Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

197. országos illés június 30. 1870. 33 védelmére kelni. Tudom, hogy elvi szempontból az is igen helyesen és alaposan támadható meg. De azt tanultam még gyermekkoromban hazánknak egy köztiszteletben álló fiától, hogy minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál. Ha már minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál, aknor a képviseleti rendszerb érhető legnagyobb esapás az, ha az megöletik. E törvényjavaslat pedig nem helytelenül alkalmazta a képviseleti rendszert, nem roszul, nem tulságig korlátozta, hanem a bizottság tagjainak felére nézve tökéletesen megtagadta. Bármily rósz legyen tehát akárminő képviseleti rendszer: az e törvényjavaslat által annak helyébe állított rendszer annál bizonyosan roszabb, mart az a halál. A t. központi bizottság azt mondja indokolásában, hogy oly törvényhatóságok, melyek korlátlanul megtagadhatnák az államkormány rendeleteinek foganatosítását: lehetetlenné tennék az országos kormányzat felelősségének és azzal a parlamentálismusnak keresztülvitelét. Tökéletesen igaza van. Csakhogy nem tudom: ki akarja azt, hogy a törvényhatóságok korlátlanul megtagadhassák az államkormány rendeleteinek foganatosítását? Én legalább részemről igenis azt óhajtom, hogy sem törvényhatóság, sem senki más törvényes rendeletek végrehajtását meg ne tagadhassa, és mindenki, kire közigazgatási teendők vannak bízva, felelős legyen a törvényes rendeletek végrehajtásáért. Csakhog y én még más valamit is követelek, és ez az : hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtásáért is felelős legyen mindenki, parancsolta legyen azok végrehajtását az államkormány, vagy bárki más. Ha valaki, én akarom, hogy a rendeletek végrehajtassanak; én nem ruházok és nem ruháznék fel soha semmiféle viszonyok közt törvényhatóságot azon joggal, hogy a rendeletnek törvényességébe kötve, azt határtalanul visszautasíthassa ós ne teljesítse; csakhogy én az iránt: hogy ez ne történhessék meg, a biztosítékot nem abban keresem, hogy a törvénytelen rendeletet is végrehajtani kelljen, nem abban: hogy a ki felsőbb rendeletre egy törvénytelen rendeletet végrehajt, az nem felelős; hanem abban: hogy ha a rendeletek törvényessége iránt kétség támad, aziránt rögtön azonnal egy független , semmi előléptetést bármely pártkormánytól nem várható, párton fölüli birói hatóság ítéljen. En t. ház! ezt nem mint valami uj dolgot hozom fel; méltóztassanak szétnézni ott, a hol szabad állam van, az az oly szabad állam, a melyben az egyéni és testületi szabadság is megvan, ezt egy, vagy más formában minKÉPV. H. NAPLÓ 18$f IX. denütt föl lehet találni. — Erről különben majd későbben bővebben fogok szólani. Még azt is mondja a központi bizottság jelentésében — csak ezen pontjára akarok még refileetálni, mert azon négy pontra, a melyekben előadja, hogy mi minden hagyatott meg a megyének, figyelmeztetni szükségesnek nem tartom, mert, hogy valóban megmarad-e mind: az a törvény későbbi elemzéséből bőségesen ki fog tűnni, és ki fog tűnni az, hogy a törvényjavaslat igenis kimondja egyes szakaszokban, hogy mindezen jogai a megyének megmaradnak, de a következő szakaszok által ezeD jogokat mind nevetségesekké és illusoriusokká teszi. (Élénk helyeslés bal felől.) A mi — mondom — az említett pontot illeti, azt mondja, a központi bizottság, hogy meg van győződve arról is, hogy addig jó közigazgatás nem lesz , mig a személyes felelősség és folytonosság a közdolgok kezelésének minden ágába tökéletesen s következetesen be nem hozatik, és mig testületekre több bizatik, mint a szigorú ellenőrzés joga. Itt ismét minden csak attól függ, hogy mit értünk a személyes felelősség és folytonosság behozatala alatt: mert hiszen azon kérdést, hogy az egyes rendeletek végrehajtását a törvényhatóságok mint testületek nem eszközölhetik, az élet már igen régen megoldotta nemcsak elvileg, de megoldotta gyakorlatilag is: a mennyiben összes Magyarországnak minden törvényhatóságánál végrehajtatnak a közigazgatás rendes keretében mozgó rendeletek alispánok vagy polgármesterek, szóval az illető tisztviselők által. Itt csak abban lehet külöabség, hogy én a folytonosságot nem láthatom abban, hogy minden legalsó közeg is indirecte egyenesen a központi kormány parancsnoksága alatt álljon, hanem azt hiszem, hogy a személyes szabadság érdeke azt kívánja, hogy a kik e törvényeket végrehajtják, azok az önkormányzati testületeknek legyenek valóban kifolyása, s azok utján, azok által vegyék a rendeleteket, azok előtt legyenek felelősök ; a testületeket magukat illetvén a további felelősség azokért, a miket alárendelt tisztviselőik által teljesíttetnek. De a törvényjavaslat még annak sem felel meg, a mit a központi bizottság is akar: a sikeres ellenőrzésnek. Mert hiszen, hogy sikeresen ellenőrizoi lehessen valamit egyénnek vagy testületnek, mégis folytonos tudomásának kell lenni az iránt, hogy mi történt ? A törvényjavaslat szerint pedig épen a kormányrendeletek közül, — a melyeknek végrehajtásánál pedig szintén igen szükséges az ellenőrkölés — a törvényhatósági bizottságok csak épsn azt ós épen annyiban fogják megtudni, a mennyiban az alispán jónak látja velők tudatni: ha neoi 5