Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-201

no 201. országos üiés Julius 5. 1870. számszerinti többségénél, nagyobb vagyonosságá­nál és értelmiségénél fogva teheti, de szellemi és anyagi tulajdonokban folytonosan gyarapodnia kell, ha a fölényt megtartani akarja, és ha akár anyagi, akár szellemi téren való hátramaradása miatt e suprematiája megrendülne, és ha akkor ismét sikerülne a reaetiónak testvérgyilkos fegy­vert nyomni a testvér-nemzetek kezébe — a mi, hiszem istentől, hogy nem sikerülend — e törvény­javaslat 20-dik szakasza bizonynyal nem fogja megmenteni a magyar suprematiát. A ki azt hiszi hogy igen, és ezt elhitetni akarja, az vagy amit, vagy legalább önámító. {Helyeslés bal felől.) Az ily erőszakos és jogtalan kiváltságokat osztó rendsza­bályok még nevünket is gyűlöltté teszik ; csak a szabadság, egyenjogúság és érdekközösség az, t. ház, a mi a testvér-nemzeteket hozzánk csa­tolhatja. {Helyeslés.) E szerint tehát a szabadság, egyenlőség és czélszerüség szempontjából helyte­len a törvényjavaslat. Alkotói önként lemondtak azon iogról, hogy művök mint jogkérdés Ítéltes­sék meg, és mint hatalom kérdését állították elénk. En részemről az alkotmányos jognak a közhatalom részére való confiscálásába soha bele nem egyezhetvén, e törvényjavaslatot határozot­tan visszautasítom. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök (leszáll és helyét Gajzágó Salamon foglalja el.) Petrovay Ákos: T. ház! Én a t. előt­tem szólót nem fogom azon térre követni, hová ő talán nem egészen öntudatosan jutott, t. i. az insinuatiók terére. (Élénk helyeslés jobbról. Ellen­mondás bal felől.) Azt monda ugyanis, öntudatosan viszi ezen törvényjavaslat most a nemzetet alattomosan oda, a hová a Bach-kormány tudatosan vitte. Engedje meg az előttem szóló t. képviselő ur és tegye fel azon pártról, mely a törvényjavaslatot pár­tolja, hogy annak egyéniségei épen oly öntuda­tosan akarják a haza javát és boldogságát, mint épen azon párt, mely ezt támadja. (Helyeslés jobbról.) Nem fogom követni a t. képviselő urnák eljárását, hogy én a t. ellenpártot valamely alat­tomos szándékkal gyanúsítsam; hanem objeetive fogok a kérdéshez hozzá szólni, nem pártszem­pontból. (Helyeslés jobbról) Nem pártszempontból különösen azért, mert ki akarom emelni igen röviden azt, hogy én az államban nem csak a szabadságot akarom biztosítani, de akarom min­denek előtt az államiságot is. Minek előtte azonban tárgyamhoz szólnék, megengedi Mocsonyi t. képviselő ur, hogy teg­nap az ö szempontjából elmondott igen ieles be­szédére, melynek tételei kitűnő elmeéllel voltak ösz­szeállitva, azon elméletekből vont következtetései­met egész őszintén elmondjam. Azt mondta t. képviselőtársam Mocsonyi Sándor ur, hogy ő neki a parlamentalismus nem kell; nem kell pedig azért, mivel a parlamen­talismus az absolutismusnak egy neme : t. i. a többségi pártnak kormányon létele nem egyéb, mint a többség absolutismusa. (A szélső balról fölkiáltások: Nem ezt mondta!) Legyenek kérem türelemmel; a mint én felfogtam, csakugyan így mondta. Azt mondta ugyanis, hogy a parlamentalismusnál a többség lé­vén kormányon, a többség gyakorolja az absom­tismust, ez pedig neki nem kell. (Mocsonyi Sán­dor közbe Máit : Ezt. nem mondtam!) En legalább részemről igy hallottam, s ha megadom, hogy nem mondta, hogy neki a par­lamentalismus nem kell, azt csakugyan nem mondta meg, hogy neki mi kell? Csak arra va­gyok bátor figyelmeztetni, hogy még eddig az állam részére biztosabb alapot az állambölcsek és practicus államférfiak nem találtak, mint a parlamentalismust, azaz: a többségi pártnak kor­mányát. De tovább megyek. Mi más a köztársasági államkormány, mint azon neme a parlamentalismusnak, hol nem a kormány kifolyása a többségnek, de maga, az államfő választatván a többség által, ez választ­ja a kormányt a többségi pártból T. képviselőtársamnak az előadottak nyo­mán ily parlamentalismus nem kell; de kell neki, — azt mondja—a szabadság. Fölteszem tehát, hogy miután neki a szabadság kell s én nem is ké­telkedem őszinteségében, az autocratia sem kell. Mi kell tehát neki, miután nem kell oly kor­mány, mely a többség által gyakoroltatik ? Mél­tóztassanak ezt szem előtt tartani, mert erre mondom el nézeteimet. Azt, hogy mi kell neki, egész beszéde fo­nalán át jelezte. Neki a szabadságnak oly gya­korlata kell, hol a kisebbségek épen ugy érvé­nyesíthessék nézeteiket a kormányban, mint azt a többség érvényesiti. Ez ugyan szorosan véve nem plutocratia ugyan, hanem olyan valami, minek más kifeje­zést adni nem tudtak, mint az anarchia kifeje­zését, hol t. i. minden pártnak befolyása a kor­mányba biztosítva lenne. Ez azonban nem lenne más, mint szótszaggatása az államéletnek. En meg vagyok győződve a t. képviselő ur­nák jó akaratáról és kiváló tehetségéről. Föl is teszem, hogy majd ha egyszer egy államnak ve­zetésére hivatva lesz, ezen eszményképének va­lósítását meg fogja kisérteni; de most csak arra kérem, hogy ezt hazánkban meg ne tegye : mert ez államunkat múlhatatlanul oda vezetné, hova maga sem akarná, t. i. hogy sz. István birodal­mának romjaiból keletkeznének oly államok, me-

Next

/
Thumbnails
Contents