Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-203

203. országos ütés Julius 7. 1870. 225 szerencsétlenségnek tartom, ha a kormány rósz választást tesz, — és olyan főispánt nevezne ki, ki ok nélkül hivatalából valakit kitegyen. Hogy pedig csakugyan szükséges e hatalom bírása, ha az nem gyakoroltatik is, tudják mindnyájan azok, kik régi idők óta részt vettek az administratioban. Egyébiránt ez nem is lesz sérelmére senkinek, mert a főispán csak addig függeszti föl a hivatalnokot, mig a legközelebbi ülés a fölfüggesztés fölött ítéletét ki nem mondja, vagy ha criminalitás volt a felfüggesztés oka, mig a bíró az illetőnek bűnös vagy bűntelen volta fölött nem itélt. Ez tehát a főispáni hivatalnak szükséges attribútuma; — hacsak az egészet csalódássá nem akarjuk tenni. Most t. ház ! áttérek a harmadikra : a bizottságok tanácskozási körére. Itt igen nagy elvi külömbség nincs köztünk, csak a felelősség gyakorlatának minősége értelmezésében térünk el. A felelősség eszméjére, nézve köztünk elvi különbség nem létezik. 'Mindnyájan elismerjük annak szükségét, hogy annak, ki egy rendezett államban közhivatalt visel, felelősnek kell lennie. Közhivatala akármilyen formájú , legyen az tisztviselőség vagy bizottmányi tagság: neki okvetlen felelősnek kell lennie. De mi a felelősségét magán személy irányában és a hivatal irányában megkülönböztetjük, s ez talán viszhangra nem talál. Mi azt mondjuk: ha az illető magán egyén jogait sérti, legyen felelős a biró előtt; ha pedig hivatalos mulasztást követ el, az illető felsőbbség előtt. A t. ellenzék, hogy inkább kifejezést adjon annak, mennyire függetlennek kívánja a megyei bizottságot a kormánytól, indítványozza, hogy állittassék föl egy bíróság, mely alkatára és működésére nézve egészen független legyen, s ha a miniszter és a megyei bizottság közt öszszekoezczonás történnék,e bíróság Ítéljen az illető esetnek törvényes vagy törvénytelen volta felett. Igaz, hogy ha ezt egészen elvontan nézzük, azt hiszszük, hogy csakugyan igazságos volna, s kivihetetlen sem lenne. De ha gyakorlatilag tekintjük a dolgot ós megfontoljuk : micsoda következményei lehetnek annak ? akkor mi be fogjuk látni, hogy az a parlamentalis kormányzattal absolute nem fér össze. T. ház! A megyei bizottmány például elrendeli egy malom szétbontását, mert az jogához tartozik : az illető folyamodik a miniszterhez, a miniszter be akarja tiltani az egész műtétet, — mert ilyent is tapasztaltam már életemben — a megye azt mondja, hogy törvényellenes rendelet, nem fogadja el; akkor a bíróhoz kerül a dolog és annak a bírónak kellene itélnie a felett; de mire ítélhet, a malom már KÉPV. H. NAPLÓ 18S4 *Xrégen lerontatott. A részvétlenség, uraim, nagy, és ha mi nem fogjuk minden erélylyel fentartani azt, a megyei intézmény nagyobb veszélynek lesz kitéve, mint bármely törvényjavaslat által; mert talán egy pár emberen, vagy egy pár tisztviselőn kivül, kik nem is fognak beleegyezni a határozathozatalába, olyanok lesznek jelen a bizottságban és hozandják a határozatot, kik kárpótolni nem is tudják. Ámbár ez természetesen egy magán személynél lehet és ezt még el lehetne tűrni, de ha meggondoljuk, hogy mily parlamentális kormányzat az, melynél a miniszteri rendelet törvényessége fölött más valaki ítélhet, mint a parlament; én legalább ezt megfogni nem tudom. (Közbekiáltás hal felől: Hát Angliában f) Erre azt felelem, hogy mi nem vagyunk angolok. Egyébiráot most bátor vagyok megkérdezni Debreezen városa igen érdemes képviselőjét: hol van ama helyhatóságokban, melyeket szervezni akarunk, és melyek talán életbe is fognak lépni, annyi erő, annyi tehetség, hogy még a parlamentalis kormányzatnak alapját is abban keressük és arra alapítsuk ? Talán a centrális tisztviselősógben ? Hisz ez nem is fog érintkezni a néppel: annak a néppel teendője nincs. Tehát a nép, ez volna az egyedüli támasz. De t. ház! vegyük a népet ugy a miüt van. Ha a szolgabíró bíráskodni többé nem fog, a mint tette eddig, hanem mindig csak rendőri és pénzügyi teendőket fog végezni, akkor bizony nem igen nagy népszerűségre fog szert tenni. Ezek mind nem olyanok, melyek egy szolgabírónak oly mindenhatóságot adnának, hogy a parlamentalis kormánynak alapját képes volna meghamisítani. Ha pedig mindezek daczára egy szolgabíró oly állást viv ki magának a népnél, hogy a nép követni fogja tanácsát: akkor megérdemli ezen bizalmat, ha erélyessége ós becsülete által szerezte meg. Tehát e tekintetben én legkevésbbé sem félek. A mint méltóztatnak látni, én mellőztem előadásómban minden talán cynieus vagy banális észrevételt, ós nem hiszem, hogy Huszár Imre képviselőtársamnak okot szolgáltattam volna néhány szavam fölött oly súlyos ítéletet mondani, milyet a társaim által tartott beszédek fölött mondott, kikről azt nyilvánitá, hogy érvelés helyett banális cynismussal éltek. Én azok előadásait épen ugy, mint az ellenzékét figyelemmel meghallgattam, és nem tapasztaltam, kivévén, —• őszintén megvallva: kettőnél, — hogv élesebb kifejezésekkel éltek volna. De épen Huszár Imre képviselő urnák van meg azon dicsősége, hogy a kik beszédét figyelemmel kisértük, — mert sem a lapokban, sem az országyülés tudósításaiban meg nem olvashat29