Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
168 201. országos ülés Julius 5. 1870. törvényhatóság bizottmányának initiativájára és unszolására vétetett föl a javaslatba. Én nem tudom, mely törvényhatóságok lehettek azok ; de ha lehetett, és a t. miniszter ur kijelentése után nem is kételkedhetem benne, hogy volt oly törvényhatóság, a mely a virilis szavazat mellett szót emelt, ugy az egyebet nem bizonyít, mint az 1861-ben korántsem szabad választás, hanem a legtöbb törvényhatóságban egyes befolyásos egyének tetszése szerint összeállított bizottságok gyarló voltát. De mi a ház ezen oldalán nem is óhajtunk oly bizottmányokat, a milyenek az 1861-kiek voltak, és az 1870-kiek valószínűleg lenni fognak. Mi olyanokat óhajtunk, a melyek tisztán a népképviseletre vannak alapítva, a melyek a képviseleti democratia és az önkormányzat elveinek, s az 1848-ki XVI. tczikk 1-ső szakasza utasításának megfelelnek. Es ha a t. túlsó oldalról mégis ismételve találkozunk azon állítással, hogy mi a mai megyét akarjuk megörökíteni, holott ezen föltevés elleni tiltakozásunk az Országgyűlési Napló minden kötetében feltalálható: akkor engedelmet kérek, ezen gyanúsításnak más forrása nem lehet, mint szándékos tévedés vagy öntudatos rósz akarat Ha a t. miniszter ur azt állítja, hogy ezen törvényjavaslatot nem a centralisatio, hanem inkább a deeentralisatio és a túlságos merészség vádja illeti: akkor meg fog nekem bocsátani, ha ezen állítását azon humoristieus ötletek közé leszek bátor sorozni, a milyen az volt, hogy e törvényjavaslat szabadelvűbb az 1848-ki törvényeknél ; (Derültség a bal oldalon) mert, ha ugy volna, ha e törvényjavaslatot csakugyan merészsége folytán tartbatnók veszélyesnek, akkor kétségoe kellene esnünk helyzetünk fölött, a mely oda juttatott, hogy még a retrográd lépések is merészségöknél fogva lesznek veszélyesekké. Sokkal lényegesebbeknek látszanak azon érvek , melyeket Tóth Vilmos t. államtitkár ur volt szíves előadni, ki ritka, szónoki tehetségével ezúttal a Tisza Kálmán t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslatnak félremagyarázása, az abban nem is foglalt dolgok idézése és diadalmas megczáfolása körül ezen oldalon is kellőleg és méltóképen megcsodált ügyességet párosított. Azonban egész érvelésének értékét lerontotta azzal, hogy azon meggyőződését fejezé ki, miszerint e törvényjavaslat a törvényhatóságokat uj életre fogja galvanisálni. Igaz, ennyit a t. államtitkár ur ezen törvényjavaslattal is elérhet, és róla, ki magát bevallott centralistának ismerte el, fel is kell tennünk, hogy a törvényhatóságokba csak galvánieus, nem pedig valódi életet akar önteni. Azonban azokra nézve, kik soha sem késtek a törvényhatóságokat állami életünk legbecsesebb faktorai egyikéül elismerni, azt hiszem, megfontolandó dolog volna: vajon nem lenne-e czélszerü, a törvényhatóságokat nem csupán galvánieus rángatódzásokra alkalmasokká, hanem életképesekké is tenni; hogy pedig e törvényjavaslat csak galvánieus életet képes adni, azt az igen t. államtitkár ur mint illetékes biró, ki a törvényjavaslat szerkesztésében igen jelentékeny részt vett, világos szavakkal constatálta. Ugy van, t. ház ! csak galvanisálni tud e tőrvényjavaslat : mert hiányzanak belőle mindazon föltételek, a melyeket századunk demokratikai irányai, a nemzeti közszellem és a közszabadság elvei megkívánnak. Midőn önök 1867-ben arra szólították föl a nemzetet, hogy engedjen jogaiból: akkor egyúttal azt ígérték, hogy a belreformok terén a legszabadabbelvü irányt fogják követni; megígérték, hogy azon áldozatokért, a melyeket az önök véleménye szerint a viszonyoknak okvetlenül hoznunk kellett, ittbenn, a politikai s az egyéni szabadság lehető gyarapításával fognak bennünket kárpótolni. Nem csodálkozhatnak tehát, ha oly törvényjavaslat megítélésénél, mely egész állami bel-éietiink gyökeres átalakulását fogja maga után vonni, hogy, mondom, ily törvényjavaslat megítélésénél a szabadság és egyenlőség absolut elveinek mértékét alkalmazzuk. Azon egyes szakaszok tüzetes kijelölése, melyek e törvényjavaslatban a közszabadság ellen vétkeznek, inkább a részletes vitához tartozik ; mindazonáltal helyén látom csak három intézkedést megemlíteni e helyütt, melyekről kénytelen vagyok tartózkodás nélkül kimondani, hogy azok minden szabad állam törvénykönyvének szégyenfoltját képeznék. (Bal felől helyeslés.) Ilyen elsőben is az, mely a 17., 54., 58. szakaszokban foglaltatik, melyekben elrendeltetik, hogy a kormánynak még törvénytelen rendeletei is végrehajtandók. Midőn az igen t belügyminiszter ur a kormányt törvénytelen rendeletek kibocsátására kéképesnek hiszi, ez által elismerésre méltó önismeretet tanusit. (Bal felől élénk helyeslés.) Azonban azon cynismus, melylyel egy ily, minden alkotmányos fogalmat kigúnyoló eh a maga egész meztelenségében állíttatik elénk, nem jelenthet egyebet, minthogy a kormány azon törvényhozást, melyről felteszi, hogy ily elvet szentesíteni képes, erkölcsi önérzet dolgában mélyen sülyedtnek tarthatja. (Bal felől felkiátások : Igás!) Említenem kell még ugyancsak az 54. szakasz azon határozatát, hogy a tisztviselők a főispán paraucsára ily rendeleteket végrehajtani tartoznak, és e miatt a törvényhozás által feleletre nem vonathatnak.
