Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

202. országos Síé* Julius 6. 1870. 191 re valóság nincs, az meghal. En épen az által akarom a nemzet egységét előidézni, hogy ezen 15 millió népet egy kalap alá és egyenlővé akarom tenni, és a nemzetiségeknek megadni mindazt; a mit jogosan, méltányosan — az ország épségben maradása mellett — kívánhatnak, de egy hajszálnyira sem menve tovább, csak odáig; és ugy látszik azok az urak megelégesznek azzal, mi a haza homeopaticus dilutiójára nem vezet. És ezt miért ne fogadnók el? örömmel fogadjuk el és én a mennyire örülök és köszönetet szavazok ezért Mocsonyi Sándor képviselő urnák, ugy megvallom, hogy Tanárky képviselő ur nem a legjobb szolgálatot tette a hazának, mikor a békülékeny jobbot visszautasította. Most már a megyéket illetőleg röviden fogok nyilatkozni, mert a részleteket ugy kifejtették mások, hogy csak átalánosságban fogok nyilatkozni. Azt mondják (Halljuk!) a túlsó félen, hogy ámbár a főispánság nem más, mint a mi régi táblabiróságunk eszméje, még sem akarjuk azt régi alakjában visszaállítani, hanem annak basáskodási jogait meg akarjuk nyirbálni. T. ház ! Az a főispánság még a megyékben sem tartatott nélkülözhetlennek; a városokban pedig hire sem volt annak, sőt Erdélyben a király által, — a megyék utján candidáltak közül neveztettek ki azok. Én ennek igazolásául egy már talán feledékenységbe is ment régi törvényt fogok a t. háznak felolvasni, (Halljuk!) a melyben igen különös dolog van. Az 1492: C. törvényczikk azt mondja : „Miután (valamint eddig is) Pest és Pilis megyében, azon okból, mert Budához közel fekszenek, ispánok lenni nem szoktak, ugy ott azoknak jövőben sem kell szükségesképen lenni." 1494. XXIV. „Miután ezen két megyében (Pest Pilis) saját kiváltságok folytán ispánok lenni nem szoktak, hogy a kellő rend köztök is föntartassék — elhatároztatott, hogy azon két megyék nemeseinek közönsége — a törvényszékek tartásának szokott helyén — minden évben egybe gyűlvén, ott a szolgabirák választására kitűzött időben, némelyeket az előkelő nemesek közül a végre elválasztván — ezek a szolgabirákkal együtt — minden ügyeket — épen ugy mint az más fő- és alispánokkali ellátott megyékben történni szokott, elintézvén — a hozott ítéleteket végre is hajthassák." Mire mutat, t. ház, különösen az indok, midőn azt mondja a törvény: hogy „mivel Budához közel fekszik/' Arra mutat, hogy a főispánok semmi egyebek nem voltak hajdan, mint katonai parancsnokok, a kik a megyei bandériumokat vezették. És miután a katonai parancs igen kemény és annak engedelmeskedni kell, ugyanazt a^ főispánok átvitték a megyék termeibe is. És ezért volt nagy ur a főispán. Igen, de ez már a bandériumokkal együtt megszűnt. Van még egy másik törvény is, mely arról az esetről szól, hogy ha nincs a megyében főispán. Az 1578. évi IV. t. ez. szerint „azon megyékben melyekben főispán nincs, az alispánok jogositvák az adó, ós igazságszolgáltatási ügyekben gyűléseket összehívni, és a végrehajtásokat foganatosítani, mind addig mig főispánok n m neveztetnek." Már most van még egy mádk törvény t. i. az 1536 : XXXVI. t. ez., a mely igy hangzik: „az ellene emelt panasz folytán elmozdított főispán helyébe olyant fog ő felsége kinevezni, kit maga a megye ajánl", mire Tóth Vilmos ur is szíves volt hivatkozni, mert hivatkozott az 1723: LVI-ra, mely pedig a főispáni candidatióról szólva — egyúttal — a most idézett 1536 : XXXVI. tezikkre is hivatkozik." Tehát ha régi törvényekre és gyakorlatra méltóztatik hivatkozni, elfogadjuk e régi törvényt és gyakorlatot „méltóztassék ő felsége nekünk oly főispánt nevezni ki, minőt mi óhajtunk ;" ós az idézett régi törvény folytán kérhetünk is. Egyébiránt a mi a eandidationalis jogot illeti, szintén méltóztatott hivatkozni az 1723-ki törvényre, mely ezen másikra ujjal mutat. Megvallom, t. ház, igen szerencsétlenül méltóztatott, e tekintetben mind a törvényekre, mint Bónis Sámuelre hivatkozni. Bónis a régi gyakorlatra fektette észrevételét, azaz : mert a régi gyakorlat vagy szokás hazánkban törvényerejű. Ott van a h. t. k. élőbeszédének 10—11. czimében; tehát midőn Tóth Vilmos ur azt mondta, hogy mutassunk ki törvényt vagy szokást arra nézve, hogy a főispán kötelezve volt a kandidatió végett értekezletet, tartani, mutatunk igen is százados gyakorlatot. Pest megye főispánja a nádor volt; — elég alkalmam volt elnöklete alatt a tisztújító székeken részt venni, — még a mezei biztosokra nézve is conferetiákban intézkedett a candatiót illetőleg, és még azokat sem nevezte ki. Itt a régi gyakorlat; melynek megtartására ő felsége is megesküdött: ha erre méltóztatnak hivatkozni, elfogadom, mert ha a főispán ugy, mint a 48-ki törvényekben ki van jelölve, a bizottmánynyal egyetértőleg candidál, ekkor nem lesz semmi baj. És mivel indokoltatik a főispán omnipotentiája ? Azt mondják, hogy a kisebbséget a többség ellenében védelme alá kívánja általa a kormány venni; gyönyörű egy védelem lesz ez! Méltóztassanak most oly megyét képzelni, hol a főispán pártja van többségben. Köszönöm én a védelmet, melyet a baloldali kisebbségnek fog ő nyújtani; pedig ezen