Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

38 197. országos illés június 30. 1870. hogy mindenütt, hol a többség kormányoz, kerestek és találtak is eszközt a kisebbség és az egyének jogainak biztosítására: föllelték azt abban, hogy mindenkinek föléje helyezték a törvényt és annak meghatározását, hogy mi a törvény és mi nem ? egyik félre sem bizták, hanem bizták egy független bíróságra. (Helyeslés a hal oldalon.) Ott, a hol ily intézmény van, szabad az ország s szabadok az ország polgárai: mert meg van egyaránt a politikai, polgári, egyéni és egyesületi szabadság. Azért, hogy ez nálunk is meglehessen; kívánom én, hogy a felelős kormánynak ne adassanak meg soha azon eszközök, melyek által a választásokra oly döntő befolyást gyakorolhasson, azaz: kívánom, hogy a végrehajtó közegek a törvényhatóságokban ne a kormánytól, hanem a törvényhatóságtól függjenek. Az, hogy ezen közegek a központi kormánytól ne függjenek: minden államban, hol egyéni szabadság létezik, keresztül van vive. Az igaz, hogy Angliában egészen más utón van keresztül vive; de annyi bizonyos, hogy keresztül van vive, s kérdezzünk meg bármely angolt, hogy nem ebben leli-e a személyes szabadság de sőt a politikai szabadságnak is legfőbb garantiáját ? keresztül van vive, mert ha szinte a békebirákata kormány nevezi is ki, de ezek egy felől a törvényes gyakorlat szerint el nem mozdíthatók, tehát nem függnek a pártkormány tetszésétől ; továbbá másfelől fizetve sincsenek, s így tehát függetlenek, s nem oly közegek, melyek által a kormány a válasz- tásokat meghamisíthatná. Nálunk ez nem ugy fejlődött ki, nálunk ezt létesíteni nem lehet, de bírjuk a köztőrvényhatóságokban azon közegeket, melyek utján el lehet érni azt, hogy a végrehajtási közegek ne legyenek a kormány kezében, s elérhetjük, hogy a választások ós igy a parlamenti felelős kormány valódi alapja meg ne hamisittassók. Az mondatik, hogy ha a törvényszékre bízzuk, hogy a központi kormány és a törvényhatóságok közt fölmerült differentiákban a törvényesség iránt döntsön, akkor ezen bíróságot föléje helyezzük a parlamentnek s veszélyeztetjük a miniszteri felelősséget. Ezzel szemben t. ház, beérhetném azzal is, hogy hivatkoznám példákra. Mellőzöm most Amerikát, mely köztársaság és hol még a eongressus határozatai fölött is a legfőbb bíróság mondja ki: hogy nem ellenkeznek-e az alkotmánynyal? s azért a eongressus tekintélye egyátalában nem csorbul ; mellőzöm ezt, mert ez köztársaság; de hivatkozom Angliára, a hol, ha a miniszteri rendelet törvényessége akár egy végrehajtó alárendelt közeg, akár bán ki más által kétségbe hozatik, akkor nem a miniszter, hanem az egyik főtörvényszék a Queens Bentsch mondja ki, hogy törvényes vagy törvénytelen-e a rendelet. Es én legalább nem hiszem, hogy ezen százados gyakorlat folytán az angol parlament tekintélye kisebb lenne, mint például a mi parlamentünké. (Helyeslés és iflerültség a balon.) És, uraim, nem is támadja az meg a parlament törvónymagyarázási jogát; mert hiszen a parlament törvónymagyarázási joga nem abban áll, hogy egyes concret esetekben magyarázza, a törvényt; s ha azt divatba hozzuk, hogy a parlament magyarázza az egyes concret esetekben a törvényt, ez megengedjenek, de oda fogja fejleszteni a dolgot, hogy Magyarországon többé néma törvény, hanem egyes váltakozó parlamenti pártok szeszélye fog uralkodni. (Helyeslés bal felől.) Parlament által törvényt magyarázni annyit tesz, mint átalánosan törvényt magyarázni, azaz : bár miként itélt is a törvényszék, ha akár egyesnek, akár a kormánynak az a nézete van, hogy nem ugy magyarázta a törvényt, mint azt a törvényhozás értette, joga van fölhívni a törvényhozást, hogy egy magyarázó törvénynyel állítsa helyre és tegye tisztává a törvény értelmét, és a mely perezben ez megtörtént, bármit tett egyes vagy törvényszék, a parlament által adott magyarázat a döntő és az a kötelező. De még kevésbé veszélyezteti ezen eljárás a felelős kormányt és annak helyzetét. Nemcsak nem veszélyezteti a gyakorlatban, — mert hiszen Angliában soha azért egy kormány sem mondott le, — de nem veszélyezteti a dolog természeténél fogva sem : mert hiszen a parlamentek nem azért buktatják vagy tartják meg a kormányt, hogy egyes esetekben megtartotta-e vagy nem a törvényt ? hanem azért, hogy egészben és nagyban véve helyes és megegyező-e az ország közvéleményével politikája? Hogy nem nagyon lehet veszélyes ily intézkedés a kormány tekintélyére nézve sem, e tekintetben már, engedjenek meg, hogy egy közelebb eső példára hivatkozzam. (Halljuk!) En legalább nem hallottam még, hogy az osztrák államok arról lettek volna nevezetesek, hogy ott a kormány tekintését akarnák minden áron csorbítani, és mégis a kormánynak magának beleegyezésével nem régen iktattatott törvénybe, hogy, ha a rendeletek törvényessége bárki által kétségbe vonatnék: a törvényszék itél a fölött. Megvan ez tehát mindenütt, hol szabadság van és a hol nem volt, behozatik, a hol szabadság után törekednek. Csak mi vagyunk azok, kik ebben veszélyt és kellemetlenséget látunk ; mintha épen nekünk, kik 800 év óta ós még inkább 300 éven át küzdöttünk a szabadságért, épen nekünk jutott volna az átkozott sors : hogy megtagadjuk mindazt, a mi a sza-