Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

212 202. országos ütés Julius 6. 1870. rium magától nem teheti, kérem azokat a utsól oldalon, a kik az 1848-ki magasztos eszméknek bajnokai voltak, ne kövessék a mythologia szerint Herculesnek példáját, ki, midőn Omphale Lydia királynéja hatalmába adá magát, annyira megszelídült, — elvétetvén tőle buzogánya és tigrisbőre, — hogy utoljára a rokkához ült és fonogatott. Ne tegyék magukat azon helyzetbe ; hanem azon dicső eszme mellett, melyért egykor együtt vívtunk, legyenek ezentúl is, és szavazzanak a bal oldali határozat értelmében beterjesztett határozati javaslatra : azt hiszem jobban megfelelnek választóik iránti kötelességeiknek. (Helyeslés bal felől.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Én az előttünk fekvő kérdéshez csak a szárazon és higadtan bonczolgató ész érveivel igen ridegen tudok szólni: (Halljuk l) nem mintha nem tudnék lelkesedni hazánk múltja emlékei iránt, és nem azért, mintha kegyelettel nem viseltetném mind az iránt, mi a szabadság bástyájának és biztositékának tekinthető. Hanem ha azt kérdem magamtól, t. ház, mire van leginkább szükségünk jelenleg a munieipalis kormányzatban : akitor nem adhatok magamnak más feleletet mint azt: hogy minekünk e helyett kivált kellő, helyes közigazgatásra és azon teltételek megadására van szükségünk, melyek jobblótünk előmozdítását, azon modern szabadelvű haladásnak biztosítását fogják megadni, mely nélkül maga a szabadság is gyenge lábon adna; mert, én ugy hiszem, hogy a megyei önkormányzat a szabadság és az alkotmány föntartásához sokkal hatósabban fogunk járulni, ha ezen kellékeket megadjuk, mint akkor, ha itt valamely oly szervezetet akarunk teremteni, minek példáját jelenleg seholsem látjuk s a minek alapját a múltban is alig leljük ; a minek fölálitásához és szervezéséhez vajmi kevés reményt vagyunk képesek kötni, ha megfontolom, hogy a jelen idők körülményei a koreszméknek és a haladásnak áradata közt még maguk az alkotmányok is mily csekély biztosítékok, — hogy ha azokat a haladó kor szelleme, az anyagi erő és szellemi tényezők íön nem tartják. A megye ugy, mint. a község, mint a központi kormány saját föladattal bír, a mit tőlök kártalanul elvonni nem lehet, de azt nem lehet ugy meghatározni, hogy mind az, mi a község vagy mi a megyei hatóság területén van szükségkép az által intézendő ; hanem inkább abban leli szerintem kellő definitioját, hogy a mi első sorban és kiválólag a hatóságot, a községet illeti, a mi általa intézhető legjobban, a mit az ismer legtüzetesebben, általa és ne más által intéztessék el. Ennek biztositékát pedig nem a helyhatóságok hatalmában, hanem a törvény, az alkotmányos szabadság, a parlament és a parlamenti kormány fogja a helyhatóságoknak legezólszerübben megadni. Én azt tartom, hogy azt kimondani, hogy a helyhatóságoknak hatásköre ugy határoztassék meg, hogy abba a parlamentális kormány ezentúl bele ne avatkozhassak, káros lenne: mert a parlamentalis kormánynak hatáskörében és hatalmában odáig kell terjednie, a meddig az országos érdekek biztosítása ezt megkívánja. A parlamenti kormány hatalma ellen egyéb biztosítékot mint magát a parlamentalismust nem ismerek, és enm is tartok kívánatosnak. En is elismerem azon elvet, hogy minden hivatalnoknak, minden honpolgárnak a törvény szabja meg kötelességét; hogy a törvény eben még akkor sem cselekedhetik : hogyha fölebbvalóitól ellenkező parancsot kap, hanem ezen kötelesség biztosítására külön institutiókat és tömörüléseket a közigazságon és törvényen kivül a parlamenti kormány és az alkotmány körében nem látok szükségeseknek. Azonban, t. ház, ha e tőrvényjavaslat elvét tekintjük, a ház minden oldalán igen különböző fölfogásra akadunk, mert alig van közöttünk valaki, ki a helyhatóság eszméjét tökéletesen ki akarta volna vetkőztetni abból, mi reá a történet által ragadt, mit benne inkább a múlt iránti pietással kegyelünk, mint a szükség és czélszerüseg tekintetéből fentartandónak vélnénk. (Helyeslés jobbról.) Ennek következtében ón épen legkiválóbb, a tárgyba legmélyebben beható szónokaink által azon nézetet hallottam jeleztetni, miszerint a helyhatóságok szervezésénél talán inkább kevesebbet tettünk a parlamentalis kormány és a helyes kormányzat érdekében, mint a mennyit tenni kívánatos lett volna. E nézetet magam is osztom, nem mintha azt hinném, hogy a helyhatóságnak a kel let inéi több hatóságot adunk azok elintézésére, a mik a helyhatóság természetszerű teendői: hanem hogy e részben kellőleg talán nem tartottuk fen azon beíolyhatási szabadságot, melyet az országos érdek szempontjából fen kell tartani Ha a törvény azon részét, melyben a helyhatósági teendők körvonaloztatnak, olyannak kellene tartanom, mint melybe a törvényhozás e-zentui be nem avatkozik, melyekre a parlamentalis kormány hatáskörét ki nem kívánjuk terjeszthetni: akkor sajnosnak vélném ezen törvényt; de benne nagyon meg nem ütközhetnem, mert tudom, hogy a holnapi törvényhozás, ha szükségesnek látja, fog tudni azon változtatni, valamint tudom azt is, hogy midőn ezen törvényjavaslat engem tökéletesen ki nem elégit, még nagy tért bágy a reformko-