Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-206

206. országos ülés június 11. 1870. 341 tábort sohasem érhette oly véletlen megtámadás, mely azt tönkre tehette volna, 30—40 emberből álló száz meg száz csoportban alakulva, egymásnak hátat fordítva szegzett szuronynyal oltalmazták magukat a megsemmisülés ellen, mig biztos helyre vonulva, magukat csatarendbe nem állíthatták. Méltóztassanak visszaemlékezni a török időkre. Ez intézmény akkor, melyet vármegyének nevezünk, hol itt, hol amott ütötte föl sátorát, s a körülményekhez képest kormánynyá alakult. A községek szemmel tartották hol létöket, és a nagy-körösi elöljárók kifúrt vándor botokban életveszedelem között vitték el aranyaikat, segítségökre a magyaroknak Fülekre; s ezt tették : mert bár lábai voltak a nemzetnek, de érzették, hogy annak testéhez tartoznak ; s tehették : mert vagyonukkal maguk disponáltak, ós annak hová fordításáról másnak nem számoltak. Az önkormányzati jog volt azon museulus, mely a nemzet levert testében sokszor az elalélt életerőt működni kényszeritette. Nagyon szeretném, ha jelen volna Zsedényi képviselőtársam; talán megtudnám győzni arról, hogy a reformatio elterjedését is az önkormányzati rendszernek köszönhetni. Mi a nemzetiségeket illeti, önök eljárása sokban hasonlít azon gazdáéhoz, ki a patkányokat épületéből ki akarván ölni, magát a házat rombolja le. Igaz, hogy ez épület alapjában, melyben a magyar faj, a magyar nemzetiség századokon keresztül magát föntartotta, sok patkány befurakodott, sokat küldöttek ránk 1848. óta a camarilla s reactio varázslói s fájdalom azon kiengeszteíhetetlen ellenségeink ott fon, kik a békés kiegyezés fictiója szerint már most testvéreink, jó barátaink lehetnének, sőt kellene lenniök, naponkint küldenek többeket is ránk. De van egy biztos szer ellenök, melynek bűzétől azok elvonulnak. Legyen a charta valóság : egyenlőség, szabadság, testvériség a nemzet minden osztályának minden nemzetiségének; igazságos, erélyes eljárás a kormány részéről; lelkiismeretes kezelése a közvagyonnak, takarékosság ; minden osztály, minden nemzetiség vagyonosodásának emelése és műveltségének gyámolitása, terjesztése: ezek azon ingredientiák, melyekből azon szer készül, a mely a nemzetet minden vész ellen megerősíti. Különböztessék meg önök. uraim, a törvényeinkben alapult nemzetiségi jogok védelmezőit az izgatóktól. Menjenek el a törvény értelmében egész a magyar államegység rubiconjáig, s akkor ne féljenek gitatoroktól. En ismerem a népet: nem kapkod az abstract eszmék után, egoismusnak, empirismusnak hódol az; ha élvezni fogja az egyenlőség, szabadság és jobblét kényelmeit, nem soká el fog jönni az idő, midőn a haza nemmagyar ajkú lakossága époly büszke lesz rá, hogy magyar mint a tős gyökeres magyar. A nép egyedül az egoismusnak hódol ; ha annak szabadsága, jóléte lesz, nem sokára el fog jönni az az idő, midőn a külön nemzetiség, külön ajkú népek Magyarországon époly kevélyek lesznek arra, hogy magyar polgárok, mint az elszasziak arra, hogy franczia polgárok. Hagyjanak fél, uraim, a folytonos atyáskodás-, gyámsággal, tegyenek le az aristokratia visszaállításának kísérletéről. melyet talán galvanisatio által meg lehet mozgatni, de feltámasztani soha sem. A mi egyszer a világban elmúlt szükség lenni, azt semmi hatalom nem fogja még egyszer szükségessé tenni : ezt olvastam egy munkában, melynek czime: „Reactions-Systeni". Ha pedig, a mint sokan gyanítják, mindezen nemzetiségi bajoknak suttogva terjesztése csak a modern despotismustól eltanult politikai manőver a nyugodt bourgoisie megfélelmitésére, ós a mint sokan gyanítják, a democratia moderátorául akarják önök a centralisatiót életbe léptetni; vagy, mint sokan hiszik, önök embriójában akarják elölni azon valódi democratiát, mely kormányát csak ugy szíveli, ha ura, nem pedig ha szolgája a nemzetnek, és annak helyébe a plutocratiát, bureaucratiát szándékoznak substituálni, mely kész szolgája lesz a kormánynak, csak hogy neki is legyenek szolgái: aligha el nem késtek. T. uraim! A democratia nem sok idő múlva egész Európában a centralisatio által fölállított torlaszokat le fogja dönteni. Ifjúkoromban olvastam egy munkát, melynek czime: „Biztosíték a forradalom ellen." Jeligéje pedig Mirabeau ezen történeti mondása: „La révolution fera le tour au monde et ne retrogradera pas." A forradalom beutazza az egész világot s visszalépést nem fog tenni. Vén ember vagyok, uraim, 50 éve már, hogy az európai politikai mozgalmakat figyelemmel kisértem, az első franczia felkelés leveretése után, — mely küzdelemben akkor izolálva álltak a francziák, sőt Európa antipathiájával találkoztak,— háromszor emelte fel fejét a szabadság a despotismus ellen, háromszor veretett le ; de mindannyiszor az önkormányzati jog küzdött mindig nagyobb erélylyel a személyes uralom ellen, s azt látom, hogy valósággal a democratia a 19. század Antheusa. Most már a democratia valósággal — tessék azt meggondolni — oly tért foglalt el magának Európában az eszmék hatalma által, hogy ma-holnap — valamint a civilisatio Amerikában az indianusokat a Huronig szorította vissza — ugy Európában a személyes uralmat szorítja a Néva és Bosporusig. ímhol! a forradalomtól az emberek borzadnak, és nem látják, hogy az sokszor meghiúsul következései-