Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

42 197. országos ülés június 30. 1870. vényeinek végrehajtási jogával nem birnak. Mindnyájan tudjuk, hogy nálunk a törvényhatóságoknak ezen joga megvan. Ennek következtében ezt — és hozzá teszem ezen absurdumot — nem mondhattam. r En azt mondtam, hogy a mint Angliában a meetingekben részben nyilványul a közvélemény : ugy nyilványul nálunk a törvényhatóságokban. Miután pedig a t. képviselő ur ezen előterjesztésemet és indokomat, a mint látszik nem értette, ennek következtében czáfolatát sem fogadhatom el. László Imre: T. ház! Előre bocsátom azt, hogy én a szőnyegen levő törvényjavaslatot átalánosságban elvi szempontból kívánom megtámadni; valamint előrebocsátom azt is, hogy a mennyiben a központi bizottság szövegezése egy és ugyanaz a miniszteri törvényjavaslattal: mindannyiszor, a hányszor törvényjavaslatról szólok, értem azt a bizottság szövegezése szerint is. Az alkotmányos kormányrendszer uj életbeléptetését azért üdvözölte a nemzet oly melegen, mert azt hitte, hogy a 17 évi hosszú szenvedés után az önkény vas karjaiból kibontakozva, valahára biztos révpartra jut. Továbbá ugy gondolkodott, hogy annyi szenvedése és szenvedéseiben kitartó türelme mégis meghozzák neki a jót. Később, midőn kimondatott itt a házban az, hogy az államnak a néptöbbség, vagyis az állami függetlenség egy része föláldozása árán lehet csak ősi hajlékát birtokába venni; azok is, a kik sokalták ezen árt, azon reményben kerestek vigaszt, hogy a belélet megszilárdítása, a független rendelkezhetés által előidézhető belmozgalom oly erőt fog kifejteni a nemzetnél, miszerint a lehető vihar idejében képes lesz magát megmenteni, közjogunk feladása daczára is. E hit megtöretett, e remény meghiúsult ! Mert már a múlt országgyűlés alatt, midőn a birói hatalom gyakorlásáról hozott törvény a magyar népnek szabad biróválasztási jogát elvette , a megyék hatalmát és erélyét részben megtörte; jelenleg pedig ezen szőnyegen levő törvényjavaslat igy, a mint szövegezve van — ha keresztül menne az önkormányzat, — Magyarországnak legnagyobb kincse fölött, húzná meg a halálharangot. A kormány az 1848-ki törvények szerint, a melyek körvonalozták az alkotmány alapelveit, állítja magát szervezettnek. Az 1848-iki tőrvények a szabadság, egyenlőség, szóval a demokratia alapjára fektették az alkotmányt; a kormánynak tehát mint ilyennek ezen tőrvénynek lényegén tulmenni nem lehetett. Azonban a szőnyegen levő tőrvényjavaslat oly visszás helyzetet idéz elő, mely a nemzet szellemével, és az alkotmányos fogalommal merőben ellenkezik; mert kiváltságot állit elő, kiváltságot, mely minden kaszt-rendszer között a leggyülöltebb: pénzaristokratiát, midőn a megyei képviselőket fele részben a legtöbb adót fizetők soraiból állítja ki, a helyett, hogy az 1848-iki törvények szellemében az átalános szavazatjog felé törekednék: e törvényjavaslat tehát sérti milliók érdekeit; különösen mélyen sérti a vagyonnal, vér- és pénzadóval a haza javának főntartásához járuló nép érdekeit. A törvényjavaslat a főispánnak kijelölésben teljhatalmat ad, és ezáltal a szabad választás jogát tönkre teszi, megsemmisíti. A főispán nevezi ki és mozdítja el a tisztviselőket nagy részben, és azon elmozdított tisztviselő, kinek talán a bíróság igazab adna, nem nyerheti vissza hivatalát a jövő tisztújításig. A főispán hatalma absolut jogkörű, és ha törvénynyé válik e javaslat, valósággal meggyengiti a társadalom rendjét, és közönyösségre indítja az egyéneket: mert a kormányfőnök szeszélye, vagy a megyefőnök túlkapásaiból keletkezhető súrlódásoknak egészen kitenni, valamint az igazgatásban egyszerű géppé magát lealjasitani független ember nem akarhatván, ugy tisztviselői, mint képviselői minőségben csak önhasznot leső, és az alkotmányos elvek megőrzését szivükön épen nem viselő emberek fognának működni. A törvényjavaslat letereli a megyét a szabad vitatkozás teréről is. Meghagyja ugyan részben a közügyek fölötti tanácskozás jogát; de a mi a legfőbb és legérdekesebb : eltiltja a közgyűlést attól, hogy az országgyűlés, és szabályozó tagjai fölött véleményt vagy ítéletet mondhasson ; pedig az volna legfőbb, legmagasztosabb hivatása a megyéknek, mint az alkotmányosság őreinek, hogy a törvény fölött előkészítsék a közvéleményt. Azon jog, mely fölirás képében a törvényjavaslatban meg van engedve, soha sem teheti a megyéket azon helyzetbe, hogy alkotmányvédelmi kötelességeiket teljesíthessék. T. ház! ha ezen pontok törvénybe iktattatnak, a társadalom legnagyobb mételyét, a közönyt létesitik a polgárok közt, mely elidegenít mindenkit a közügytől; a közügytől elszakadt népet pedig nem egykönnyen lehet az alkotmány fentartására, megóvására birni: pedig jöhetnek napok, jöhetnek nagy napok, midőn a veszedelemben forgó hazát nem a kormány hatalma, hanem igenis a nép lelkesültsége és érdekeltsége fogja csak megvédhetni. T. ház! a t. eultusnnniszter úrtól hallottam e házban — ha nem csal emlékezetem — hogy a franezia forradalmat évekig tanulmányozta.