a nép nyugalmára számolni ? Nem. És 18 év múlva ismét milyen megrendítő rázkódás állott elő, mely széjel tépte a polgár király trónját és megszülte a köztársaságot. A harmadfél éves köztársaság után elérkezett a jelen császári kormányzat, ép oly öszpontositó rendszerével : a centralisatióval. Tehát ugyanazon ok, mely a múlt rázkódásokat előidézte, fenállván most is: azért mondom én, hogy a franezia forradalomnak nincs vége, — csak aluszik. Ily centralisatio, mely Francziaországban megrontotta a polgárkar erkölcsét, a hatalom előtti porbaomlás mellett a hivatal után sóvárgás szenynyes útjára terelte a polgárok nagy részét: ily öszpontositás keletkezik itt; ha a jelen törvényjavaslat keresztülmegy ugy a mint beterjesztetett. Csodálatos dolog az, t. ház, ha épen a jelen időben, midőn Európa többi népei a politikai hullámzások ellen óvó szert keresnek, és mindnyájan a decentraiisatio felé vetik szemeiket; mi épen akkor dobjuk el magunktól a világon páratlan megyei rendszerünk életét: azon megyei életet, melynek köszönheti, szerintem, a nemzet, hogy a mohácsi vész óta tüzzel-vassal anynyiszor megtámadott állami függetlenségét megtartotta; az önkormányzati életet, mely annyi nagy derék férfiúnak volt politikai iskolája; a megyei életet, azon forrást, melyből meríthette a fiatal nemzedék a hazaszeretet, a lelkesedós tiszta italát; a megyei életet, mely a jelen század elején is megmutatta, hogy az állami függetlenség ellen Bécsből intézett csapásoknak auynyira ellent tudott állani, hogy elvégre kénytelen volt az uralkodó szive fájdalmát nyilvánítani a megtörténtek fölött. T. ház! A monarchiái intézményeknek ós kormányaiknak történeti hibája az, hogy a népek jogainak nyirbálása és csorbítása által a népeket a köztársaság felé hajtja. Ne foszszukmeg a magyar népet legbecsesebb, legdrágább kincsétől, a megyei önkormányzati rendszertől. Véréhez, lelkéhez van ez neki forrva. Lehet ellenkező törvényt hozni: de a magyar nép abba belenyugodni soha nem fog. Megmondta azt már egy hires angol statusfórfiu, hogy a törvény csak egy tintával mázolt papir mindaddig, mig a nép hozzájárulásával nem szentesíti azt. T. ház! Ha az a törvényjavaslat, mely itt fekszik, keresztül megy : akkor a megyei önkormányzat igen is sírba fog szállani; de nem marad ezen politikai halott ottan a végítéletig. Az üdvözítő sírjáról elhárították a nehéz követ láthatlan kezek; ezen sírból is nem sok időreföltámadand a magyarországi önkormányzati rendszer a magyar nép alkotmányossága, kitartása, szívóssága folytán. Adja isten, hogy ugy legyen — és akkor a nemzet sáfáraitól számot fog kérni sáfárkodásaikról. Ajánlom a t. háznak határozati javaslatomat. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Rajner Pál belügyminiszter : T. ház! Bár sikerülne nekem mindjárt most a vitatkozás elején teljes világossággal föltüntetni a kormány álláspontját : mert meg vagyok győződve, hogy a legalkotmányosabb érzületből eredt aggodalmaknak megnyugtatására semmi sem szolgálhatna inkább. Minthogy azonban éhez nincs reményem, minthogy továbbá kerülni akarnék minden részietekbe való bocsátkozást, mi, ha az ember egy kérdésen éveken át és az utolsó időkben majd csaknem folytonosan tűnődött, a legnehezebb; másrészt nem akarnék mellőzni semmit, a mi ugy a sajtóban, mint a törvényhatóságok egyes fölirataiban vagy az osztályok tanácskozásaiban, sőt a ma előadottakban is az alapelvekre nézve a kormány szándékától eltérőleg magyaráztatott : engedje meg a t. ház, hogy én is a legfőbb momentumokra szorítkozzam csak, ós csak annyiban indokoljam azokat, a mennyibenazok a több hét előtt beadott indokolásomban vagy nem nyertek elegendő fölvilágo 6*
