Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

197. országos Ütés június 30. 1870. 37 Már most mit tehet a többség a legflagransabb visszaélések esetében is ? Mint pártnak nem szabad a kormányt megbuktatnia. (Pulszky Ferencz közbeszól : De igenis, meg fogja buktatni!) Hisz, t. ház, (Halljuk!) a parlamenti felelős kormányforma gyakorlati érvénye ós értéke nem az, hogy a parlament a fölött határozzon, hogy tőrvényesen járt-e el a kormány bizonyos esetben : hanem hogy határozzon a fölött, hogy átalános politikája meg felel-e az ország érdekeinek vagy nem ? Ismétlem, hogy ha a kormánynál ezen kellék meg van, és egyes esetekben igazságtalanságot követett el; nem lehető épen a parlamenti felelősség elveinél fogva, hogy a parlament : ha helyesli a kormány átalános politikáját, főn ne tartsa a kormányt, egyes hibáinak daczára is; ha pedig nem helyesli átalános politikáját, ha soha nem vét is a törvény ellen: mégis meg fogja buktatni. (Helyeslés bal felöl.) Különben (Halljuk!) — mielőtt azon ellenvetésekre felelnék, (Halljuk!) vizsgálataimat kiterjeszteném azon ellenvetésekre, melyeket hallottunk és olvastunk az ellen, hogy a törvényesség kérdésében egy legfőbb bíróság Ítélhessen, — még a felelősségről kívánok szólni, ugy, mint az a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. Én részemről, t. ház, habár megengedem, hogy lesznek tán némelyek, még az ellenzék padjain is, kiknek nézetei az enyémmel nem egészen találkoznak, én a felelősséget mindenütt, hol valóságos jogot látok, határozottan és feltétlenül nemcsak elfogadom, hanem követelem is. Elfogadom és követelem azért; mert én legaláb egy szabad állam első alapelvének tartom, hogy a joggal és a kötelességgel a felelősség együtt járjon. (Helyeslés bal felől.) De mit mond erről a törvény, mely most megalkottatni szándékoltatik? Azt mondja, hogy a tisztviselő, ha kárt okozott és azt saját vagyonából meg nem téritheti: felelős a kárról a bizottmány és annak tagjai. Igen; de a tisztviselők indirecte ezen kijelölési jognál fogva, mind a főispán által neveztetnek ki ez fölfüggesztheti, helyettesítheti őket: arról pedig, hogy valaha a főispán legyen felelős, a törvényben egy betű sincs. A jog adatik a főispánnak és a belügyminiszternek, a felelősség a bizottságnak. Az ily osztó igazságot én nem értem és elfogadni képes nem vagyok. (Helyeslés bal felől.) Meglehet, mert figyelemmel olvastam az illető szakaszokat és nem találtam azok értelmét elég tisztának, meglehet, hogy azt fogják mondani, hogy ezen felelőssége a bizottságnak csak akkor van, ha bizottmányi határozat folytán cselekedett a tisztviselő; mondom a szakasz értelme nem tiszta; de így is hallottam magyarázni, bár én máskép értem: de akkor is terheljük felelősséggel a bizottságot, ha az ő határozatára cselekszik a tisztviselő, s a bizottmány tartozik szavatossággal; ha pedig a főispán parancsol, akkor senki sem felelős, s igy a felelős parlamenti kormányforma nevében felelőssé teszik igen helyesen a bizottsági tagot: de kiveszik a felelősség alól igen helytelenül a kormány tisztviselőjét. (Helyeslés bal felől.) Vagy tán azon véleményben méltóztatnak lenni, hogy azon főispán és illetőleg belügyminiszter is, — kit kevésbé említek, mert azt bizonyos fokig a ház keblében még is felelősségre lehet vonni — bár nem is azon értelemben, mint a milyenről szó van, mondom: hacsak abból nem indulnak ki, hogy a főispán sem rósz szándékból, sem gyöngeségből roszat nem tehet, akkor valóban a főispán megkárosíthat rendeletei által akárkit, és az asztán ütheti bottal a nyomát; azt pedig feltenni én nem akarom, hogy önök a főispánok számára vitassák azt, minek kimondását még Rómában is elhalasztották, t. i. a csalhatatlanságot. (Derültség kai felől.) Én t. ház, mert a további részletekbe bocsátkozni nem akarok, (Halljuk! balról) azt tartom, hogy annak, hogy szabad állam, szabad monarchia lehessen valahol, — mikép azt már emlitém is, annak első kelléke, hogy legyen parlamentalis felelős kormányforma, s legyen felruházva a parlament és kormány mindazon attribútumokkal, melyekkel a kormánynak és parlamentnek felruházva lennie kell; nem vitatom hogy mikép van ez nálunlrf és elfogadom, hogy a parlamenti felelős kormány bír nálunk mind azzal, a mivel birnia kell. Azonban, hogy a felelős parlamenti kormány azon áldásokat meghozhassa, melyek szükségesek, vagyis melyeket meghozhat: szükséges ugy rendezni az ország belszervezetét, hogy a parlamenti felelős kormány alapja meg ne hamisittassék, azaz: ugy rendezni, hogy miután még minden kormánynak e világon megvan , megvolt és meglesz azon törekvése, hogy uralmát megtartsa és növelje, ne adassanak kezébe az eszközök arra, hogy a parlamentalismus alapja meghamisittassék, azaz: ne adassanak neki az eszközök, melyekkel meghamisítván a választásokat, elesik a parlamentalismus fő alapelve: hogy az országot a többség kormányozza. (Ugy van! bal felől.) A második a mi okvetlenül szükséges , az, hogy szemben a parlamenti felelős kormányformával az egyénnek, a kisebbségnek, a testületnek joga biztosittassék. Én elismerem ugyan, hogy azon absolutismus, melyet az ország többsége gyakorol, inkább igazolható, mint a melyet az egyes ember gyakorol ; de annyi bizonyos, hogy még szenvedhetlenebb mint ez. (Helyeslés hal oldalon.) Látjuk is,