Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-202
202. országos illés Julius 6. 1879. ] 93 a nap le nem megy, addig mindig mozgatja a farkát. Megengedjenek, ha ismételve a megyékre hivatkozom, — az 1865-ki válasziratban a most kért halasztás már indokolva volt ezen szavakban : „Őszintén óhajtja mindenki, hogy a fenforgó fontos kérdések közmegnyugvással egyenlittessenek ki. De közmeguyugvást czélszerü változásokia nézve is csak ugy lehet biztosan remény leni, ha a tárgy és helyzet ismerete által érlelődnek az eszmék a nép körében is ; ezt pedig semmi sem eszközölheti könnyebben, s az elfogultságot, és az ismeretlentől! félelmet semmi sem győzi le hamarább, mint a nyilvános eszmecsere. A mit e részben a sajtó tehet, az inkább csak elméleti s mindenesetre kisebb körre van szorítva; midőn ellenben azon nyilvánosság, mely a köztörvönyhaióságok alkotmányos életével párosul, gyakorlati téren hozza össze különböző vidékekről az embereket. S az eszmecsere által tisztult fogalmak messze elágazva hatnak ki." Itt azután azt mondja, hogy meg van győződve a megyék helyreállításának szükségéről. Ha volt egy fontos kérdés, melyre nézve a közvéleményt meg kell hallgatni, akkor ez valóban az : mert az országnak életkérdése. Nem olvastam meg,]— de van már legalább száz kérvény e tárgyban a t. ház asztalára letéve s ma is 5 — 6 nyújtatott be, de a t. kérvényi bizottság még eddig kötelességének sem tartotta, hogy referáljon róla, hanem mint alkalmatlan lomot belöki a kosárba. (Derültség.) Alkalmasint majd ezen törvényjavaslatnak talán csak átalános tárgyalása után fogjuk a kérvényi bizottság jelentését hallani arról, hogy a megyék a köztőrvényhatóságok rendezése tárgyában mire kérték a t. házat. Véleménye azonban nem leend alkalmasint más, mint hogy az elkésett kérvények a levéltárba tétessenek. Épen ugy, mint mikor a fölebbezés 15. nap után, tehát elkésetten adatván be, hivatalból' vissza utasittatik. Most, t. ház, azzal rekesztem be hosszas, tehát alkalmatlan beszédemet, (Halljuk!) hogy igen kérem a t. házat, hogy miután ugy is, a mi a sors könyvében el van haóározva, meg fog tortenni; azaz: ha önök elhatározzák, hogy a még ép egyetlen egy csontocskát is eltörik, el lesz az törve ; de járjanak el legalább keresztyén módon : hallgassák ki elébb a szegény áldozatra szánt megyét. Pest megyében történt, a primae nonus kérdésében, — midőn t. i. bizonyos elfogatásról volt sző, — hogy egy befolyásos Dőry nevű táblabíró a bibliából mutatta ki azt, hogy senkit sem lehet kihallgatatlanul elitélni. Ugyanis szerinte, midőn Ádámot az ur Isten azon bizonyos tiltott gyümölcs megevéseért feleletre akarta KÉPV. H. NAPLÓ 18? IIX. vonni és megbüntetni tetteért, igy szólította magához : ,.Hol vagy Ádám? 1 ' Ez volt az első citatio. És mikor Ádám megjelenve igy felel : „Itt vagyok, uram", ez volt a comparitio, és mikor kiparancsolta a paradicsom kertből, ez volt azután a convictio és executió. Én is kérem tehát a t. házat: járjanak el a megyékre nézve e képen, hallgassák meg őket s azután — ha ráviszi a lelkiismeret — convincálják. Most bevégzem beszédemet azzal: hogy én a törvényjavaslatot részletes tárgyalásra sem tartván méltónak, el nem fogadhatom ; ennélfogva, kunosén a megvék kihallgatása szempontjából, a Tisza Kálmán határozati javaslatát pártolom. (Helyeslés a bal oldalról.) Eötvös József báró, vallás- és közoktatási miniszter; T. képviselőház! Alig fordult elő e házban tárgyalás, melyben több nagyfontosságú kérdés vitattatott volna meg, mint a jelenleg szőnyegen fekvő törvényjavaslatban. Tárgyaltatott a parlamentalis rendszer, a munieipalis szerkezet előnye, tárgyaltattak a centralisatio hiányai, tárgyaltattak azon rendszerek, melyek szerint az önkormányzat Európa különböző országaiban alkalmaztatik; és azért én, bármennyire érdekelve érzem magamat épen ezen kérdések által, azt hiszem, legjobban megóvhatom magamat az ismétlések veszélyétől: ha szorosan az előttem fekvő kérdésnél maradok, egyszerűen arról szólva, a mi jelen tanácskozásunknak tulajdonképeni tárgyát képezi. Az 1848-ki törvények alapjaiban megváltoztatták alkotmányunkat, s ennek következtében már az 1848-ki törvényhozás átlátta annak szükségét, hogy a megyei rendszernek is, mely összes közigazgatásunknak alapját képezte, bizonyos változásokon kell átmenni. Ezeknek eszközlését a következő törvényhozásra hagyta át, és ezen meghagyásnak teljesítése az. a miért a kormány e törvényjavaslatot a ház asztalára letette, s minek megoldása a t. képviselőház jelen tárgyalásától váratik. Hogy eligazodjunk azon változásokra, nézve, melyek az 1848-diki tőrvények következtében szükségesekké váltak, mindenek előtt tisztába kell jönnünk arra nézve: mi változott meg az 1848-ki törvények következtében alkotmányunkban? és mi az, a mihez megyei rendszerünket ezentúl alkalmaztatnunk kell? Ezen kérdésre nézve, ugy hiszem, nem lesa közöttünk véleménykülönbség. Az 1848-ki törvények által eszközlött lényeges változás először az, hogy alkotmányunk, mely előbb kizárólag egy kiváltságos osztálynak volt sajátja, az egész népre terjesztetett ki. A második változás az, hogy törvényhozá25
