Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
201. országos Ülés Julius 5. 1870. 167 Én tehát a napirenden levő törvényjavaslatot nyugodt lelkiismerettel a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felölj Eötvös József bávó vallás és közoktatási miniszter : Miután ő felsége a bánréve-nádasdi gőzmozdony iparvasut kiépítése, tárgyában és a gömöri iparvasut hálózat kiépítése tárgyában alkotott törvényeket szentesitette, van szerencsém azokat kihirdetés végett a tisztelt háznak benyújtani. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a gömöri iparvasuthálzat kiépítéséről szóló szentesitett törvényt.) Széll Kálmán jegyző (olvassa a bánréve-nádasdi gősmozdonyiparvasut kiépítéséről szóló szentesitett törvényt.) Elnök; A hódoló tisztelettel kihirdetett törvények a főrendekhez fognak hasonló kihirdetés végett átküldetni. Méltóztassanak folytatni. Következik Huszár Imre Huszár Imre : Tisztelt ház! Daczára annak, hogy már a tegnapi napon is előjeleit láttuk annak, hogy a tisztelt ház figyelme kimerülve levén, a római coneiliumon követett eljárást szándékozik alkalmazni az ellenzéki szónokok ellenében (Derültség), mely mint igen tisztelt'képviselőtársam Tanárky felemlité, Rómában ezen felszólalással : Taeeas ! nyilatkozik, nálunk pedig rendesen az „eláll" szóban szokott culminálni. Hogy én azonban mégis felszólalok e fontos kérdésben, az történik először azért, mert szavazatomat indokolni kötelességemnek tartom, másodszor azért, mert bocsánatot kérek : de szólásszabadsági jogomban a türelmetlenség által magamat gátoltatni nem fogom. Múlt hó 23-án a t. igazságügyminiszter ur a kormánynak eg3Úk kiváló tagja egész ünnepélyességgel elénk terjesztette azon programmot, melyet a t. kormány a törvényhatóságok rendezésének fontos kérdésében maga elé tűzött s a melyről azt mondta, hogy ezen programra után senkinek sem lesz joga a kormányt azzal vádolni, hogy centralizálni akar. Most ezen programm egy concrét törvényjavaslat al,tkjában fekszik előttünk, melynek elfogadása vagy elvetése oly fontos kérdés, hogy az ország minden képviselőjének felszólalása jogosultnak kell hogy tartassék ott, hol a kötelességérzet és a lelkiismeret tiltja a hallgatást, annál inkább, mivel ezen kérdésben a közvélemény figyelembe nem vétetett, sőt annak tömeges nyilvánulásai a minden szabad államban oly fontosnak elismert kérvényezési jog arczulcsapásával csak post festum fognak a törvényhozás elé terjesztetni, hogy mint elkésettek fölöslegesek és meghaladottak, a képviselőház archívumának a többi halottai közé eltemettessenek ; (Igaz! ugyvan! bal felől) mivel továbbá a törvényjavaslat a beható és lelkiismeretes tárgyalásra lehető legkevésbé alkalmas időben tüztetett napirendre, szóval a törvényhatóságok ellenében valóságos statarialis eljárás követte tik. Mielőtt a törvényjavaslat egyes részleteinek taglalására áttérnék, legyen szabad néhány megjegyzést tennem némely előttem szóló képviselő ur előadására, ezáfolólag ott hol érvek állíttattak fel, de meglehet, hogy leküzdhetlen keserűséggel ott, hol csak puszta cinismussal állunk szemközt. Bocsásson meg a központi bizottság t. előadója, ha kijelentem, hogy előadásában nem találtam egyebet, mint halvány paraphrasisát a központi bizottság jelentésének, mely íelett a kormányt támogató sajtó egyik legtekintélyesebb és mindenesetre a legszélesebb körben elterjedt orgánuma oly kemény kifejezéssel tört pálczát, hogy én részemről csak szerencsét kívánhatok az ellenzéknek, hogy ezen bizottságban egyetlen egy tagja által sem volt képviselve. (Derültség bal felől.) Én csupán azon egy ujat találtam a t. előadó ur beszédében, hogy ezen törvényjavaslatot reformnak nevezi. Ha az reform t. ház, akkor csak folytatása lehet azon reformoknak, melyeket az 1849-ki catastropha után a császári pátensek inauguráítak|(7ga.s / ugy van! bal felől) mert a mi azoknak nem sikerült, az ezen törvényjavaslatnak ha törvénynyé válnék, sikerülhet, t. i. a mumeipiumok autonómiájának és a közszellemnek megölése Magyarországban — és nem nyilt fegyverrel, nem szemtül-szemben — mint ama császári pátensek megkisérlették; hanem az alkotmányosság örve alatt, színlelve jó indulatot, alattomosan. (Élénk helyeslés hal felől.) Az igen t. belügyminiszter ur sokkal kedélyesebb volt. A t. túloldal harsány eljenzesei által kisért beszédében, mely éljenek, szeretem hinni, a mindnyájunk örömére súlyos betegségéből felgyógyult miniszter személyét illették nem pedig még mindig gyöngélkedő argumentumait,— ajkán derült mosolylyal biztosított bennünket az iránt, hogy a kormány a törvényhatóságoknak barátja. Én azt hiszem t. ház, hogy a törvényhatóságok meg fogják köszönni ezen barátságot, mely egy hajszálig hasonlít a majom szeretetéhez, mely t. i. azokat, kiket szeret, csupa szerétből agyon szorítja. De, t. ház, hogy ne szeretné a kormány a törvényhatóságokat ? Hiszen épen a t. belügyminiszter ur előadásából tanultuk meg azt, hogy ezen törvényjavaslat egyik legsarkalatosabb intézménye, a virilis szavazatok intézménye, több
