Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-201

164 201. országos illés Julius 5. 1870, addig ugyanazon helyet, ezután a magyarság terjesztése, a magyarság kiváló állása megerősí­tésének szándéka íogja elfoglalni. A t. pénzügyminiszter ur tegnap tagadta azt, hogy a valódi ultima ratio, mely a jobb oldalt e kérdésben vezeti, a nemzetiségi tekintet volna. Miután azonban a t. ház tagjai közül erre többen már alludáltak, de különben is köz­tudomású dolog, hogy ez a valódi indok, mely a t. kormányt és a jobb oldalt e kérdésben vezeti: én azt hiszem nem vétek a parlamenti modor ellen, ha ezt mint tényt veszem fel okoskodásom alapjául, daczára annak, hogy itt több oldal­ról kétségbe vonatott. Mocsonyi Sándor képviselőtársam tegnap­előtti beszédében egy elmés választ adott Tóth Vilmos képviselő urnák, midőn azt monda, hogy viszont szolgálattal akarja megköszönni azt, melyet Tóth Yilmos úrtól nyert, azzal t. i. hogy ő kellőleg felállítván a kérdést azt fogja tán eszközölhetni, hogy az ellenzék is Tóth Vilmos úr­ral fog szavazni. En azt hiszem, hogy a gyanú, a kétség melyet t. képviselőtársam a ház ezen oldala irányában ekként kifejezett, nincs kellőleg indokolva. (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársunk fel fogja tenni rólunk, hogy mi akkor midőn az önkormányzatot, a megye védelmét felkaroltuk, öntudatosan jártunk el, s elfogadtuk eljárásunknak minden consequentiaját. Mi igen jól tudjuk azt, hogy az önkormányzat, a megyerendszer fentartása óhajtása a nem­zetiségeknek, hogy ez rájuk nézve kedvező; ós mi mégis felkaroltuk ez ügyet daczára annak, hogy ezt tudtuk, sőt felkaroltuk épen ezért s ez volt kezdettől fogva egyik indokunk, — nekem legalább ez volt meggyőződésem, — hogy épen azért kell fentartani az < nkormányzatot, és a megyét mint annak létesítésére legképesebb intézményt, hogy azon egyéni j gok, melyekkel mindenki bir nemzetisége fentartása és kellő ki­fejtése körül, épen itt nyerjenek tért és alkal­mazást {Helyeslés!), s egyszersmind azon meg győződésből is indultunk ki, hogy nincs miért tartani a nyilvánosságtól; de igenis mindig aggályos az, ha a honpolgárok egy része más utakon, nevezetesen titkos utakon akar magának orvoslást keresni és czéljai elérésére utat törni. Részemről kijelentem és biztosítom Mocso­nyi tisztelt képviselőtársunkat, hogy én Tóth Vilmos képviselő társunkkal semmi esetre sem fogok szavazni. En azt hiszem, hogy épen azon eszközök, melyek által némelyek Magyarországról elhárít­hatónak vélik a nemzetiségi kérdés veszélyeit, t. i. a centralisatio által fogja Magyarország magára vonni a nemzetiségi kérdésből támadható viharokat. (Ugy van! bal felől.) Ebben látom én ezen törvényjavaslatnak is nemcsak a szabad­ságra nézve káros, hanem átalában veszélyes voltát. r En azt hiszem, hogy a centralisatio — és mint ennek megtestesülése — ezen törvényjavaslat, nyilt hadüzenet a nemzetiségi jogok ellen, visz­szavétele egyik kézzel annak, a mit nekik már a másik kézzel a nemzetiségi törvény nyújtott. Mert az kétségtelen, hogy a nemzetiségi jogok, mint már előbb bátor voltam megjegyezni, épen az önkormányzati téren legjobban, legczélszerübben, és egyszersmind az összes államra nézve legke­vésbé hátrányos módon érvényesíthetők. En azt hiszem, hogy mi hiába kisértenők meg most, a 19-ik században, azt, a mi nem sikerült a 9-ik században, akkor t. i., midőn a keleti raj először csapott össze az itten honos fajokkal; ha nem sikerült akkor a különféle nyelvek és nemzeti­ségek amalgamizátiója, ha nem sikerült ez a későbbi századokban : jelenleg, midőn annyira ön­tudatra ébredt minden egyéni jog és minden nemzetiség, ezt elérni egy átalában nem fogjuk. A törekvés, a magyar faj számára a természe­tes suprematián fölül, melylyel bir és mely kész­ségesen el is ismertetik, még ezen kívül politikai rendszer és politikai institutiókkal mesterséges előnyöket is szerezni akarni, nemcsak fonák, de veszélyes törekvés. (Helyeslés bal felől.), En azt hiszem, hogy a magyar nemzetnek be kell érnie azon állással, melyet neki szám szerinti s ugy anyagi mint erkölcsi előnyök biztositnak. Bár mennyire jogosult is egyébiránt a magyar faj törekvése saját nemzetiségének föntartására és fejlesztésére, de Magyarországnak mint állam­nak tökéletesen semleges magatartást kell kö­vetnie az ország minden nemzetisége irányában. (Helyeslés bal felől.) Megfoszszuk magunkat min­den szabadságtól, csak azért, hogy egy agyré­met alkotni sikerüljön 1 mi magyarok rendezhet­nők ügyeinket saját ízlésünk szerint, de meg akarni fosztani honpolgáraink egy tetemes részét a sza­badságtól, nevezetesen az önkormányzati intéz­ményektől, csak azon czélból, hogy a nemzetiségek kifejlesztését megakadályoztassuk, igazságtalan volna. Ily eljárás okvetlenül káros visszaha­tást vonna maga után. Ezen visszahatás ellené­ben mire támaszkodnék a magyar nemzet? Sa­ját maga erejével magát a nemzetiségi veszé­lyektől megóvni elégtelen volna. Kire támasz­kodjék 1 A német barátságra ? az osztrák szövet­ségre? Ez az, a mi a t. jobb oldal politikai rend­szerének egyik sarkkövet képezi. En azt hiszem, hogy támaszkodni oly szövetségesre, a ki mind­annyiszor, valahányszor szövetségesre szükség van, az ellenséggel czimborál, (TJyy van! bal felől) nem politikus eljárás. Nézetem szerint Magyar­országnak és a m agyar faj fönmaradásának zá-

Next

/
Thumbnails
Contents