Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-202
}98 20Z- ° rsjá gos ül6 s Julius 6. 1870. törvényhatóságnak többsége azon törvények által, melyeket mi a vallás egyenlősége és szabadságának biztosítására alkottunk, magát a maga lelkiismeretében sértve fogja érezni. (Halljuk ! jobb felől.) Nem történhetik-e az, hogy hasonló nézetek jutnak érvényre az egyes törvényhatóságokban a nemzetiségi kérdésre nézve?Es ha ilyenkor a kormánynak semmi eszköze nincs; ha nem áll hatalmában, hogy rendeleteit, melyeknek mindegyikéről a törvényhozásnak számolnia kell, végrehajtsa ? miben találjuk akkor annak biztositékát , hogy azon törvények, melyeket itt alkotunk, bármily szépek legyenek azok, végre fognak hajtatni ? (Élénk tetszés jobb felől) hol találja az egyes biztositékát, hogy azon szabadság, melyet neki az ország törvényei adtak, és mely nem lehet különböző e határok közt, — akár délre, akár éjszakra tegye át lakhelyét — az egyes megyékben respektáltatni fog, még azon esetben is, ha azon törvényhatóság többsége, melyben él, a törvényt nem helyeslené, mely neki e jogokat adta ? (Élénk helyeslés jobb felől.) A szabadság nevében követeltetik az egyes törvényhatóságok függetlensége. En részemről ugy vagyok meggyőződve, hogy mind az, a mi korunkban szép, egész haladásunk, civilisatiónk, humanismusunk, minden tisztán és kizárólag a szabadság következménye. (Helyeslés.) Tökéletesen osztozom egyik képviselőtársunknak — nem emlékszem melyiknek — azon nyilatkozatában, hogy valóban szomorú dolog volna az, ha azon pillanatban, midőn Európa minden népe a szabadság felé törekszik, épen mi magyarok a szabadság terén visszalépéseket tennénk. Tökéletesen osztozom e nézetében, csak egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat, és ez az, hogy a szabadság, melyért korunk lelkesül, a szabadság, melynek mindezen nagy eredményeket köszönjük, nem az, melyért a középkor és egész a 18-ik század kezdetéig a népek küzdöttek, és mely abban állott, hogy egyesek külön kiváltsággal bírtak, melyeket szabadságnak neveztek; midőn a czéh azt, hogy másokat a munkától eltilthasson, szabadságnak nevezte; ugy egyes város azt, hogy más város lakóit piaczárói kitilthassa, mint legbecsesebb szabadságát védelmezi. Nem ezen szabadságnak köszönjük a haladást: hanem köszönhetjük azon szabadságnak, mely az egyenlőséggel párosul, és attól elválaszthatlan; (Élénk helyeslés a jobb oldalon. Fölkiáltások a bal oldalon : Hát a virüis szavazatok!) köszönjük azon szabadságnak, melynek nincs plurálisa, mert az nem lehet különböző, hanem csak egy, a haza minden polgárára nézve. (Felkiáltások bal felől: A virilis szavazat! Jobb felől : A census!) És ha elismerem is, hogy a többes számban vett szabadságoknak több védbástyára van szükségök, és hogy ezen szabadságokat a törvényhatóságok és municipiumok csakugyan jobban védelmezhetik: meg vagyok győződve arról is, hogy azon egy szabadságnak, melyért korunk lelkesül, más védelme nincs, mint egy: a népképviselet alapjára fektetett törvényhozás. (Élénk helyeslés jobb Jelöl.) A törvényhozás, mely minden egyes érdek felett áll, mely minden egyes polgárt, legyen az a legszegényebb, biztosit, hogy ha oly helyen akar is letelepedni, hol a többség vele vallás, nemzetiség vagy bármely tekintetben ellenkező nézetben van , jogai tiszteltetni fognak : a mire senki nem számithatna, ha az egyes törvényhatóságoknak oly függetlenség adatnék, mint Debreczen városa t. képviselője határozati javaslatában indítványozott. (Igen helyes ! jobb felől.) Igen sajnálom, hogy ámbár kifárasztottam a t. ház türelmét, (Halljuk! Halljuk!) a kérdés egy részéről, épen arról, melyet t. barátom Komárom városának t. képviselője különösen kiemelt, még szólnom kell: (Élénk felkiáltások a ház minden oldaláról) és ez az, hogy a megyék, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatnék, az alkotmány garantiái többé nem lehetnének, hogy az egész törvényjavaslat tulajdonkép semmi más, mint a kormánynak a centralisatio mellékes behozatalára tett kísérlete, mely a magyéket bizonyos tekintetben megsemmisíti s igy megsemmisíti azt, mi Magyarország alkotmányának századokon át védbástyáját képezte, és a mihez valamennyien a legnagyobb kegyelettel ragaszkodunk. Bocsánatot kell kérnem, mert oly valamit fogok mondani (Halljuk !) a mire nézve hiszem, hogy sokan nem fognak velem egyet érteni; de részemről meg vagyok győződve, hogy megyei rendszerünk egész alkotmányos kifejlődésünkre nagy és elhatározó befolyással volt; azon állítást azonban, hogy megyéink képeztékalkotmányunknak legfontosabb garantiáját, sőt, hogy alkotmányunk fenmaradása a megyei rendszernek köszönhető : nem fogadhatom el. (Halljuk !) Miután a megye a maga természeténél fogva conservativ intézmény, igen természetes, hogy megyéink alkotmányunk azon romjainak fentartására, melyek a múltból megmaradtak, igen czélszerű intézmény volt, s e tekintetben nagy köszönetet is érdemel. De azt állítani, hogy megyéink képezték bármikor alkotmányunk egyetlen, sőt csak legfőbb garantiáját is, meggyőződésem szerint ellentétben áll az institutió természetével; másodszor ellentétben áll a történelemmel. Az institutió természetével azért (Halljuk!) mivel egy oly intézmény, mely kizárólag egy kiváltságolt osztály körére szorítkozik, soha
