Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-203

222 203. országos illés Julius 7. 1870. zott volna, habár nem tagadom, talán olyanok is léteznek, kik ugy vannak meggyőződve, de a közvéleménynyel szemben nem akarják ezen nézetet érvényesíteni. Ha tehát elfogadjuk, t. ház, hogy a municipalis szervezet ellentétben nem áll a parlamenti kormányzattal, mit én is hiszek, akkor második kérdés az: szükséges-e egy uj törvény által a most létező municipalis életünknek bizonyos tekintetben még sem tökéletes működését szervezni? Ezen kérdést, gondolom, nem igen kell sokáig taglalnom, mert nem hiszem, hogy valaki azon meggyőződésben lehetne, hogy a most működő municipalis hatóságok olyanok, melyeket reformálni nem kell. Nem birnak azok az első kellékkel, t. i. az alappal sem. Vissza kell emlékeznünk a régibb időkre, tudjuk, hogy 48-ban minden nagyobb eombinatio nélkül igen könnyen teljesedésbe ment a törvény. A megyének közönsége a megye főispánja által összehivatott, a bizottsági tagok névsora felolvastatott, s miután akkor még nem volt oly nagy divergentia az egyesek közt, — azok egyszerűen megválasztattak. 1861-ben mondhatom, hogy a bizottságok talán nem egészen törvényes módon szaporittattak a megyékben, mondom, nem hiszem,hogy ez egészen törvényes módon történt volna; mert először, ezt törvényesen tenni nem is lehetett, mert törvény nem volt rá ; és mert másodszor az egész működés, valljuk meg igazán, egészen önkényes volt. De nemcsak ez az, a mi engem arra vezet, hogy a szervezés szükségességét elismerjem, hanem, t. ház, hiszszük-e mi, hogy e testület szervesen , helyesen működhetik , hogyha annak teendői törvény által szabályozva nincsenek ? Véleményem szerint nincs semmi roszabb, s még a legroszabb törvény is jobb, mint a törvény nélküli állapot. Nemcsak hogy magának a bizottságnak működése törvény által nem volt szabályozva, hanem még magok a tisztviselők sem tudták, mit kell tenni, kezdve a főispántól, le egészen az utolsó esküdtig. Most azonban a vármegyében nagy változás történt. A megyétől egy organicus rész, t. i. a bíráskodási functio elvétetett, és más testületekre bízatott. A megyék tehát egészen más téren állanak, mint állottak valaha, és még is a törvény által a legkisebb provisio sem történt. De, t. ház, a mi még legnagyobb hiánya a mostani szervezetnek, az, hogy a felelősség nincs kimondva semmiféle törvényben. A megyék collegialiter tehetnek sokszor nem egészen igazságos dolgokat is. A magánosnak, ha panasza van is, belátván, hogy az eredmény nélküli : nincs is kedve folyamodni, és egyes hatóság el- | len panaszszal lépni föl, rendszerint úgy is sikertelen. Mindezek tehát oly hiányok, melyek mellett a mostani megyei bizottságok, megvallom, — még a városiakat is ide értve — müködésöket folytatni, ugy a mint azt az ország java és czélja kívánja, nem képesek. Ha tehát a rendet, a rendes administrátiót, a mi első postulatuma minden államnak, óhajtjuk : lehetetlenség, hogy a most indítványozott törvénynek minélelőbbi életbeléptetését ne kívánjuk. Mondom ha aziránt köztünk nincs kérdés, hogy e törvénynek életbeléptetése lehetséges; ha nincs kérdés, hogy annak megalkotása szükséges: akkor azt gondolom, hogy fő elvi vita nem is létezhetik köztünk, hanem inkább a részletekhez valók mindazon egyes megtámadások, a melyekkel ezen törvényjavaslat érintetett. Egyébiránt, t. ház, én ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a részletek tárgyalásába fogunk is bocsátkozni, nem szabad elfelednünk, hogy parlamentalis kormáiryzatunk van, melynek kivívásáért nem egy nemes sziv szűnt meg dobogni. Nem szabad, mondom elfelednünk, hogy a törvényhatóságok köre csak addig terjedhet, hol a parlamentalis kormány működése kezdődik. Ha ezeket szem előtt fogjuk tartani, akkor sikerülend oly törvényt készíteni az ország számára, a mely mellett a parlamentalis kormányzat lehetséges lesz, és mely mellett a polgárok szabadsága szintén meg lesz óva. Én megvallom, hogy Debreczen városa igen érdemes képviselőjének Tisza Kálmánnak aggodalmát csakugyan igen fontosnak tartom: ő ugyanis azt monda, hogy a parlamentalis kormányzatnak egy nagy veszélye van, mely akkor következik be, ha a parlamentalis kormányzatnak alapja meg van rontva, és a kormány nem a többséggel, nem a nemzet valódi többségével, hanem csak a parlament többségével kormányoz. Ez bizonyára oly aggodalom, mely még a történetben is nyert gyakorlati kifejezést. De t. ház, utoljára minket, véleményem szerint, e szerencsétlenségtől s a szabadság elnyomásától nem fog megóvni sem a parlamenti, sem a'centralistieus rendszer; meg fog óvni egyedül a polgároknak az alkotmányhoz való hűsége ; (Igaz! bal ftlől.) ha kell, az ország jogainak szilárd és erélyes védelme (Helyeslés) és azon érzület, hogy a polgárnak mindent szabad, csak egyet nem : t. i. alkotmányát feláldozni. (Ugy van! bal felől.) , De legyen szabad nekem is, t. ház, egy szintén a jelen történetéből vont aggodalmamat fejezni ki, mely, gondolom párvonalban áll azzal, mit Tisza Kálmán ur mondani szíveskedett. (Ralijuk!)