Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

202. országos ülés Julius 6. 1870. 203 szabadelvű eszméivel, daezolás a nemzetek hala­dási törekvéseivel, választó falak fölállitása egy alkotmányos szabadságért harczokat vivott nép kebelében. S mivel ezek mind olyanok, a miket én nem óhajtok, mivel mind oly tények, melyek magukban hordják a büntetésnek elébb-utóbb bekövetkezését, a jelen törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Visszautasítom tehát a kormány törvényja­vaslatát, s óhajtom, hogy a miniszter ur egy másiknak, a 48-ki törvények szellemében, be­nyújtására utasittassék. Azonban ismervén a jobb oldalnak elkezdett müvében hanyathomlok roha­nását ; tudva, hogy közösügyes alapjok kénysze­ríti őket mindennek, a mi függetlenséghez jut­tathatna, esirájábani elfojtására , egyúttal kije­lentem: hogy annak, ha részletes vita alapjául elfogadtatnék, még csak vitatkozásában is rószt­venni bűnnek tartanám; e bűnnek lehetőségétől ha a képviselőházat meg nem óvhatom is, de magamat bűntelennek tudni óhajtom. — A kormány törvényjavaslatát elvetem. (RelyesMs a szélső bál oldalon.) Kautz Gyula: T. ház! Azon nagy és emlékezetes idők óta, a midőn néhány évtized­del ezelőtt Angliában a parlamenti reform tár­gyában oly viták folytak, melyeket az összes mivelt világ feszült figyelemmel kísért, azon em­lékezetes idők óta, mondom, mind e mai napig sem volt talán fontosabb belszervezkedési politi­kai kérdés parlament előtt, mint az, melynek megoldása a jelenben reánk vár. E kérdés a mily nagy fontossága, ép oly rendkívül nehéz kérdés is. Nehéz jelesül azért, mert keretében majdnem kiegyenlithetlen ellen­tétek állnak egymással szemközt; mert his­tória és traditio egyfelől, a rationalismus és uj kor követelései más felől kibékitést keresnek e téren. Nehéz azért, mert balvélemény, elő­ítéletek és talán önző vagy legalább önös érde­kek is szerepelnek e tárgy fölfogásában, és mivel minálunk Magyarországban a municipiumok ren­dezésének kérdése nem olyan, mint más orszá­gokban, t. i. igazgatás-szervezési kérdés, hanem egyidejűleg első rangú alkotmány-jogi, szabad­sági, culturai kérdés is. A törvényjavaslatra vonatkozólag tisztelettel­jes véleményem az, hogy ha az előttünk fekvő törvényjavaslatnak tartalmát csak az európai statustudományok mértékével mérném, ha alakját a legislativ törvényalkotási eompositio szigorú sza­bályai szerint bírálnám, egyes határozmányait csak az abstract liberalismus szempontjából mér­legelném, vagy a magyarsággal mitsem törődő, az elméletet mindenek fölé állitó cosmopolita szemüvegén át tekinteném, és végül ha azon benső meggyőződésem nem volna, hogy azon megoldási módra nézve, mely az én lelki szemeim előtt lebeg, e tárgyra nézve, hazánkban mind culturai, mind társadalmi, mind közgazdasági te­kintetben a szükséges előföltételek, fájdalom, igen nagy részben még hiányzanak: akkor soha sem adhatnám szavazatomat e törvényjavaslatra! S ha daczára ezeknek, daczára azon sok fogyatko­zásnak , melyekben e törvényjavaslat szenved, ráadom szavazatomat olyképen, hogy a tárgya­lás alapjául, de csakis a tárgyalás alapjául el­fogadom, akkor kétszeres kötelességet érzek ma­gamban szavazatomat indokolni. Elfogadom, t. ház, e törvényjavaslatot elő­ször is azért: mert én is azok közé tartozom, kik benne egy első nagy és öntudatos lépést látnak arra, hogy hazánkban egy, az uj kor szükségeinek megfelelő helyes központi és vidéki kormányzat létesíttessék, hogy azon decentra­listicus nihilismusból és kedélyes anarchiából va­lahára kibontakozhassunk, melyben oly hosszú idők óta vidéki igazgatási viszonyaink süllődnek; elfogadom azért, mert abban az első öntudatos lépést látom arra, hogy a központi és a vidéki igazgatási közegek közt, a magyar társadalom hosszú évek óta, fájdalom, nagyon is elhanya­golt számos nagy érdeke biztosítására szerves ösz­szefüggés állittassék elő, hogy a központ a vidék­kel helyes egyensúlyba hozassék, hogy hazánkban a modern államtan és államgyakorlat azon nagy követelése, mely egy rendezett és szabad hely­hatósági és községi rendszerre irányul, valahára kielégíttessék, és különösen százados mulasztá­sok helyreütése ez irányban is előkészíttessék. (Tetszés jobb felől.) • Elfogadom továbbá a törvényjavaslatot azért is : mert be kell ismernem, hogy az a fenforgó viszonyoknak lelkiismeretes tekintetbe vételével, minden factort és elemet, — melyek rendel­kezésére állnak—kellően mérlegelve, alapot ipar­kodik lerakni arra nézve, hogy egészséges és jobb közigazgatási, községi és utóvégre megyei rendszer kifejlődhessék. Teszi pedig ezt a törvényjavaslat a nélkül, hogy szakitana tiszteletre méltó hagyo­mányokkal ; teszi ugy, hogy idegen intézménye­ket, melyekhez nálunk sem az erők, sem az anyag, sem az elemek nincsenek meg, kellő figyelembe v ÍSZ, de vakon nem utánoz; teszi ugy, hogy a magyar államiság tekintetei is kellőkép megóvatnak, a régi megyei alkotmányból pedig annyi, a many-. nyit a magasabb státusérdek és a parlamenti felelős kormányrendszer veszélyeztetése nélkül főntartani lehet, az uj keretbe beillesztetik. Elfogadom továbbá a törvényjavaslatot, t. ház, azért is, mert maga legnagyobb gyengéinek egyike, vagyis az, hogy sem a centralisatio, sem a de­centralisatio rendszerét következetesen keresztül nem viszi: mert fenforgó sajátos körülményeinkben 26*

Next

/
Thumbnails
Contents