Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-202
188 202. országos ölés július 6. 1870. T. ház! igaz, hogy ez vegyes házasság volt, de papi áldás nélkül; mert az egyik a protestáns fél, t. i. hazánk, nem akart magáról reversalist adni: arról, hogy saját fiait az egyedül üdvözítő osztrák politikai hitvallásban fogja nevelni. (Helyeslés balról.) De később ez is megtörtént t. láz, megadatott a papi áldás, mert az 1867. közösügyes törvény reversalist adott és ráadta a papi áldást a csal hatatlanság után törekvő szentséges római pápa. Volt is rá oka, mert az 1855-ben kelt concordatum valóban lekötelezte. Hogy pedig ezen concordatum Magyarországban még jelenleg is érvényes, mutatja az, hogy azt tanitja az egyetemen Kőnek, egyházi jogtanában, hogy az egyházjog egyik forrásául a concordatum tekintendő. (Derültség.) Szerintem tehát ezen viszony az, t. ház ,melyből én a jelen törvényjavaslatot keletkezni látom, és hogy ezen viszony igen messze időből keletkezett — legalább Zsedényi t. képviselő ur szerint egészen I-ső Ferdinánd idejétől számítandó — fájdalmas de mégis ugy van, mint azt azonnal idézendő , a legközelebbi országgyűlésen — a válaszirat alkalmával mondott beszéde — igazolandja. Pedig ő nemcsak a régi, jó táblabírák, hanem épen a eonservativ táblabírák közé kívánja magát soroltatni. Lássuk, hogyan akarja conserválni a nemzet jogait és független államiságát? Szavai, melyeket az 186 5-ki országgyűlésen Ghiczy Kálmánnak felelve mondott, igy hangzanak: „Hogy az örökös tartományokkal való kapcsolat a magyar áilamjogok összegéből áldozatokat kívánt, ki meri ezt tagadni? De midőn Komárom város érdemes képviselője a pragmatica sanctio szerinti kapcsolatot jóhiszemben fön akarja tartani, ugy azon jóhiszemmel el kellett volna neki ismernie azt, hogy a pragmatica sanctio elfogadása napjától fogva a magyar államnak ezen szigorú elkülönítése elméletben igen, de gyakorlatban nem gondolható. El kellett volna ismernie ugyanazon jóhiszemmel, hogy a sanctio pragmatica napjától fogva igenis Magyarország, bár önálló és független ország maradt, de magában álló állam lenni megszűnt. u Hiszen, t. ház, a világon levő összes államok is benne vannak vagy az európai, vagy az ázsiai világrészben és mégis magukban álló államok. Egyébiránt, t. ház, még csak most következik beszédének legfontosabb része. (Halljuk! olvassa.) „A personal unió egy részről oly kapcsolat, mely semmi közös érdeket magában nem foglal, más részről oly fejedelmet képzel, kinek, mint hazánk királyának, és mint osztrák császárnak két különböző politikai iránya lehet; oly [ fejedelmet, kinek m. e. két szive, két agyveleje van; de ezen fogalomról eleink már akkor mon- I dottak le, midőn Magyarország királyának Németország uralkodóját választották." No, t. ház! valóban hiában küzdöttünk a personal unió mellett, 1861-ki feliratainkban, melyeknek szerkesztésében a képviselő ur is tevékeny részt vett, ha azt ugyanaz — egy régi eonservativ" táblabíró egyszerre agyonsújtja. Ez tehát, t. ház, azon viszony, melyből én ezen törvényt indokolom; mert igen természetes következése az a kiegyezési törvénynek. Azt monda maga a közoktatási miniszter ur az adresse vita alkalmával : „ezen, t. ház, — teljes meggyőződésem szerint, kevés kivétellel — csak reformerekből áll; és alkalmasint csak a lehetőség kérdésére nézve fog később kifejlődni köztünk a véleménykülönbség, és nincs semmi szükség, hogy erről már most szóljunk. Minden reformkérdés, mely a mostani közjogi alapon oldatik meg, annálinkább erősiti meg ezen alapot, mennyivel fontosabb a reform maga." Itt az indok, t. ház. Tehát az érintett közjogi alapon kell nekünk megoldani a reformdéseket. Igen természetes, hogy Magyarországon ép a közösügyi törvények folytán a szabad discussiót, meby arra is vonatkozhatnék, a megyei autonómiát s átalában mindazt, a mi némi önállást biztositana — ott a Lajtán tul, már azért sem örömest tűrnék, nehogy az ott is hasonló autonómia kívánatára szolgáljon ösztönül. Én, t. ház, szabadságot veszek magamnak, miután tisztelt Bánó képviselő ur az állatok országából vévén példáját, a megyéket a hernyóhoz hasonlította; később talán visszatérek a hernyóra én is — az állatok országából választani hasonlatot. En, t. ház, hasonlítom ezen törvényjavaslatot egy óriás kígyóhoz, mely a leghatalmasabb állatokat, p. o. a tigrist, ha áldozatául nézte ki magának és megcsípheti, egy fához szorítja és minden csontját izenkint összetöri; sőt még ez sem elég, hanem egy sikamlós nedvvel vonja be, hogy kényelmesebben fölfalhassa, bekebelezhesse. Ehhez hasonlítom én a mi viszonyunkat, t. ház, s íme megkezdődött a csonttörés a közjogi alapon, t. i. a közös ügyekre vonatkozó törvény megalkotásával, mely által alkotmányunk legizmosabb csontjai törettek össze. Jött a második csonttörés, a szabad biróválasztás jogától való megfosztatása a törvényhatóságoknak, sőt az egész országnak. Ha életbe fog az erre vonatkozó törvénye lépni; akkor lesz csak jajszó a hazában és keserves panasz — az oly fontos ezredéves jog elkobzásáért. Méltóztassanak meggondolni, hogy e nemzet, a mely királyait, a nádort, sőt még a legfőbb bírákat is szabadon választotta, hogy ezen
