Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-202
214: 202 ' ors^gos aiés i ulilis 6- l87 °zeti jövőnk helyes kifejlődése, de megsemmisülése is függhetvén, engedtessék meg nekem is, legalább szavazatom némi indokolásául elmondanom érveimet, meggyőződésemet küldetésemből merített kötelességérzetem szerint. (Halljuk!) Két főkérdést foglal magában, mint mondám, a szőnyegen forgó törvényjavaslat: egyik politikai, a másik társadalmi. A politikai, — bármennyire tiltakozott is ellene Rajner s ma Eötvös miniszter ur — nem egyéb, mint a centralisatio vagy decentralisatio, a bureaucratia vagy önkormányzat inaugurálásának kérdése jövő kormányzati rendszerünkbe. A társadalmi nem egyéb, mint az arisrocratia vagy demoeratia. a vagyon vagy ész az anyagi vagy erkölcsi erő uralmának kérdése. Nagy kérdések, melyek fölött állambölcsészek, gyakorlati államférfiakkal, hatalomvágyók hazafiakkal, szabadsághősök zsarnokokkal, Brutusok Caesarokkal küzdöttek egymás között a világtörténet különböző fázisain át. És most itt e kérdésben az 1848 küzd az 1867-tel. vagy hogy személyesítsem a számokat: az elvhü Kossath s az 186?-iki Deák — mert, fájdalom, ke'íiytelen vagyok őt az 1848-kitól megkülönböztetni, — küzdenek egymással. Azt mondám, t. ház, hogy az első, t. i. a politikai kérdés, a centrabsatio vagy decentralisatio, és a bureaucratia vagy autonómia uralmának kérdése egymással szemben, s szemben akképen, hogy az ezt,- mint hálátlan fiu apját, kinek védszárnyai alatt felnövekedett, holmi, a törvényjavaslatban letett ügyvédi fogás, némi kormányi protectio és egy kis jobboldali brachium mellett ősi örökségéből kiverje. A túlsó oldalról ez tagadtatik. Engedtessék meg oekeui ezt bebizonyítani röviden. Vegyük sorban e végett a törvényjavaslatot. Mindjárt a bevezetésben az önkormányzat, vitatkozás, kérelmezés, fóhrás, levelezés, sőt az állami közigazgatás jogainak gyakorlása igértetik meg a törvényhatóságoknak. S miután ez, HZ eddig csak kir. biztosi minőségéről ismert belügy miniszter által beterjesztett, s hallomás szemitegy Nehrebeezky tollából származó törvényjavaslatban igértetik, valőban meglepő a szabadelvüségnek e nagy mértéke. Meglepő annyira, hogy az ember szmte gyanúba jő, hogy nem a régi trójai fa ló története, mely kivül nagyszerű műnek látszott, sokat igérő volt, miért is Trója a be nem vehetett vár kapuját lerontotta, csakhogy bevihesse, azonban be vive a vár, végveszélyét is bevitte vele, mert gyomrában rejtette a halálos veszélyt, — ismételtetik-e ? Miután oly készséggel igyekeznek önök is e törvényjavaslatot eddig bevehetetlen bástyáinkat is lerombolva, bevinni: Nézzük, vajon nem rejlik-e ennek is gyomrában halálos veszély! Érről én, minél tovább vizsgálom a törvényjavaslatot, annál inkább fájdalommal győződöm meg: mert az első két szakasz után jövő mind a 92 szakasz önkormányzatunkra csak veszélyt rejtő. Itt van például a 15-ik szakasz, melynek igaz hogy első alineája azt igéri, hogy a törvényhatóságok az önkormányzatból folyó ügyeken felül közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak; de második alineája már igy szól: „az országgyűlés és egyes tagjainak törvényhozói eljárását azonban vita tárgyává soha sem tehet ik." A mit a bal kéz ad, íme visszaveszi a jobb kéz. Hát a római pápa infallibilitása, ezen keresztyén faragott kép formájára akarják önök a magyar parlamentet megalkotni? holott tudják, hogy annak épen ellenkező jellegével bir. Hát nem velünk született jog-e, t. ház, a szabad gondolkodás, s annak követelménye a szabad szó, eszmecsere, vittakozás, itélethozás, mit még a spanyol inquisitio sem tudott megakadályozni egy sötétebb korban sem? Hát nincs-e az egyes embernek is joga még az Isten törvényhozói eljárását is a maga birálata tárgyává tenni? Igaz, hogy Isten a maga müvének bírálatát nem félti, mint önök féltik az országgyűlés eljárásainak bírálatát a közvéleménytől. Hát kérdem, t. ház, nincs-e a szabadsajtónak is meg a joga, hogy az országgyűlés tagjainak eljárását bírálja, sőt az országgyűlés minden működését ellenőrizze ? Sőt nem az-e a szabadsajtó egyik legfontosabb hivatása, hogy a közvéleményt épugy, mint a képviselőházat a közvéleményre előkészítse ? s a mi a szabadsajtónak — pedig ez tágabb térben mozog, mint a bizottsági gyűlések — megengedtetik, ugyan mi veszély volna megtagadni azt a bizottsági gyűlésektől ? De kérdem, t. ház : mi ez az országgyűlés ? Szerintem a nemzet képviselete, legalább annak kellene lennie. Nincs-e joga a képviseltnek a képviselő eljárását itélni ? Hisz oly államokban is, melyek nem bírnak oly önkormányzati hatóságokkal, mint a miiyenek a mi megyéink, épen azért, hogy a képviselőház az ország közvéleményének hű kifejezése lehessen, mert lényegében épaz hivatása a képviselőháznak, hogy a közvéleményt mind kifejezhesse,mind érvényesíthesse, társadalmi utón is törekesznek, mint p. o.: Angliában a meetingek által a közvélemény létrehozására s a képviselőház elé juttatására : pedig az angol meetingek véletlenül összetorlódó népcsoportok minden jogosulatlan befolyásnak is kitéve, mig a törvényhatósági bizottságok jól szervezve a nemzet igazi hű képviselői s igy a közvéhsnény
