Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-201

164 201. országos illés Julius 5. 1870, addig ugyanazon helyet, ezután a magyarság terjesztése, a magyarság kiváló állása megerősítésének szándéka íogja elfoglalni. A t. pénzügyminiszter ur tegnap tagadta azt, hogy a valódi ultima ratio, mely a jobb oldalt e kérdésben vezeti, a nemzetiségi tekintet volna. Miután azonban a t. ház tagjai közül erre többen már alludáltak, de különben is köztudomású dolog, hogy ez a valódi indok, mely a t. kormányt és a jobb oldalt e kérdésben vezeti: én azt hiszem nem vétek a parlamenti modor ellen, ha ezt mint tényt veszem fel okoskodásom alapjául, daczára annak, hogy itt több oldalról kétségbe vonatott. Mocsonyi Sándor képviselőtársam tegnapelőtti beszédében egy elmés választ adott Tóth Vilmos képviselő urnák, midőn azt monda, hogy viszont szolgálattal akarja megköszönni azt, melyet Tóth Yilmos úrtól nyert, azzal t. i. hogy ő kellőleg felállítván a kérdést azt fogja tán eszközölhetni, hogy az ellenzék is Tóth Vilmos úrral fog szavazni. En azt hiszem, hogy a gyanú, a kétség melyet t. képviselőtársam a ház ezen oldala irányában ekként kifejezett, nincs kellőleg indokolva. (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársunk fel fogja tenni rólunk, hogy mi akkor midőn az önkormányzatot, a megye védelmét felkaroltuk, öntudatosan jártunk el, s elfogadtuk eljárásunknak minden consequentiaját. Mi igen jól tudjuk azt, hogy az önkormányzat, a megyerendszer fentartása óhajtása a nemzetiségeknek, hogy ez rájuk nézve kedvező; ós mi mégis felkaroltuk ez ügyet daczára annak, hogy ezt tudtuk, sőt felkaroltuk épen ezért s ez volt kezdettől fogva egyik indokunk, — nekem legalább ez volt meggyőződésem, — hogy épen azért kell fentartani az < nkormányzatot, és a megyét mint annak létesítésére legképesebb intézményt, hogy azon egyéni j gok, melyekkel mindenki bir nemzetisége fentartása és kellő kifejtése körül, épen itt nyerjenek tért és alkalmazást {Helyeslés!), s egyszersmind azon meg győződésből is indultunk ki, hogy nincs miért tartani a nyilvánosságtól; de igenis mindig aggályos az, ha a honpolgárok egy része más utakon, nevezetesen titkos utakon akar magának orvoslást keresni és czéljai elérésére utat törni. Részemről kijelentem és biztosítom Mocsonyi tisztelt képviselőtársunkat, hogy én Tóth Vilmos képviselő társunkkal semmi esetre sem fogok szavazni. En azt hiszem, hogy épen azon eszközök, melyek által némelyek Magyarországról elháríthatónak vélik a nemzetiségi kérdés veszélyeit, t. i. a centralisatio által fogja Magyarország magára vonni a nemzetiségi kérdésből támadható viharokat. (Ugy van! bal felől.) Ebben látom én ezen törvényjavaslatnak is nemcsak a szabadságra nézve káros, hanem átalában veszélyes voltát. r En azt hiszem, hogy a centralisatio — és mint ennek megtestesülése — ezen törvényjavaslat, nyilt hadüzenet a nemzetiségi jogok ellen, viszszavétele egyik kézzel annak, a mit nekik már a másik kézzel a nemzetiségi törvény nyújtott. Mert az kétségtelen, hogy a nemzetiségi jogok, mint már előbb bátor voltam megjegyezni, épen az önkormányzati téren legjobban, legczélszerübben, és egyszersmind az összes államra nézve legkevésbé hátrányos módon érvényesíthetők. En azt hiszem, hogy mi hiába kisértenők meg most, a 19-ik században, azt, a mi nem sikerült a 9-ik században, akkor t. i., midőn a keleti raj először csapott össze az itten honos fajokkal; ha nem sikerült akkor a különféle nyelvek és nemzetiségek amalgamizátiója, ha nem sikerült ez a későbbi századokban : jelenleg, midőn annyira öntudatra ébredt minden egyéni jog és minden nemzetiség, ezt elérni egy átalában nem fogjuk. A törekvés, a magyar faj számára a természetes suprematián fölül, melylyel bir és mely készségesen el is ismertetik, még ezen kívül politikai rendszer és politikai institutiókkal mesterséges előnyöket is szerezni akarni, nemcsak fonák, de veszélyes törekvés. (Helyeslés bal felől.), En azt hiszem, hogy a magyar nemzetnek be kell érnie azon állással, melyet neki szám szerinti s ugy anyagi mint erkölcsi előnyök biztositnak. Bár mennyire jogosult is egyébiránt a magyar faj törekvése saját nemzetiségének föntartására és fejlesztésére, de Magyarországnak mint államnak tökéletesen semleges magatartást kell követnie az ország minden nemzetisége irányában. (Helyeslés bal felől.) Megfoszszuk magunkat minden szabadságtól, csak azért, hogy egy agyrémet alkotni sikerüljön 1 mi magyarok rendezhetnők ügyeinket saját ízlésünk szerint, de meg akarni fosztani honpolgáraink egy tetemes részét a szabadságtól, nevezetesen az önkormányzati intézményektől, csak azon czélból, hogy a nemzetiségek kifejlesztését megakadályoztassuk, igazságtalan volna. Ily eljárás okvetlenül káros visszahatást vonna maga után. Ezen visszahatás ellenében mire támaszkodnék a magyar nemzet? Saját maga erejével magát a nemzetiségi veszélyektől megóvni elégtelen volna. Kire támaszkodjék 1 A német barátságra ? az osztrák szövetségre? Ez az, a mi a t. jobb oldal politikai rendszerének egyik sarkkövet képezi. En azt hiszem, hogy támaszkodni oly szövetségesre, a ki mindannyiszor, valahányszor szövetségesre szükség van, az ellenséggel czimborál, (TJyy van! bal felől) nem politikus eljárás. Nézetem szerint Magyarországnak és a m agyar faj fönmaradásának zá-