Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

197. országos Ütés június 30. 1870. 37 Már most mit tehet a többség a legflagransabb visszaélések esetében is ? Mint pártnak nem szabad a kormányt megbuktatnia. (Pulszky Fe­rencz közbeszól : De igenis, meg fogja buktatni!) Hisz, t. ház, (Halljuk!) a parlamenti felelős kor­mányforma gyakorlati érvénye ós értéke nem az, hogy a parlament a fölött határozzon, hogy tőrvényesen járt-e el a kormány bizonyos eset­ben : hanem hogy határozzon a fölött, hogy átalános politikája meg felel-e az ország érde­keinek vagy nem ? Ismétlem, hogy ha a kormány­nál ezen kellék meg van, és egyes esetekben igazságtalanságot követett el; nem lehető épen a parlamenti felelősség elveinél fogva, hogy a parlament : ha helyesli a kormány átalános politikáját, főn ne tartsa a kormányt, egyes hibái­nak daczára is; ha pedig nem helyesli átalános politikáját, ha soha nem vét is a törvény ellen: mégis meg fogja buktatni. (Helyeslés bal felöl.) Különben (Halljuk!) — mielőtt azon ellenveté­sekre felelnék, (Halljuk!) vizsgálataimat kiter­jeszteném azon ellenvetésekre, melyeket hallot­tunk és olvastunk az ellen, hogy a törvényes­ség kérdésében egy legfőbb bíróság Ítélhessen, — még a felelősségről kívánok szólni, ugy, mint az a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. Én részemről, t. ház, habár megengedem, hogy lesznek tán némelyek, még az ellenzék pad­jain is, kiknek nézetei az enyémmel nem egé­szen találkoznak, én a felelősséget mindenütt, hol valóságos jogot látok, határozottan és feltét­lenül nemcsak elfogadom, hanem követelem is. Elfogadom és követelem azért; mert én legaláb egy szabad állam első alapelvének tartom, hogy a joggal és a kötelességgel a felelősség együtt járjon. (Helyeslés bal felől.) De mit mond erről a törvény, mely most megalkottatni szándékoltatik? Azt mondja, hogy a tisztviselő, ha kárt okozott és azt saját vagyo­nából meg nem téritheti: felelős a kárról a bizott­mány és annak tagjai. Igen; de a tisztviselők indirecte ezen kijelölési jognál fogva, mind a fő­ispán által neveztetnek ki ez fölfüggesztheti, helyet­tesítheti őket: arról pedig, hogy valaha a főispán legyen felelős, a törvényben egy betű sincs. A jog adatik a főispánnak és a belügyminiszternek, a felelősség a bizottságnak. Az ily osztó igazságot én nem értem és elfogadni képes nem vagyok. (Helyeslés bal felől.) Meglehet, mert figyelemmel olvastam az il­lető szakaszokat és nem találtam azok értelmét elég tisztának, meglehet, hogy azt fogják mon­dani, hogy ezen felelőssége a bizottságnak csak akkor van, ha bizottmányi határozat folytán cselekedett a tisztviselő; mondom a szakasz ér­telme nem tiszta; de így is hallottam magya­rázni, bár én máskép értem: de akkor is ter­heljük felelősséggel a bizottságot, ha az ő ha­tározatára cselekszik a tisztviselő, s a bizott­mány tartozik szavatossággal; ha pedig a főis­pán parancsol, akkor senki sem felelős, s igy a felelős parlamenti kormányforma nevében fele­lőssé teszik igen helyesen a bizottsági tagot: de kiveszik a felelősség alól igen helytelenül a kormány tisztviselőjét. (Helyeslés bal felől.) Vagy tán azon véleményben méltóztatnak lenni, hogy azon főispán és illetőleg belügymi­niszter is, — kit kevésbé említek, mert azt bi­zonyos fokig a ház keblében még is felelősségre lehet vonni — bár nem is azon értelemben, mint a milyenről szó van, mondom: hacsak abból nem indulnak ki, hogy a főispán sem rósz szándék­ból, sem gyöngeségből roszat nem tehet, akkor valóban a főispán megkárosíthat rendeletei által akárkit, és az asztán ütheti bottal a nyomát; azt pedig feltenni én nem akarom, hogy önök a főispánok számára vitassák azt, minek kimondá­sát még Rómában is elhalasztották, t. i. a csal­hatatlanságot. (Derültség kai felől.) Én t. ház, mert a további részletekbe bo­csátkozni nem akarok, (Halljuk! balról) azt tar­tom, hogy annak, hogy szabad állam, szabad monarchia lehessen valahol, — mikép azt már emlitém is, annak első kelléke, hogy legyen par­lamentalis felelős kormányforma, s legyen felru­házva a parlament és kormány mindazon attri­bútumokkal, melyekkel a kormánynak és parla­mentnek felruházva lennie kell; nem vitatom hogy mikép van ez nálunlrf és elfogadom, hogy a parlamenti felelős kormány bír nálunk mind azzal, a mivel birnia kell. Azonban, hogy a fe­lelős parlamenti kormány azon áldásokat meg­hozhassa, melyek szükségesek, vagyis melyeket meghozhat: szükséges ugy rendezni az ország belszervezetét, hogy a parlamenti felelős kor­mány alapja meg ne hamisittassék, azaz: ugy ren­dezni, hogy miután még minden kormánynak e világon megvan , megvolt és meglesz azon törekvése, hogy uralmát megtartsa és növelje, ne adassanak kezébe az eszközök arra, hogy a parlamentalismus alapja meghamisittassék, azaz: ne adassanak neki az eszközök, melyekkel meg­hamisítván a választásokat, elesik a parlamen­talismus fő alapelve: hogy az országot a többség kormányozza. (Ugy van! bal felől.) A második a mi okvetlenül szükséges , az, hogy szemben a parlamenti felelős kormányfor­mával az egyénnek, a kisebbségnek, a testület­nek joga biztosittassék. Én elismerem ugyan, hogy azon absolutis­mus, melyet az ország többsége gyakorol, inkább igazolható, mint a melyet az egyes ember gya­korol ; de annyi bizonyos, hogy még szenvedhet­lenebb mint ez. (Helyeslés hal oldalon.) Látjuk is,

Next

/
Thumbnails
Contents