Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
201. országos Dlés JBIÍBS 5. t870. ] gg Eltekintve azoktól, melyeket e kérdésre vonatkozólag t. képviselőtársam Tisza Kálmán igen helyesen előadott, Angol országban mindenkor az egyéni szabadság egyik legfőbb biztositékának tekintették azt, hogy mindenki minden tetteért, minden eljárásaért felelősségre vonható még akkor is, ha az eljárást felsőbb parancs folytán teljesítette. Utalok e részben Wilkes esetére, ki 1763ban azt állítván, hogy a parlament bizonyos határozataiban jogkörét áthágván, többé nem törvényes, és nem szavazhatja meg az adót, következőleg az adók fizetését nem kötelezőnek mondotta ki. Engedte ő, hogy az adószedők vagyonát lefoglalják, az adószedőket ennek folytán beperelte erőszakos foglalás és laksértés miatt. Perét elvesztette, de a minisztérium még egy lépéssel tovább akart menni, Wilkes iratait elkoboztatta, őt magát 5 — 6 társával elzáratta. Wilkes . igen jól ismervén az angol szellemet és az angol törvényeket, feleletre vonatta az illető tisztviselőt, ki a miniszter rendeletét végrehajtotta. A tisztviselő, ki csak felsőbb elöljárója parancsának engedelmeskedett, 1000 font sterling pénzbirságra lett elitélve, és egy kitűnő iró igen jól mondhatta ez alkalommal, hogy egy gonosz embernek a közjog érdekében történt jogos ellenszegülése diadalra juttatta a szabadság egyik fő elvét. (Bal felől helyeslés.) A harmadik intézmény, melyet még fölemlíteni kívánok annak bebizonyítására, mennyire lábbal tapossa e törvényjavaslat a szabadságot és annak egyik consequentiáját, az önkormány- . zatot, a főispánoknak azon-jogában áll, hogy a | törvényhatóságok tisztviselőit fölfüggeszthetik, j sőt el is mozdíthatják. E joguk az 1865-dik év nyarán bekövetkezett Majláth-féle provisorium béli főispánoknak is megvolt, és e jog, vagyis inkább e visszaélés ellenében az 1865-dik szept. 10-én megjelent „Pesti Napló* vezérczikkeben Andrásy Gyula gróf mostani miniszterelnök ur oly férfias erélylyel kelt ki, hogy nem kételkedem, miszerint azt, a mit a volt cancellária ereaturáinál sérelmesnek tartott, saját ereaturáinál se fogja helyesnek tartani, s a törvényjavaslat ezen intézkedését velünk együtt visszautasitandja. (Derültség bal felől.) De e kérdésnél is, t. ház, mint a közszabad- | ság minden kérdésénél bízvást utalhatunk Angol- | országra. Ott semmiféle megválasztott tisztviselőt a kormány soha és semmi ürügy alatt el nem mozdíthat. Hogy van-e a parlamentnek joga, a kötelessége ellen súlyosan vétő tisztviselőt sújtani? I ez még az angol közjog vitás kérdései közé tartozik. Elvileg minden esetre sérthetetlenül áll az, hogy a tisztviselő csupán választóinak felelős, ] állására nézve pedig a kormánytól tökéletesen I független. KÉPV. H. NAPLÓ 1844- TsEmlékezni fognak még önök a corki polgármester esetére, ki föl lett jelentve a miatt, hogy lázitó beszédet tartott egy lakoma alkalmával. Az angol nemzetet ez időben a feni mozgalom nyugtalanitá. Ez eset magára vonta a parlament figyelmét, holott más időben, rendes körülmények közt talán szó nélkül elhangzott volna. A vélemények többfelé oszlottak, némelyek hivatalképtelenségi bilit követeltek a polgármester ellen, mások azt állították, hogy az angol igazságszolgáltatásnak nincs módjában őt sújtani, és e közben, mivel a hivatalnokot,' ki lázítás miatt volt följelentve, hivatalától fölfüggeszteni nem merték, szépszerével rábírták a lemondásraA fön elősoroltak eléggé mutatják, menynyire lebegett a kormány szeme előtt a szabad. ság szelleme, midőn ezen törvényjavaslatot előterjesztette , és sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a jogegyenlőség elvének tönkretételében is hasonló sikerrel fáradozott. Azok után, mik a virilis szavazatokra nézve elmondattak, felmentettnek tartom magamat e részben minden további fejtegetéstől. Az 1848-ki törvényhozásnak nem volt ideje megszüntetni egy kiáltó anaehronismust, mely máig is fenáll a jogegyenlőség elvének valóban kigunyolására, és mely lehetővé teszi azt, hogy 13 született törvényhozó, az egész nemzet szabadon választott képviselőinek határozata ellenében, vető jogát gyakorolja. (Helyeslés bal felől.) A t. kormány még egy lépéssel tovább megy, még egy aristocratiát alapit: az adókönyvecske aristocratiáját. Valóságos paródiája az a jogegyenlőségnek, hogy ha p. o. egy 300,000 lakossal bíró törvényhatóság 300 virilis szavazatának épen annyi joga van, mint 300,000 ember törvényesen választott képviselőinek, kiknek választásában ezen személyesen jogosítottak is résztvettek. Hasonlitand ez bizonyos parlamentekhez, hol a parlament többsége a választók kisebbségét, a kisebbség pedig a nép többségét képviseli. A törvényjavaslat tehát mind a szabadság, mind az egyenlőség elvének szempontjából elitélendő, és csak egy szempontot lehetne fölhozni mentségére: a czélszerüség szempontját. Hangsúlyoztatott, hogy a kormány ezen törvényjavaslatot speciálisan a magyar faj érdekeinek megóvása tekintetében alkotta. Legyen szabad e kérdésre nézve hivatkoznom azon ragyogó beszédre, melyet Mocsonyi Sándor t. barátom elmondott, és mely, ha az abban foglalt nézeteket elvbarátai őszintén és utógondolat nélkül osztják, jövő viszonyaink fejlődésére okvetlenül nagy horderővel birand. Suprematiát ma csak természetes eszközökkel lehet gyakorolni, és ha a magyar faj az országban tettleg suprematiát gyakorol daczára barbár voltának, ugy ezt csak 22
