Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

1Q2 202. országos Ölés Julius 6. 1870. tőrvény szerint az szoros köl élessége volna. Fordítsuk meg most a dolgot; oly megyében, hol a többség ellenzéki, de a főispán jobboldali, ott mit fog csinálni? természetes hogy ezen törvénynek szelleméből foly, hogy, ha a tisztviselők közé tévedésből egy baloldalit eandidál, az bizony csak ugy fog lenni a mint az egyszer Komárom megyében történt, hogy a protestánsok többségben lévén erőszakolták hogy kandidáljon a főispán közülök is — meg is tette és gúnyból egy csizmadia czéhmestert candidált, kit truczból mindamellett megválasztottak, és kérem, maister uram jól kormányzott, mert a protestáns régi jó táblab irákmellé ültek „auf Éhre" vették és ennek folytán minden jól ment. Biz e t. ház ugy van, mint Huszár képviselő társam mondotta, hogy : vagy ámítás vagy önámitás. Mert hogy azon főispán, a ki a kormány kifolyása, majd a baloldali kisebbséget vegye oltalma alá a jobboldal ellen, épen olyan, mint ha a csibés tyúk a sas szárnyai alá terelné csibéit, hogy védje a sas ellen. Nem lesz ebből az életben semmi sem. Most még csak a virilis szavazatokról néhány rövid észrevételt. {Halljuk!) Szirmay és Éber képviselő urak a közép osztályról beszélnek; — nem a virilis szavazatról, hanem a közép osztályról. Azt mondják : minden államnak alapja a közép osztály. Az-e a közép osztály, mely legtöbb adót fizet, vagy a mely középszerű adót fizet ? Mert ha azt mondanák, hogy a közép osztályt meg kell becsülni, hazánk alkotmánya azon fekszik : értenem; de mit mondanak % épen ugy, mintha azt mondanák: legyünk demokraták de a főrendeket tartsuk meg, mert ez a közép osztály. Ha ily argumentumokkal élnek a rossz ügy még roszabbá válik. Mondják meg világosan, hogy le a megyékkel — mint hogy ki is tűnt az a t. miniszter ur szavaiból is, ki azt monda, hogy nem az a baj ezen törvényjavaslatban, hogy illiberalis, hanem inkább az hogy nem törli el egészen az autonómiát, mert a valódi parlamentalismus azt kívánja, hogy: le a megyékkel. És voltak is oly képviselők, kik azt mondották nekünk , hogy ha önök valódi liberális emberek, akkor tegyenek le a megyékről és menjenek át a községekbe, ott van a valódi autonómia. Igen helyesen jegyezte meg Ghyczy Kálmán t. képviselő ur, hogy könnyebb egy szál vesszőt, mint többet összekötve eltörni; azért akarnak önök községi autonómiát mivel a községekkel könnyebben lehet elbánni egyenkint, mint hogyha azok a megyei teremben képviselve együtt vannak. Mi tulaj donkép a megye ? a községek képviselete ; és mi az országgyűlés ? a választó kerületek utján az ország képviselete. Ez azon argumentumok közé tartozik, a midőn nem akarják megmondani, hogy az autonómiát egészen el akarják törülni, hanem a megyei erős autonómia helyett gyenge községi autonómiát akarnak adni; ámbár igy sem érik el ezéljukat, mert hiszem, a kir. varasokat, hol van értelmiség, meg nem semmisíthetik. Félek azonban, hogy önök az óriási kígyók példaját követve majd eltörik az autonómia csontjait egyenkint, hogy bekeblezhessék a megyéket, hogy legyen csendesség és rend, hogy legyen olyan béke, a milyet önök kívánnak: melynek jelszava lesz : Nem kell beszélni, hanem fizetni és engedelmeskedni. {Tetszés a bal oldalon.) T. ház! Bocsánatot kérek hosszadalmasságomért. (Halljuk! a szélső balról.) Még csak Tisza Kálmán képviselő ur határozati javaslatára, nem ugyan annak lényegére, (mert hiszen az most nincs napirenden) hanem annak egyik részére kívánok egy észrevételt tenni, és pedig azon részére mely a halasztásra vonatkozik. T. képviselőház! Ha önök előtt még az is veszedelmes portéka hogy kihallgattassanak a megyék, akkor valóban kár is beszélni. Hiszen ugy is tudom, hogy a halál ellen nincs orvosság. Még a halálra itélt rabnak is adnak időt, hogy meggyónhasson. Hadd gyónjunk meg mi is. (Ata Ián os derű Itség.) Már kimondotta a képviselőház, hogy ezen tárgy igen fontos; igy kimondotta különösen Eötvös miniszter ur is a fölirati vita alkalmával, igy szólva: „nem tartom czélszerünek, hogy oly fontos kérdésre nézve, mint a megyei és választási kérdés, még csak elveket is kimondjunk a nélkül, hogy kellően megvitattuk volna azokat." Ezt a t. miniszter ur mondotta. De különben itt vannak előttünk az élő példák : a hitfelekezetek kihallgattatnak mielőtt a, vallásügyi törvényjavaslat megalkottatott volna. Ki van mondva, hogy a Királyföldre nézve fentartatik a kihallgatás. Hát csak mi szegény megyék vagyunk ily nyomorultak, kiket kihallgatatlanul kell elitélni? Méltóztassanak méltányosak lenni, mert utoljára sem érik el a kivánt czélt ; hacsak azt nem akarják, a mit a biróválasztás eltörlésével elértek. Azon törvény még most sincs életbe léptetve az igaz — de elértük megalkotásával azt, hogy most már nem lehet beszélni róla. A községi rendezést most szintén nem akarják tárgyalni, de ezen törvényt keresztül akarják hajtani; nem egyébért, mint hogy a csonttörési műtétei részletekben történvén, nagyszerű jajszót ne idézzen elő, — ha, — majd mikor az utolsó csonttörés következik, már akkor a szegény áldozatra szánt állat alig mozgathatja farkát. (Átalános derültség, nevetés.) Igen kérem, — a kígyóról azt mondják , hogy babár szétzuzatott is feje. mig