Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
201. országos íyes pártérdek lehetetlen hogy egyedül legyen döntő egy pártnak magatartásában, a mely párt az országgyűlésnek többségét képezi. De habár, mondom, nem osztozom is ebbeli nézetében, minden esetre helyesnek tartom és elfogadom azon consequentiákat, a melyeket ő levont elméletéből; mert nem szükséges az, hogy tisztán és kizárólag csak magán pártérdek vezesse az országgyűlésnek, a parlamentnek többségét, elég az, hogy ha reá nagy mértékben hatnak be a pártérdekek, hogy szükséges legyen az önkormányzat correctivuma a többség túlnyomó befolyása ellen. Mindaz, a mit e tekintetben mondott, tökéletesen áll reánk nézve is. A mi parlamentünknek is teljes hatásköre, teljes jogköre van lefelé, és igy tökéletesen kifejtheti túlnyomó hatalmát, sőt akár önkényét is lefelé s szemben a kisebbséggel. Ámde fölfelé, szemben a dynastiával, szemben a közös hatalommal, ügészen más az állása. Angliában a nemzeti souverainitás tökéletesen concentrálva van a parlamentben, annyira, hogy azzal szemben a dynastiának hatalma majdnem paralisálva van, ugy hogy ott a dynastia alig egyéb, mint a nemzeti souverainitás külső alakja, a nemzeti társadalom feje; ellenben nálunk, szemben a parlamenttel, egy nagy hatalmú dynastia áll, mely nagy haderőre, egy egész állam erejére támaszkodik, melynek ő épen ugy feje, mint a magyar államnak, és mely reánk nézve idegen. Ezzel szemben pedig egy gyenge parlament, mely nélkülözi a parlamenteknek leglényegesebb jogait; áll vele szemben egy oly kormány, mely épen azért gyenge, mert gyenge parlament kifolyása. Nálunk tehát az önkormányzatnak kettős feladata van: az első föladat az átalános, melyet Mocsonyi Sándor t. képviselőtársam kifejtett. E tekintetben nálunk épen oly szükséges az önkormányzat, mint bárhol másutt. De ezen kivül nálunk még egy más fontos föladata van az önkormányzatnak, és ezen föladat az, hogy pótolja magának a parlamentnek gyengeségét, és támasza, szövetségese legyen a parlamentalis kormánynak, szemben a dynastia. szemben a közös hatalom túlságos nagy erejével. (Helyeslés a bal oldalon.) Es miként teljesítheti ezen föladatot ? Az által, ha módot nyújt a kormánynak arra, hogy az, szemben a közös hatalomnak túlságos méltánytalan követeléseivel, hivatkozhassak egy oly nemzetre, mely önkormányzati institutiók által éber szabadságérzettel ós a közügyekbeni jártassággal bir, és át van hatva a szabadság szellemétől. Támaszát képezheti a kormánynak az által, hogy a kormány, szemben azon követelésekkel, melyek ellenében a nemzet jogát íentartani legnagyobb feladata, ülés Julius 5. 1870. i cn a nemzet önkormányzatára hivatkozhatik, ha elmondhatja, hogy tán képes volna elbánni a parlamenttel, melynek többségét saját pártja képezi, hogy képes volna tán elbánni még azon jellemerős férfiakkal is, kikre Tanárky képviselő| társam hivatkozott; de ha ezeket le tudná i« ! győzni s bizonyos lehetne abban, hogy indemny{ tit kap törvényellenes eljárásáért: — okvetlenül I akadályra talál a nemzet önkormányzatában, ! akadályra abban, hogy az önkormányzat miatt bizonyos határon tul nincs beavatkozási joga, és hivatkozhatik arra, hogy a nemzetnek ezen önkormányzati jogánál fogva hatalmában van neki | tettleg ellenállani. (Helyeslés bal felől.) Hazafias kormánynak e szerint ezen önkormányzatban van. szemben a dynastia túlságos hatalmával, legerősebb támasza. Ha pedig volna oly kormány, mely elég gyenge lenne engedni a hatalom túlságos befolyásának, vagy ha épen I volna áruló, — ezen szó is említtetett, épen a I túlsó oldalról a tegnapi vitában, — mely kész volna a hatalommal szövetkezni a nemzet jogainak eltiprására : akkor ám találjon a nemzet önkormányzatában ellenállásra. Ez, t. ház, nézetem szerint, nálunk az önkormányzat kettős föladata, és én épen azért, mint azt valósító intézményhez, megyei rendszerünkhöz ragaszkodom. Azt halljuk a túlsó oldalról, hogy ők, nevezetesen a t. kormány, nem ellenségei az autonómiának, csak kellő korlátok közé akarják szorítani, ugy hogy miatta ne legyen lehetetlen a parlamentalismus kellő actiójának kifejtése. Továbbá azon ellenvetést hallottuk, hogy a valódi önkormányzatot nem a megyékben, hanem a községekben kell keresni. Mi az elsőt illeti, nem akarok az incompaI tibilitásnak elméleti fejtegetésébe bocsátkozni, csak példaképen hivatkozom bizonyos concret viszonyokra, mint tette ezt tegnap az igen t. pénzügyminiszter ur. Ő hivatkozott Anglia példájára, s azt mondta : igaz, hogy Angliában megvan az önkormányzat, de az egészen más alakú s nem oly nagymérvű, mint a milyent mi akarunk. Továbbá mondta azt is, hogy az angol nép és a mi qualificatiónk e tekintetben egészen különböző. En azt hiszem, t. ház, mi az autonómia mértékét illeti ott es nálunk, hogy ámbár a forma, melyben az autonómia ott létesítve van, egészen más, mint nálunk; de ha összeveszszük mindazon autonomicus intézményeket, melyek ott életben vannak, azoknak összege minden esetre megüti azon mértéket, melyet megüt azon intézmény, melyet mi kívánunk életben megtartani. A mi pedig azt illeti, hogy: Sí duo faciunt idem, ta| men non est idem, erre nézve azt hiszem, arra,