Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-202
202. országos Ülés Julius 6. 1870. 211 létesíteni és a népnek jogait visszaadni. Diadala volt ez, t. ház, az egész országnak, örült mindenki, mert az egyenlőség, szabadság és testvériség magasztos eszméje diadalt aratott. Hogy mi az oka annak, miszerint csak 22 év elteitével nem akarunk érvényt adni azon eszmék létesítésének, azt fejtegetni nem akarom, esak anynyit jegyzek meg, hogy az idő haladtával mi nem annyira a centralisatio, mint a reactio felé haladunk. Mert a mit nekünk az' 1848-diki törvények népképviselet alapján biztosítottak, attól mi most eltérünk, és azt minél szűkebb korlátok közé akarjuk szorítani. Az 1848-ki törvények népképviselet alapján mondták rendezendőknek a megyei viszonyokat. Nem is ragaszkodunk mi a merev 1848-előtti megyék hatóságához, mert hisz annak már ugy is az 1848. év véget vetett, kimondván azt: hogy ezentúl a nép, mely eddig a korlátokon kivül volt. ezentúl az alkotmányos jogokkal legyen fölruházva, és szintén tényező legyen. Mi lenne már most abból kérem, ha épen a mi korszakunk azokat, a kiket az 1848-ki év az alkotmányos jogok gyakorlatában részesített, kizárni akarná ? Pedig e kizárás megtörténik akkor, ha a volt nemesség, mely közvetve behatott a jogok gyakorlatába, ismét kizárólagos jogot nyer. és kizárja azon elemeket, melyeket már az 1848-ki törvény fölvett. A szabadelvüség nem azt követeli, hogy mi visszatérve az 1848-ki eszméktől, most oly törvényt alkossunk, mely ismét kasztokra szakítja az országot. Én annál fogva, t. ház, azon véleményben vagyok, hogy, miután minden ember tényező az államban, senkit az alkotmányos jogok gyakorlatától ki ne zárjunk, hanem mondjuk ki, hogy mindenkire kiterjesztjük a megyék szervezésénél a bizottsági tagok választását, és ne engedjünk oly hatalmat magunk fölött, mely bennünket addigi gyakorlott jogainkban nemhogy előre, hanem hátra vezetne. A mi a főispáni hatalmat illeti, erre nézve említve volt — ha jól emlékszem Tóth Vilmos államtitkár által — hogy a múlt időkben is meg volt a főispánoknak azon joguk, miként tetszés szerint jelölhetnek ki hivatalra az alkalmasak közül, és csak azon esetben coníeráltak a megyékkel, ha a megyétől távol élvén, nem voltak ott ismeretesek. A t. államtitkár ur e nézetében nem osztozom, mert ha megolvassuk a törvényeket, világosan kitéve látjuk ott: „Supremus eomes Viee-Comites eliget eum consensu comitatus." Ez benne levén a törvényben, nem ad a főispánoknak határtalan hatalmat arra, hogy tetszés szerint jelölhetnek ki; megerősíttetett ezen törvény 1848-ban is, és így a mostani törvényjavaslatból ez ki levén hagyva, ebből szerintem az következik: hogy a főispánokra a törvényjavaslat által több jog ruháztatik, mint a mivel eddig birtak. De miből is áll ezen kijelölési jog? hiszen ha a főispán szabad tetszése szerint négy vagy több tagot ki is jelel, de azok a választók tetszésével nem találkoznak, ez nem egyéb, mint egy régi megyei embernek egyszeri felelete, a ki azt monda : hogy ha méltóságod négy méreg pirulát tesz élőmbe a czélból, hogy én válaszszak abból egyet, nekem mindegy : bármelyiket is választom, mert mindegyik mérges, és így mindig a mérget választom. (Szónok kis szünetelés után jegyzeteit tekinti meg. Jobbról sürgetős felkiáltások : Malijuk! Halljuk !) Különben erre a halijukra és türelmetlenségre azt mondom : Pastoretnak szavaival, hogy liberális embereknek türelmeseknek kell lenni, (Ugy van!) a vélemény jogosultságát el kell ismerni, és mindenkit a maga módja szerint ki keli hallgatni, ezt kívánja maga a parlamentalis iidom ; különben ha a türelem kifogyott, én is a szótói elállók. (Leül. Zaj. Fölkiáltások; Halljuk!) Elnök : Ha a t. képviselő ur nem önként áll el a szótól, a t. ház szívesen meghallgatja. (Halljuk! Halljuk !) Hevessy Bertalan: Azt mondják, t. ház, hogy a centralisatio és a minisztériumnak kormányzata üdvösebb a régi megyei rendszernél, vagy a törvényjavaslat szerint is megalakítandó rendszernél. Uraim! én azt tartom : az államban mindenki tényező levén, oszszuk meg a szerepeket; mert azt sem a fő nem kívánhatja, hogy a láb ne mozogjon, sem viszont az alsóbb osztályú tagok nem kívánhatják, hogy a fej ne működjék. Az alkotmányos életben könnyű a szerepek fölosztása, csak őszintének keli lenni, meg kell adni mindenkinek azt a jogot, hogy mozoghasson, és a maga jogát a maga tette által érvényre hozhassa. Mert ha mi minden hatalmat csak felfelé, a minisztérium kezébe teszünk le, akkor én attól tartok, t. ház, hogy bekövetkezik az. a mit a német időben „Vielregieren"-nek neveztük. Annál egy országban szerintem károsabb iostitutio j nem lehet, mint mikor a gépezet, íölüiről vezettetve, megakad. A régi történelemből idézve, a t. minisztériumhoz fordulok és azt mondom: Jeffca egy zsidó asszony leányát áldozatul hozta Jehovának; hozza a t. minisztérium is áldozatul azt, hogy adjon a megyéknek az 1848-ki törvények szellemében mozoghatási tért. A t. minisztérium ekkor látni fogja, hogy a gépezet meg nem akad, és mi nagyobb bizalmat fogunk helyeztethetni a minisztériumban. De miután ezt a t. miniszte27*
