Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-203
203. országos ülés Julius 7. 1870. 221 Királyi Pál: T. ház! Zala megyének 54 községe részéről valamint több ezen községekben levő földbirtokosnak részéről aláirt kérvényt .van szerencsém a t. háznak benyújtani, melyben kérelmezik, hogy méltóztassék a t. ház egy járásbíróságnak Letenye mező városába való elhelyezését, a hol különben is tüzetesen hivatalos helyiségek számára készült elég tágas épület van a járás bíróság elfogadására, és a hol börtönök is nagyobb mennyiségben léteznek, továbbá hol az adóhivatal is rendszeresittetett, a közeli községek könnyebbsége és előnye tekintetéből elrendelni. Kérem a t. házat, ezen kérvényt szabályszerű tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Oda fog utasíttatni. Justh József: T. ház! Az átalános vitánál, melynek tárgyát egy törvény alkotása képezi, véleményein szerint első kérdés: vajon a ezélba vett törvénynek megalkotása az adott viszonyok közt lehetséges-e 1 és ha lehetségesnek elismertetik, akkor következik tárgyalása azon kérdésnek : szükséges-e 1 ? a többi kérdés véleményem szerint inkább a részletekhez, mintsem az átalános vitához tartozik. Lehet, hogy a részletek közt olyanok is vannak, melyek meggyőződésünkkel nem egészen férnek össze; ele a kölcsönös engedékenység által, ha a törvénynek alkotása szükségesnek ismertetik el, ezen eltérések kiegyenlíthetők; ha pedig egynémely részlet miatt mielőtt a tárgyalás megkezdődnék, már apriori elvettetnék az indítványozott törvényjavaslat, mely oly törvény alkotását czélozza, melynek szükségessége az egész ország által eddig sürgetve kívántatott, mondom —akkor, ha elvettetnék, minden országg3 r ülési tractatusok kizárásával — ez az országnak legnagyobb kárára lenne. A mondottak fonalát követve, t. ház! az első kérdésnek taglalásához fogok : vájjon a ház asztalán fekvő, a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat életbe léptethető-e vagy nem? vajon parlamentalis kormányzattal szemközt annak keresztülvitele lehetséges-e vagy nem ? Azok, kik velem a régibb időket leélték, tudják, hogy e kérdés már a 40-es években tárgyaltatott, és igen sokan, nagyon hevesen, és nagy tudományossággal vitatták, hogy az országnak haladása lehetetlen, ha az ország centralisticus alapokra nem fektettetik. Ezen kérdésnek további folytatása azon időben csak azért hagyatott el, nehogy az akkori ellenzékben szakadás támadjon, ós úgysem dicsekedhetvén sok szavazat-többséggel, nehogy ily formán kisebbségbe jöjön. 1848-ban t. ház! nagyon jól emlékezem az akkori vitákra, és tudom is az akkoriban divó meggyőződések hullámzását, megvallom őszintén hogy a mint a parlamentalis kormányzat elfogadása törvényileg kimondatott, alig volt a törvényhozásnál, ki a megyeszervezetet föl akarta volna tartani. A közvélemény, — a mint Irányi Dániel ur is igen helyesen visszaemlékezett, — oda nyilatkozott, hogy a municipalis rendszer a parlamentalis kormányzattal egyátalában nem fér össze, mindamellett azonban még nagyon sok kegyeletes szeretet nyilvánult a municipalis rendszer mellett, s nehogy az ezen véleményben levők elkedvetlenittessenek, többek unszolására egy — nem tudom minek nevezzem — megnyugtató passus jött bele a 48-ki törvényekbe, mely elismeri, hogy a megyék alkotmányunk legerősebb bástyái voltak. Nem tagadhatom, t. ház, hogy a centralisatiónak is vannak nagy előnyei, melyek oly mérvben az önkormányzati rendszerben talán nem találhatók föl; t. i. a közigazgatási hatalom működése sokkal könnyebb, sokkal rendszeresebb, sokkal gyorsabb, ós megvallom, t. ház, hogy ha valamely érv engem a centralisatio pártolására birhatn volna, hogy ha figyelemmel kisérjük mindazon államokat, melyek országunkat környezik, látjuk, hogy azok mindnyájan centralisticus alapra vannak fektetve, tehát actióra sokkal alkalmasabbak, mint mi. De, t. ház, véleményem szerint ezek mind nem oly előnyök, melyek kedveért nekünk egy institutiót feláldozni lehetne, melynek, ha hibáiról is, de fontosságáról is meg vagyunk győződve. En tudom, hogy azelőtt nem oly tisztán állottak a vélemények mint most, azon kérdésre nézve, hogy a parlamenti kormányzattal a municipiumok csakugyan megférnek, s leginkább a jelennek volt fentartva az eszméket tisztázni, és annak lehetséget ezen törvényjavaslat által bebizonyítani. T. ház! Nem említem föl a municipalis rendszernek minden előnyét, mert azok eléggé ismeretesek a tisztelt ház előtt; én csak kettőt találok leglényegesebbnek, t. i. azt : hogy a municipalis rendszer főkép alkalmas a polgárokban azon meggyőződést ébreszteni, hogy nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, melyeket a status irányában le kell róni, ha áldozattal is. A második lényeges érv előttem az : hogy egy állam csak akkor lehet erős és szabad, ha polgárai egyéniségének érvényre jutása nem akadályoztatik, és az kifejezést nyer magában az administratióban. De tudom, hogy a municipalis rendszer előnyeit nem kell fejtegetni; mert alig van e házban valaki, ki a centralisatio mellett nyilatko-
