Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

190 202. országos Dlés Julius 6. 1870. ben a pozsonyi országgyűlés még rendi országgyűlés lévén, jogokat elvenni nem tartotta magát jogosítottnak; azért hagyta meg a nemesnek qualificatio nélküli választási képességét. Azt hitték, hogy a népképviseleti legközelebbi országgyűlés föladata lesz, azt, a mit ő nem tehetett, végrehajtani. Azóta, uraim, hány országgyűlés tartatott. Átestünk a közjogi legfontosabb kérdések eldöntésén ; meghoztuk a közösügyi törvényt, és ennek fele is elég ok arra, hogy a kormány és az önök bűnének vagy legalább mulasztásának mondjuk azt, hogy a mi már 1848-ban a főrendiházra vonatkozólag annak saját tagjai által inditványoztatott, t. i. : annak a viszonyokhoz illő reformja, még mindez ideig foganatosítva nines. — Szégyenlhetik önök, hogy a képviseleti rendszer mellett, mely e házban életbe lépett, — a felsőházban még mindig, — a rendiség uralkodik. Hány év telt el azóta, nem is említve azon provisorius időszakot 1861-ben, midőn a diploma el nem fogadása miatt sprengoltak bennünket; igaz, hogy nem tehettünk semmit, de már 1867ben, midőn azon nevezetes közösügyes törvény alkottatott, ahhoz a főrendiház előleges átalakítása nélkül hozzá szólani sem volt helyes. Elismerem, miszerint a szőnyegen levő törvényben, mint már érintettem, a főrendiház alapja — alkalmasint az önök politikája folytán — le van téve, azaz: hogy a főrendek háza virilis szavazatra lesz alapítva, és a képviselet elve ki lesz küszöbölve belőle. T. ház! ha meggondoljuk, hogy e tekintetben mit mondott a t. ház 1866-ban —pedig körülbelül azok vagyunk itt, kik akkor voltunk, — elmondhatom a latin poétával: „fortior est qui se, quam qui fortis.^ima vincit nioenia," mert az azon évi fölirat 31-ik kikezdése igy hangzik : „Igen is! felséges urunk, az 1848-ki törvények lényegesen megváltoztatták az ország közkormányzatának alakját, megváltoztattak több ősi intézményt is — mert átalakították Magyarország aristocraticus alkotmányát, s azt a nép egyenjogúságának szélesebb alapjára fektették. Megértették az 1848-ki törvényhozók az örök igazság intőszavát, s nem akartak ellenállani a haladó kor követeléseinek; nem várták be azon bizonyosan bekövetkező időpontot, midőn annak akarva sem tudtak volna ellenállani. Sok baj és veszély követte határozataikat, de sokkal súlyosabbak azon veszélyek, melyeket előre látásukkal a hazáról elhasitottak." íme uraim, láthatják ebből, hogy önök magukat győzik le, mert egészen mást beszéltek 1866-ban, mint most mondanak. Azt mondta ugyanis a képviselőház többsége 1866-ban, hogy az aristocraticus intézmények helyét democraticusokkal pótolandja. Es mégis mi történik \ az, hogy a régi aristoeratia helyett másikat állítanak, ós igy magukkal jőnek ellentétbe. Nem akarom a t. házat több idézet felolvasásával tovább terhelni, bár még igen sok ide tartoznék; de legalább ez Rónay képviselő urnák szolgáljon feleletül, ki azt moadotta, hogy csak az a nemzet élhet meg, mely a haladó kortól el nem marad. Gyönyörű haladás, mondhatom : az aristoeratiát tenni a democratia helyébe, melyet maga az 1848-ki törvényhozás inaugurált! Hanem azontúl vannak képviselők, kik azt mondják : nem illik monarchiába az átalános szavazat, a democratia; a monarchiának basisa az aristoeratia. Jó, tessék őszintének lenni, mert akkor nemcsak a virilis szavazatot, hanem átalában az aristoeratiát kell önöknek az alkotmány alapjának tekinteni. Egyébiránt mutatja a főrendiház hosszú élete, mutatja a nemes levelek osztogatása, és átalában minden oda mutat : hogj' bizony a t. kormány és annak pártja aristoeratiát akar. Jó, ha azt akar, mondja meg világosan; de ne akarjon becsempészni ujnemü aristoeratiát, a vagyonosakét : mert akkor megtagadta magamagát , t. i. a képviseleti elvet, melyet még 1866-ban vallott. T. ház! Már most áttérek hazánk azon másik különös viszonyára, melyet Tanárky képviselő ur tegnap őszintén megérintett. Nem hiszem, hogy ha sz. István azon tanát nem sajátította el: „hogy regnum unius linguae, et unius moris est imbecille," olyant mondhatott volna. A mit az ember akar, azt örömest el is hiszi. En, midőn Mocsonyi Sándor képviselőtársam nyilatkozatát halottam, igen - igen megörültem : mert a tőlük hallani szokott nemzetekről való beszédet teljesen mellőzte, sőt utána Borlea képviselőtársam sem emiitette; hanem mintegy szánva-bánva eddigi bűneit, baráti kezet nyújtott. Es ezen baráti kezet visszautasította Tanárky képviselő ur, azzal indokolva ezt, miszerint nem hiszi, hogy őszinteség legyen ezen nyilatkozatban. Ha azt akarja a képviselő ur, hogy továbbra is ne unius linguae, et unius moris legyen ezen ország a politikai téren, értem politikáját, — igazsága van, midőn nem fogadja el azon baráti kezet. Sz. István királynak az volt poütikai elve, hogy az absulitismus és átalában a hatalom ellenében nincs jobb eszköz, mint ha vallás, kaszt és nemzetségi különbségek miatt nincs egyetértés 15.000,000-nyi nép között. Es ez az, mire Rónay képviselő ur hivatkozott, t. i. : azon nemzet, mely az adott viszonyokat nem tudja megérteni, a halálnak fia, vagy is mint ő kifejezte magát, a kiben élet-