Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-202
20S. országos Ülés Julius 6. 1870. 197 más, felelősségének köre hatalmának körétől függ: azon arányban, melyben hatalmának köre megszorittatik, megszorittatik felelőssége is; ugy, hogy azon pillanatban, melyben ezen irány, melyet némelyek követnek, tökéletesen elérné czélját, azon pillanatban, melyben a régi megye restituálva lesz, a kormányban restituálva lesz a régi helytartótanács, és cancellaria; (Elérik helyeslés jobb felől) melyet, hogy megmutassuk, mennyire haladunk a korral, és hogy szabadelvű lelkiismeretünket megnyugtassuk: nevezhetünk parlamentalis kormánynak ; de mely azért egy parlamentalis kormánynak jogait nem gyakorolhatja, és igy nem teljesítheti kötelességeit sem. (Tetszés jobb felől.) Egyébiránt ez magában véve még nem bizonyít semmit. Csernátony Lajos: Senki sem akarja a régi megyét! (Halljuk!) Eötvös József* b. miniszter: Azt mondám, hogy a két rendszer, a municipalis és a parlamentalis rendszer igen jól megférnek egy országban és hogy, ha bizonyos tárgyakra nézve a parlamentalismusban keressük is az alkotmányos biztosítékot, másokra nézve azt a municipalis rendszerben kereshetjük. A kérdés csak az: hogy, miután a két különböző garantia egy ponton nem létezhetik, a kettő között melyikben találunk erősebb biztosítékot í És én megeuge dem, hogy lehetnek, kik e tekintetben más nézetben vannak mint én. Megvallom, nem hittem, hogy 1848. után valaha azon helyzetbe jussak, hogy magyar törvényhozás előtt még egyszer a parlamentalis kormányrendszer védelmére szót kelljen emelnem ; (Tetszés jobb felől) annyira nem voltam erre előkészülve, hogy én azt most sem teszem ; hanem t. képviselőtársunkat Mocsonyi Sándor urat, és azokat, kik a parlamentalis kormányformára nézve előadott nézeteit helyeslik, könyvek helyett egyes tényekre figyelmeztetem. (Halljuk ) Először azon tényre, hogy ha a törvényhozás befolyása a kormányra a felelősség joga által csakugyan oly csekély volna, mint azt többen vélik és állították: akkor a parlamentalis kormányok soha nem szorulnának pensiókra : mert hiszem ezen theoria szerint, hogy mivel a kormány a többségből indul ki; a többség mindig egyetért a kormánynyal, és valamint a kormány a többséget támogatja, ugy ez viszont támogatja a kormányt: — a parlamentalismus rendszere mellett a k ormán yváltozáBoknak soha, vagy legalább ritkán kellene előfordulniok. Ez az egyik megjegyzésem; pedig ugy tudom nem a parlamentalis kormányhivatalok azok, melyekben az egyes individuumok meg; őszülni szoktak, — hacsak az őszüléssel nem igen \ sietnek. (Tetssés jobb felől.) A második tény az, hogy ha — mint ezt j az épen most a terembe jövő t. képviselőtár| sam monda — a parlamentalis kormány a szai badságnak semmi biztosítékot nem nyújt, véghe| tétlenül csodálatos, hogy Európában az aikotI mányos szabadság, de nemcsak ez és ennek formája, hanem az individuális szabadság, a vallásszabadság, egyátalában a szabadságnak minden neme sehol "nincs biztosítva: csak ott, hol azon kormányforma létezik, mely — azon t. képviselő ur szerint — az absolutismusnak legerősebb neme, és mely a szabadságnak semmi i garautiákat nem nyújt. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt ezeket csak mellékesen mondotí tam. Lehetnek különböző nézetek a parlamentalís rendszerről is, és én teljesen jogosultnak ismerem el azon nézetet is, hogy a garantia, melyet a manicipalis rendszer nyújt, erősebb biztosíték, mint az, melyet a parlamentalis kormány nyújt. Tudom, hogy ezen nézetben sokan osztoznak, s ennek oka (Halljuk!) azon természetes rokonszenvben kereshető, melylyel minden jobb érzésű ember minden oly intézmény iránt viseltetik, mely a szabadságnak csak szinét viseli magán; csak egyet jegyzek meg, s ez az : hogy, bár mennyire lelkesüljünk a megyei intézvény mellett, kettőt nem szabad elfelednünk. Ezek elseje az, hogy az egyes municipíum más czélokat tűzhet ki magának, más irányban működhetik mint az ország ; a második az,hogy. ott, a hol valóban parlamentalis kormány létezik, azon hatalomnak megszorítása, melyet a kormány az egyes törvényhatóságok fölött gyakorol , tulajdonképen semmi más, mint megszorítása azon hatalomnak, melyet a törvényhozás, mely az egész országot képviseli, gyakorol az egyes törvényhatóságok, azaz az ország egyes részei fölött, és ez — nem fogja senki tagadni — hogy ily megszorítás nem mindig csak a szabadság érdekében történik. (Tetszés jobb felől.) Nem akarok példákat felhozni, melyek valakit sérthetnének; s azért minél távolabb •veresem azokat. T. képviselőtársaink ismerik azon ellentállást, a melylyel Amerika déli tartomán3 r aiban éveken át a congressusnak mindazon határozatai találkoztak, a melyek a rabszolgák sorsának enyhítésére czéloztak; emlékeztetem azokra, mik több év előtt egy másik szabad országban — a Schweitzban — a Sonderbund küzdelmek alkalmával történtek. És kérdem t. képviselőtársaimat : vajon nem történhetnek-e éhez hasonlók nálunk is? vajon nem történhetik-e meg itt is, hogy egy egyes törvényhatóság azon irányt, melyet az orzággyülés követ, felette \ democratikusnak fogja találni, hogy egy másik
