Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-202
202. országos ülés Julius 6. 1870. 195 Vajon e törvényjavaslat megfelel-e a kormány ezen szándékának? (Nyáry Pál: A nemsetének!) és vajon azon ellenvetések, melyek a jelen törvényjavaslat ellen t. barátaink által a ház másik oldalán fölhozatának, melyek szerint ezen törvényjavaslat elfogadása alkotmányunkat legbiztosabb garantiáitól fosztaná meg, és megyei rendszerünket megfosztaná minden fontosságától, alaposak-e? A kérdés az : vajon alapos-e azon nézet, hogy ha a megyei bizottságok hatásköre oly mértékben megszorittatik, mint itt terveztetik, ugy, hogy az csak egyszerű repraesentatio jogából álljon: ha a főispáunak a kijelölési jog ugy adatik meg, mint az itt ajánltatik; ha a főispánnak megadatik bizonyos föltételek alatt a fölfüggesztési jog : akkor a megye az alkotmányos szabadságnak garantiája többé nem lehet! Megengedik t. képviselőtársaim, hogy e két ellenvetésről külön szóljak. (Halljuk!) • • A mi először azon aggodalmat illeti, hogy a jelen törvényjavaslatot elfogadva, az országalkotmányos garantiákban szegényebbé válik: ennek, bocsánatot kérek őszinteségemért, fő okát abban látom, hogy mi valamennyien, ha a megyei rendszer hatásáról gondolkozunk és szólunk, rendesen azon hibába esünk, a mely korunkban közönséges: hogy a mit fiatal korunkban láttunk és szerettünk, sokkal nagyobbnak, sokkal szebbnek tűnik föl, mint az valósággal volt. Én részemről, példának okáért a candidationalis jogot illetőleg, nem látok oly nagy különbséget ezen törvényjavaslat és azon gyakorlat közt, melyet én Magyarország igen különböző megyéiben, — mert én is sok megyében fordultam meg — tapasztaltam. Én azt hiszem, hogy az úgynevezett conferentialis jog, azaz : a eonferentia tartásnak kötelessége a restauratió előtt, nem nyújtott épen oly nagy garantiát a szabad választásnak, miután ezen egész garantia azon befolyásból állott, melyet a közvélemény minden becsületes emberre mindig gyakorol, és a mely a mostani korban, midőn szabad sajtó által a nyilvánosságnak száz módja van, bizonyosan sokkal nagyobbá vált, mint akkor volt, midőn a főispán a maga megyéjében eljárt, és a harmadik megyében már nem is tudták mit tesz. Hasonlólag vagyunk a megye repraesentationalis jogával is. Elismerem, hogy ezen jog nagy fontossággal birt bizonyos körülmények közt, de t. képviselőtársaim szintén meg fogják nekem engedni azt, hogy először a megyék nagy többsége ezen joggal épen nem élt ugy, mint mi azt most átalánosan felteszszük; mert még a legvilágosabb törvénysértések esetében is, milyenek p. o. az 1823-ikiak voltak, épen nem a megyéknek többj sége, hanem csak egyes megyék léptek föl, és az I a minek az alkotmány helyreállítása köszönhető az 1825-iki törvényhozás, nem ezen megyék felírásai voltak. Hogy a kormány igen sok törvénytelen rendeletét nem csak kiadhatta, hanem a megyék minden fölirási joga mellett végre is hajthatta, erre nézve nekem, mert én szeretek könyvekre hivatkozni, akár mennyi folio kötet áll rendelkezésemre, melyet mindenki ismer, és ha önök azokban, azaz országgyűléseink actáiban utána néznek, ott fogják találni a sérelmeknek egy valóságos vizözönét. Eze 1 : mindegyike egyenkint bebizonyítja azt, hogy azon rendszer, mely akkor létezett, az alkotmánynak megvédésére elégséges nem volt; (Fölhiáltásoh bal felől: Igaz!) mert ha a megyék elégségesek lettek volna az alkotmány megvédésére; ha azok alkotmányunknak csakugyan oly garantiákat nyújtottak volna, mint a hogy mi ezt fiatalkori emlékeink hevében gondoljuk: akkor mindezen sérelmek nem létezhettek volna. {Ugy van .' jobb felől. Derültség.) De megengedem, hogy a megyék 1848 előtt az alkotmánynak csakugyan garantiákat nyújtottak. Megengedem azt is, hogy ezen garantiák azon változások után, melyek az 1848-iki törvényes utón bekövetkeztek, tetemesen kisebbekké váltak ; mert természet szerint, a mint az 1848-iki törvény a megyének hatáskörét szűkebbre szorította, elveszett a megyéknek — legalább részben — azon fontossága is, melyet mint az alkotmány biztosítékai, előbb gyakoroltak.-De a kérdés az: vajon a megyék 1848. után kevésbbé szolgáltak-e garantiául az alkotmánynak, mint előbb % hanem a kérdés az: vajon alkotmányunk ezen változások által nyert-e, vagy I vesztett-e garantiákban ? I ' Es ha a kérdést igy állítjuk föl, más kö' vétkezésekhez jutunk. I Kétségtelen, miként az által, hogy az alkotmányosságért lelkesülő nemességnek egyéni befolyása, melyet előbb gyakoroltak, megyei életünk sokat vesztett élénkségéből; de azért bizonyosan senki sem fogja azt mondani, hogy az ország akkor, midőn a politikai jogokat az egész népre kiterjesztette, nem nyert volna garantiákban. (Helyeslés.) Hasonlóképen előbbeni országgyűléseink nehézkes eljárásában, az utasítási jogban — kétségtelenül — szintén a garantiának egy neme rejlett; de fogja-e önök közül valaki mondani azt, hogy az által, mert a népképviselet elvére alapítottuk törvényhozásunkat, és ez által az utasítási jog gyakorlatát lehetetlenné tettük: az alkotmány valamit vesztett volna garantiaiból 1 (Tetszés.) bizonyosan nem. Ugy szintén nem lesz talán 25*
