Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

802, országos U viléginmoknak, hivatal-osztögathatási szabadalmaknak rendszerét. (Helyeslés jobb felől.) Egy oly rendszert, t. ház, melylyel, mint fönebb is röviden jelzem, és nálam hivatottabb szónokok kifejtették, nem csak parlamenti kormány, de semmiféle kormány a világon össze nem fér. (Igaz! jobbról.) Ez azon rendszer, t. ház, a mely, ha következetesen léptettetnék életbe Magyarországban, a kornányt az életben és elméletben már elvetett absolut laissez fairé és laissez passer eszméje szerinti basisra állítaná, fatalistikus quietismussal mindazt, mi körötte történik és előfordul, nézni kényszerítené ; ugy hogy Magyarország praktikus illustratióját és igazolását szolgáltatná a hires franezia socialista Proudhon ama ismeretessé vált paradox állításának : ,,La société est par nature ingouvernementable." Mikor a parlamentalismusról ezen téves és az önkormányzatról szintén nem kevésbé helytelen nézete van az ellenzéknek, nem veszi eléggé figyelembe azt sem, hogy azon rendszer, melyet ő irt zászlójára, az államvezénylet egységét és harmóniáját egyenesen lerontja, egy szabad országban egyátalában el nem fogadható ; de reánk magyarokra nézve egyenesen halált hozható széthúzást és politikai centrifugalismust szülhetne, oly centrifugalismust, melyre Anglia egyik legnagyobb államférfia és parlamenti szónoka azt monda (elmondom angolul, nem bírnám rögtönözve lefordítani:) „The commonwealth itself would in a few generations crumble away, be disconnected in to the dúst and powder of individuality, and at length dispersed in all the winds of heaven." Eltekintve attól, hogy ezen megyei rendszer, megalapítva a politikai eentrifugalismust, egyszersmind arra vezetne, hogy megyéink lassankint provinciái landtagokká, a parlament maga pedig a megyei foederalisták és deelaransok zűrzavaros reichsrathjává törpittetnék. Az 1848-as uj államrendszer, t. ház, ezen eszmékkel, az én felfogásom szerint, egyátalában össze nem fér. A megye, ugy a mint méltóztatnak a túlsó oldalon — elhisz ?m, teljes őszinteséggel és tiszta hazafisággal — formulázni, oly következményeket szülne, a melyek — mint épen előttem báró Eötvös monda — a parlamentalismussal, ha ezt csakugyan fen akarjuk tartani, semmikép össze nem fér. A mi pedig azon nézetet illeti, melyre tegnap Ghiczy Kálmán t. képviselő ur nagy súlyt látszott helyezni, hogy t. i. a centralisatio rendszere vétetik czélba, hogy a kormány ezen törvényjavaslattal Magyarországot az összpontosítási rendszer minden veszélyének akarja kitenni vagy elébe vinni, — erre vonatkozólag legyen szabad tisztelettel megjegyeznem azt, hogy azon szép dithyrambust, melylyel Komárom követe beszé205 dét befejezé, az önkormányzatra vonatkozólag t. i. szóröl szóra aláírom. De nem következtetem ebből azt, hogy a hol az önkormányzat helyes mérve megszűnik, a centralisatio érdekeire és szükségleteire figyelemmel ne legyünk. Egyátalában ezen törvényjavaslatról azt állítani, hogy az a eentralisatiót honosítja meg, egy oly törvényjavaslatról, mely a megyét mint politikai hatóságot föntartja, mely az állami funtiók egy egész seregét helyhatósági módon szabadon megválasztott tisztviselők segélyével intézteti, a szabadsági jogoknak meglehetősen széles körben tért nyit, hogy ezen törvényjavaslat eentralistikus, felette téves fölfogás; sőt épen azon joggal azt is lehetne róla mondani, hogy ezen törvényjavaslat Magyarországban a rabszolgaság behozatalára van irányozva. {Élénk derültség a jo bon. Zaj bal felől.) Es t. ház, legyen szabad csak egy pár szóval röviden a centralisatióról is megemlékeznem. Nézzünk szemébe ezen szörnyetegnek. Csakugyan oly helytelen, oly veszélyes é.s természetellenes-e a centralisatio, mint a hogy állítják ? (Halljuk !) Ha körültekintünk, t. ház, az emberi és társadalmi világ összes rendszerében, nem találjuk-e minden lépten-nyomon a centralisatio nagy törvényének uralmát és kifejezését? nem képezi-e forgalmi, társadalmi, közgazdasági és technikai életünk minden nagy institutiója a centralisatio eszméjének tényleges megvalósítását! ? Nem a centralisatio törvényének kifolyása-e a nagy centralhankok, az associatio és nagy ipar, a közlekedés és forgalom intézetei, az egységes súly, mérték, pénz és hossz-rendszer életbeléptetésére való törekvés? Bizonynyal az. Nem képezi-e, t. ház, minden jó organismus egy bizonyos határig a centralisatio törvényének practicus megvalósulását? Vegyük pl. a journalismust, a modern kultúrai tényezők ez egyik legnagyobbikát és legnemesbjét. Nem képezi-e a hírlapirodalom a nemzeti közvélemény condensált egységre, és kifejezésre jutott centralisált nyilatkozatát ? Nem vagyunk-e mi magunk: a parlament, a nemzeti akarat egységének centralisált kifejezése? (Helyeslés a jobbon.) A mi a virilis szavazatot illeti, legyen szabad erre vonatkozólag igen röviden megjegyeznem, hogy én mint kiválólag theoria embere és mint a democratiának őszinte barátja, ezen institutio mellett lelkesedni nem tudok, és ha a szükséges elemek és erők megvolnának, az érdekképviselet basisára alapított megyebizottsági rendszert sokkal megfelelőbbnek tartanám. De legyen szabad másfelől megjegyeznem azt is, hogy mig a virilis szavazatok védelme ezéíjából a jobboldal annyi kitűnő szónoka részéről az érveknek egész fegyvertára fejtetett ki: az igen t. ss Julim 6. 1870.