Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

202. országos ülés Julius 6. 1870 189 nemzet most megfosztatik az őt legközelebbről érdeklő ügyek fölött itélt bíráinak szabadválasztási jogától. Ez, t. ház, szerintem ama műtét, a mely összetöri az államgépezet másik igen fontos csontját, azért, hogy az önkormányzatot ez által is gyengithesse. Idézni fogok egy törvényt, mely által a szabadválasztásra vonatkozó állitásom igazoltatik. Az 1498: Il-ik törvény 5. §-a igy szól: „Az ország rendes biráin kivül, a főpapok közül kettő, a bárók közül ugyanannyi, az ország egyéb lakosai közül 16 előkelő nemes törvénytudók, — olyanok t. i., kik bölcsességben mások fölött állanak, — az országnak mind a négy részéből ő felsége és az ország által fognak választatni, kik az igazságszolgáltatásban részt venni tartoznak. VH-ik törvényezikk. O felsége oly tárgyaknál, melyek az egész országot érdeklik, az emiitett 16 nemesek közül 8-at fog a maga tanácsában alkalmazni." Tehát választotta a nomzet a legfőbb bírákat. Sőt mivel akkor ezek voltak a miniszterek, a minisztereket is választotta a nemzet. Ha tovább megyünk, tisztelt ház, a csonttörési műtétellel, már most következnek a törvényhatóságok. Mi történik a megyékkel? Az 1848-ki törvényre méltóztatnak a túlsó oldalon hivatkozni; maga a t. belügyminiszter ur, Szirmay Ferencz gr., Tóth Vilmos, Bánó képviselő ur stb. emiitették, hogy az 1848-ki törvények szellemében kell reformálni a megyéket. És mit néznek ki ezen 1848-ki törvény szelleméből? Azt, hogy a parlamenti felelős kormánynak — mert felelős — mindenhatónak kell lenni. De nem olvasták tovább az 1848-ki törvényt, a melyben a megyék is meg vannak említve, olykép, hogy a megyéket a népképviselet, a jogegyenlőség, a közszabadság alapján kell szervezni. Es mit csinálnak önök ? Azt mondják, hogy a bizottmány fele részben ugyan a nép választása, tehát képviselet alapján, de másik fele részben a virilis szavazás utján lesz alakítva. Oda ül valaki megválasztás nélkül a zöld asztalhoz vagyonánál fogva, és önök mégis azt mondják, hogy ez valódi képviselet és nem privilégium, mert hiszen azt mindenki megszerezheti magának. Erre már el lehet mondani: hogy „causa patrocinio nonbona pejor érit", mert — hiszen hajdan is — mindenki szerezhetett magának nemes levelet polgári vagy katonai érdemeiért — nemzetiségre való tekintet nélkül, birtokot donatio utján, sőt az utóbbi korban a nemességet és donatiot még pénzzel is lehetett megszerezni. Mi különbség van tehát a mostani és a régi privilégium közt 1 Semmi, vagyis a képviselet elvéről, melyre pedig az országgyűlés még 1866-ban is oly fönnen hivatkozott, és a megyékben fön akarta tartani, egészen méltóztattak megfeledkezni. Ugy tesznek önök, mint 1836-ban bizonyos úrbéri község, miután benne volt a törvényben, hogy az „ugarból dézsmát adni nem tartoznak" megtagadták a dézsmát, mert azt mondták, hogy ott van a törvényben és csak azt olvassák ki belőle, hogy — „dézsmát adni nem tartoznak" és hiába lettek figyelmeztetve, hogy az csak az ugarra vonatkozik: azt felelték — ők csak odáig olvassák: hogy „dézsmát adni nem tartoznak." Hogy az 1848-ki törvények parlamentalis kormányt teremtettek: az igaz, és ezt önök ki is olvassák belőle; de nem olvassák ki azt, hogy azt a megyei képviselettel és autonómiával öszhangzásba kell hozni. De hogy az képviselet legyen, mit a törvényjavaslat mond — tudniillik, hogy a bizottmány fele, vagyonánál fogva legyen jogosítva másokat képviselni — ez semmivé teszi a másik felerészbeni képviseletet is. Ez annyi, uraim, mintha kinevezve volnának : mert az indítványozó kormánynak köszönik kiváltságukat. (Jobb felől nevetés.) Igen is ez privilégium, ós azért nem nevetni való. Nekem volna jogom az ilyen képviselet fölött mosolyogni. T. ház ! Higyék el nekem, nem attól borsódzik a hátam, hogy önök beakarják hozni a megyékbe a virilis szavazatot — bár ez is anomália — hanem méginkább attól a mi az ezen elvben elfogadott rendszerből következhetik s alkalmasint következni fog. Mert, ha a megyékben csak úgy van a kormánynak és pártjának nézete szerint a független tanácskozás biztosítva, ha a virilis szavazat felerészben behozatik ; ha önök következetesek maradnak, midőn a választ ási törvények revisio alá kerülnek: lehetetlen a virilis szavazatot indítványba nem hozni a képviselő- és a főrendiház részére is; mert hiszen e helyeken sokkal fontosabb tárgyak kerülnek szőnyegre, mint egy törvényhatóság közgyűlési temében. Tóth Vilmos gúnyosan azt hozta föl, hogy ő róla bizonyos lapban azt írták, hogy e tárgyban olyan beszédet fog tartani, melynek a baloldal igen fog örülni. Valóban a jövendölés csakugyan teljesült: mert reá illik amaz érintett vers, hogy „Caussa patrocinio non bona pejor érit." Mert bizony képviselő ur nagyon szerencsétlenül hivatkozott a virilis szavazat védelmére az 1848-ki törvényekre, melyek a virilis szavazattal biró főrendiházat nemcsak hogy el nem törölték, de sőt egy ujabb joggal — a miniszterek fölötti bíráskodással — ruházták föl. Hiszen ez nagyon is rendén volt, amennyi-