Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
no 201. országos üiés Julius 5. 1870. számszerinti többségénél, nagyobb vagyonosságánál és értelmiségénél fogva teheti, de szellemi és anyagi tulajdonokban folytonosan gyarapodnia kell, ha a fölényt megtartani akarja, és ha akár anyagi, akár szellemi téren való hátramaradása miatt e suprematiája megrendülne, és ha akkor ismét sikerülne a reaetiónak testvérgyilkos fegyvert nyomni a testvér-nemzetek kezébe — a mi, hiszem istentől, hogy nem sikerülend — e törvényjavaslat 20-dik szakasza bizonynyal nem fogja megmenteni a magyar suprematiát. A ki azt hiszi hogy igen, és ezt elhitetni akarja, az vagy amit, vagy legalább önámító. {Helyeslés bal felől.) Az ily erőszakos és jogtalan kiváltságokat osztó rendszabályok még nevünket is gyűlöltté teszik ; csak a szabadság, egyenjogúság és érdekközösség az, t. ház, a mi a testvér-nemzeteket hozzánk csatolhatja. {Helyeslés.) E szerint tehát a szabadság, egyenlőség és czélszerüség szempontjából helytelen a törvényjavaslat. Alkotói önként lemondtak azon iogról, hogy művök mint jogkérdés Ítéltessék meg, és mint hatalom kérdését állították elénk. En részemről az alkotmányos jognak a közhatalom részére való confiscálásába soha bele nem egyezhetvén, e törvényjavaslatot határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök (leszáll és helyét Gajzágó Salamon foglalja el.) Petrovay Ákos: T. ház! Én a t. előttem szólót nem fogom azon térre követni, hová ő talán nem egészen öntudatosan jutott, t. i. az insinuatiók terére. (Élénk helyeslés jobbról. Ellenmondás bal felől.) Azt monda ugyanis, öntudatosan viszi ezen törvényjavaslat most a nemzetet alattomosan oda, a hová a Bach-kormány tudatosan vitte. Engedje meg az előttem szóló t. képviselő ur és tegye fel azon pártról, mely a törvényjavaslatot pártolja, hogy annak egyéniségei épen oly öntudatosan akarják a haza javát és boldogságát, mint épen azon párt, mely ezt támadja. (Helyeslés jobbról.) Nem fogom követni a t. képviselő urnák eljárását, hogy én a t. ellenpártot valamely alattomos szándékkal gyanúsítsam; hanem objeetive fogok a kérdéshez hozzá szólni, nem pártszempontból. (Helyeslés jobbról) Nem pártszempontból különösen azért, mert ki akarom emelni igen röviden azt, hogy én az államban nem csak a szabadságot akarom biztosítani, de akarom mindenek előtt az államiságot is. Minek előtte azonban tárgyamhoz szólnék, megengedi Mocsonyi t. képviselő ur, hogy tegnap az ö szempontjából elmondott igen ieles beszédére, melynek tételei kitűnő elmeéllel voltak öszszeállitva, azon elméletekből vont következtetéseimet egész őszintén elmondjam. Azt mondta t. képviselőtársam Mocsonyi Sándor ur, hogy ő neki a parlamentalismus nem kell; nem kell pedig azért, mivel a parlamentalismus az absolutismusnak egy neme : t. i. a többségi pártnak kormányon létele nem egyéb, mint a többség absolutismusa. (A szélső balról fölkiáltások: Nem ezt mondta!) Legyenek kérem türelemmel; a mint én felfogtam, csakugyan így mondta. Azt mondta ugyanis, hogy a parlamentalismusnál a többség lévén kormányon, a többség gyakorolja az absomtismust, ez pedig neki nem kell. (Mocsonyi Sándor közbe Máit : Ezt. nem mondtam!) En legalább részemről igy hallottam, s ha megadom, hogy nem mondta, hogy neki a parlamentalismus nem kell, azt csakugyan nem mondta meg, hogy neki mi kell? Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy még eddig az állam részére biztosabb alapot az állambölcsek és practicus államférfiak nem találtak, mint a parlamentalismust, azaz: a többségi pártnak kormányát. De tovább megyek. Mi más a köztársasági államkormány, mint azon neme a parlamentalismusnak, hol nem a kormány kifolyása a többségnek, de maga, az államfő választatván a többség által, ez választja a kormányt a többségi pártból T. képviselőtársamnak az előadottak nyomán ily parlamentalismus nem kell; de kell neki, — azt mondja—a szabadság. Fölteszem tehát, hogy miután neki a szabadság kell s én nem is kételkedem őszinteségében, az autocratia sem kell. Mi kell tehát neki, miután nem kell oly kormány, mely a többség által gyakoroltatik ? Méltóztassanak ezt szem előtt tartani, mert erre mondom el nézeteimet. Azt, hogy mi kell neki, egész beszéde fonalán át jelezte. Neki a szabadságnak oly gyakorlata kell, hol a kisebbségek épen ugy érvényesíthessék nézeteiket a kormányban, mint azt a többség érvényesiti. Ez ugyan szorosan véve nem plutocratia ugyan, hanem olyan valami, minek más kifejezést adni nem tudtak, mint az anarchia kifejezését, hol t. i. minden pártnak befolyása a kormányba biztosítva lenne. Ez azonban nem lenne más, mint szótszaggatása az államéletnek. En meg vagyok győződve a t. képviselő urnák jó akaratáról és kiváló tehetségéről. Föl is teszem, hogy majd ha egyszer egy államnak vezetésére hivatva lesz, ezen eszményképének valósítását meg fogja kisérteni; de most csak arra kérem, hogy ezt hazánkban meg ne tegye : mert ez államunkat múlhatatlanul oda vezetné, hova maga sem akarná, t. i. hogy sz. István birodalmának romjaiból keletkeznének oly államok, me-