Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

32 197, országos ölés június £0. 1870, kör tekintetében is különbséget tenni; midőn különben a legellentétesebb viszonyok, soeialis, erkölcsi, anyagi, szellemi körülmények közt élő törvényhatóságokat, ha tétetnek is azokra nézve némely igen csekély kivételek, mégis tökéletesen egy kalap alá borítani akarják. Ennek oka le­hetne az, hogy az igen t. minisztérium, megho­zatván már egyszer az 1868-ki tőrvény, a lefolyt két év alatt elmulasztotta annak eleget téve, az illető törvényhatóságokat meghallgatni. Azon­ban ez oly nagy hanyagság lenne, melylyel én a minisztériumot vádolni nem akarom. Másik oka lehetne, — de előre boesátom' hogy én ezt nem hiszem, — hogy a miniszté­rium a többi törvényhatóságok jogkörének meg­szorításához az illető urak szavazatát akarta megszerezni azon remény által, hogy rajok nézve kivételt fog tenni. (Élénk helyeslés bal felől.) Mondom, még ezt sem hiszem. (Fölkiáltások hal felől: De mi hisssmk ) Mi lehet tehát az oka ? Alig találhatnánk fel egyebet, mint kettőt. Az egyik: hogy az azon törvényhatóságokban élő kiváltságolt osztálynak Bécsben nyelv- s fajrokonai vannak; a másik le­hetne az: hogy az igen t. kormány következete­sen akart eljárni, következetesen mondom, pedig látszólag következetlenül. Következetesen annyi­ban , a mennyiben ugyanazt az utat akarta kö­vetni, a melyet követett például a nyugdijak kérdésénél: kivételes jótéteményekben, helyzetek­ben részesíteni azokat , a kik hazánk ellen, és sújtani azokat, a kik mellett szolgáltak. (Élénk helyeslés bal Jelöl.) Hogy én ezt nem helyeslem , t. ház! azt mondani is fölösleges. A központi bizottság t. előadója bővebben elemezte : hogy miért fogadja el a bizottság a törvényjavaslatot. Kifejtette azt is, hogy némely pontjában tett változtatásokat, melyeket nem lát aggályosaknak. A mi ezen megváltoztatásokat illeti, töké­letesen igaza van a tisztelt előadó urnák, midőn azokban semmi aggályra okot nem lát; mert az eredeti törvényjavaslat s az általa módosított tör­vényjavaslat épen a kijelölés kezdetében is ugy hasonlít egymáshoz , mint egyik tojás a má­sikhoz : (Derültség bal felől) mert az, hogy a fő­ispán jelöli ki, vagy pedig egy oiy bizottság, melyhez három tagot a megyei bízottság, de há­rom tagot a főispán jelöl ki, s ö a negyedik : (Derültség bal felől) az tökéletesen mindegy. tgy igen természetes, hogy a központi bi­zottságnak ilynemű változtatások iránt semmi néven nevezendő aggályai nincsenek. Egyben azonban elismerem, hogy ily módo­sítások iránt nem csak aggályai nem lehetnek, sőt azok jobban megfelelnek az eredeti törvény­javaslat szellemének, a mennyiben az egész tör­vényjavaslaton azon szellem vonul át: látszólag adni és biztosítani jogokat, de tényleg azokat megsemmisíteni. (Helyeslés bal felől. Eüenmondások jobb felől. Halljuk!) Ennyiben a központi bizott­ság módosításai jobban illenek a törvénybe, mint az eredeti szerkezet, a mennyiben a kijelölési jogra nézve követett nyilt és őszinte eljárás a szerkezetben föltalálható egyéb eljárással ellen­tétben áll. Annak okául: miért haladnak nálunk oly las­san a reformkérdesek ? felhozta a tisztelt előadó ur, hogy mi történelmi fejlődésünk folytán in­kább ragaszkodunk a joghoz, mintsem hogy a szükséges változtatásokat megtenni szeretnők. Szó sincs róla, — tökéletes igaz, — hogy a jog­hoz való csökönyös ragaszkodás ellensége minden józan reformnak; de engedelmet kérek a t. elő­adó úrtól, nézzünk végig azokon, a miket eddig tettünk: vajon ma már vádolhatja-e valaki a jelen képviselőházat a jogokhoz való csökönyös ragaszkodássall (Derültség bal felől.) Különben én a magam részéről őszintén nyilvánítom, hogy minden oly joghoz, melyben akár az országos és politikai, akár az egyéni szabadság biztosítá­sát látom, ragaszkodtam és ragaszkodni fogok, és hogy soha el nem fogom ismerni azt, hogy abban álljon a reform, hogy az ily jogok eltör­lése által egyúttal a szabadságnak az országos politikai s egyéni szabadság biztosítékai eltöröl­tessenek. (Helyeslés bal felől.) Ez lehet reform absolut államban, de nem szabad államban. (Föl­kiáltások bal felől : Igaz .) Hogy igen sok függ attól: mily szempontból vizsgál meg az ember valamely kérdést? ez tö­kéletesen igaz, s én igen természetszerűnek, va­lóban helyesnek találom, hogy az, ki a centra­lisatio szempontjából bírálja meg e törvényjavas­latot, azt szívesen elfogadja: mert ily módon e törvóayjavaslatban a eentralisatióra húzott ön­kormányzat álarcza alatt beviszi a nemzetbe azon centralisatiót, melyet, ha őszintén s egye­nesen kínálnák meg, bizonyosan vissza fogná azt utasítani. (Helyeslés bal felől.) A t. központi előadó ur a javaslat sarkpont­ja gyanánt emiitette fel a 20-ik szakaszt, vagyis azon szakaszt, melyben a legtöbb adót fize­tők virilis szavazata mondatik ki. E szakaszra magára elmondandóm későbben véleményemet, most csak arra vagyok bátor megjegyzést tenni, mit ö mondott, hogy t. i. a választás semmi féle korlátolása által nem látja a czélt annyira elérve, mint a virilis szavazat utján, ós hogy a közvetett választás a képviseletnek minden ne­me között legroszabbnak mondható. Én, t. ház: bár adott viszonyaink közt saját énemről szólva, a közvetett választást kész len­nék elfogadni, egjrátalában oem akarok annak

Next

/
Thumbnails
Contents