Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

202. országos Sí dásnak, ós pedig épen azért, mivel számos indokát tartalmazza annak, hogy legközelebb a tapasztalandók alapján ujjáalakittassék. Az ujjáalakitást ezen alapon vajmi gyorsan fogja szükségeltetni. Ezért nem is aggódom, hogy azt akár egyik, akár másik irányban a körülmények, viszonyok és tapasztalatok igényei szerint kiegészíthetjük. Ha van a törvényjavaslatnak oly része, mely kevésbé elégit ki, mely talán inkább aggaszt : az maga a helyhatóság szervezete, s a helyhatósági gyűlés compositiöja. De ne méltóztassanak félreérteni, nem azon szempontból, mintha azon 100 vagy 50 forintos adó szerinti qualificatiót valamely egyéni jog gyakorlására nézve aristocraticus vagy reaetionarius zamatja miatt elvetendőnek tartanám. Nem; mert én azt hiszem, hogy bővebb mértékben a haladás és liberalismus elemeit a munieipiumokba bevezetni mint ezen utón, nem lehet. Ne ámítsuk magunkat. Az egész modern civilisatió a democratia felé irányul, de nem a democratia köréből erednek annak szószólói, annak előmozdítói. Azon eszméknek előharczosai, melyeknek realisatiojára törekszünk, nem azon legalsóbb rétegekben találtatnak, a melyekért küzdünk; hanem azon rétegekben, melyek az átalános civilisatió jótéteményeit leginkább fölfogták, melyek miveltség és képességűknél fogva arra hatni leginkább hivatvák. {Helyeslés jobb felől) És ha ez áll széles ez Európában ; kétségkívül még inkább áll Magyarországon, hol — ne feledjük el — nem oly rég maga a nemzetnek igen nagy része: a munkás tömeg, az alkotmány szabadságával nem élhetett, miután nem rég szabadult ki azon korlátokból, melyekbe azt a történet lebilincselé, és melyekből az 1848-iki törvények által fölszabadittatott. Ezen átalakulásnak köszönhetjük nagy részben azon anyagi s szellemi haladást, melyet a lefolyt szomorú emlékezetű idők sem voltak képesek elnyomni. Leginkább azért nem elégit ki talán teljesen ezen munieipalis bizottságok szervezete, mert az talán inkább azon eszméből ered, hogy egy politikai, mintsem azon eszméből, hogy egy munieipalis administrativ testületet akarunk alkotni, melynek jövőre előbbutóbb a községből kell kifejlődnie, és melyre előbb utóbb nagyobb mértékben a központi parlamenti kormánynak kell behatnia, mert a jövő nem azon megye felé hajlik, melyet mi annyira szeretünk és kegyelünk a múltban, hanem hajlik a község a parlamenti kormány felé, melynek mérsékletét az átalános civilisatió és szabadság, a jobblét, az anyagi ós szellemi erőkifejlődésben kereshetjük: azon haladásban, mely a kormánynak teendőjét, a bureaueratiának félelmes rémképeit maholnap annyira le fogja siís Julius 6. 1870. o | a lányitani, hogy attól rettegnünk nem leend szükségünk. A municipiumokat kétségkívül rendezni kell. Az előttünk fekvő javaslatok közt én a központi bizottság javaslatát tartom reám nézve legkielégitőbbnek, s örvendetes jelenségét látom ebben annak, hogy nemcsak a kormány, a mely helyzeténél fogva a kormányzat igényeit ösmerni s méltányolni leginkább hivatott, hanem hogy a hazának nagy része a kor és idő igényeit és intő szavát oly bő mértékben méltányolja; hogy nézetem szerint, — jóllehet bizonyosat e részben mondani lehetetlen, — még oly törvény is ezen házban többségre talált volna, a mely a helyhatóságokat még modernebb alapra fekteti, mint a minővel azok ezen javaslat szerint bírhatnak. Azonban elismerem azt, hogy bölcs mérséklet, hogy tapintatosság lehet a biztosabb, habár késedelmesebb utón lehet járni, hogy mindenki meggyőződjék arról, hogy az, ami után törekszünk, az még homoeopathicus mértékben is üdvös és hasznos. T. ház! A mi magukat a városi helyhatóságokat illeti, azon eszméből indulván ki, hogy a helyhatóság, a község és kormánya közt ez idő szerint szükséges egy administrativ közeg, de nem maga a község, a város pedig inkább már maga azon község, melyet a jövőben eontemplálunk : azt hiszem, hogy a részletes módosítások alkalmával bő anyag fog szolgáltatni arra, hogy mit e részben egyikünk vagy másikunk kívánatosnak lát, azt el is érhesse, valamint én átalában is mindazokban, miket a velem szemközt levő oldalról, egyre másra nézve a határozati javaslatban megjegyeztetni láttam, egy vagy más kétségkívül üdvös és hasznos módosítás csiráját, hasznos eszméket, tartalmaz iigyan, de elégséges indokot arra nem, hogy ezen annyira szükséges és kívánatos törvény megalkotását még továbbra késleltethessük. Nekünk mindenesetre mindenkor, — és ezt ismételve bátorkodom kijelenteni — azon kell lennünk, hogy a rend, a haladás és a modern civilisatió föltételeit adjuk meg ezen sokat szenvedett, sokat megpróbáltatott hazának. A szabadság biztosítékaiban, ugy hiszem, oly nagy fogyatkozást nem szenvedünk. A szabadságnak legnagyobb biztositéka mindig az erkölcsi és anyagi haladás leend. Elfogadom a központi bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Körmendy Sándor: T. ház! A szőnyegen forgó törvényjavaslat két fölöttébb fontos kérdést foglal magában, melyeknek szerencsés megfejtése vagy szerencsétlen alkalmazásuktól, nézetem szerint, politikai és társadalmi, sőt nem-