Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-201

158 201 országos ülés Julius 5. 1370. (Helyeslés bal felől.) Én azon meggyőződósben vagyok, hogy a. törvényjavaslat, melyet beterjesztettünk, a magyar államegység fentartásának szempontjából mulhatlanul szükséges, és azon meggyőződésben vagyok, hogy ama határozati javaslatok ezt az eredményt semmi esetre sem fogják előidézni. Pártolom azon törvényjavaslatot, mely a kormány által beterjesztetett, mert azt hiszem, hogy ha azon az alapokon indulunk el e tekintetben, a miket ama határozati javaslatok jelölnek, a költő jóslata teljesülni fog: ,,Mint oldott kéve hull szét nemzetünk." (Helyeslés a jobb oldalon.) . Mocsáry Lajos : T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslatban most már egész terjedelmében, egész nagyszerűségében áll előttünk í azon reform, mely a trónbeszédben az 1867-ki kiegyezés folytán a nemzettől követeltetett. Ezen nagy horderejű ténynyel szemben azt hiszem, legelső átalános kérdésként merülhet fel az: vajon helyes-e ekép kiforgatni sarkukból azon szerves institutiókat, melyeken a nemzetnek összes beiszervezete századokon át nyugszik, és melyek átmentek a köz- sőt a magán élet minden rétegébe? Azon népeknél, melyek a szabadságnak választott népei, nevezetesen az angoloknál, in- i nen és tul az Oczeánon azt látjuk, hogy az ily szerves institutiókhoz a legnagyobb szívóssággal, pietással ragaszkodnak, hogy azok átélik a legbehatóbb forradalmakat, mig ellenben soha el nem feledhető példa gyanánt ott áll Francziaország, mely tökéletesen eltépte azon szálakat, melyek a múlthoz kötötték, s mely azóta nyugalmas állapotra vergődni képtelen. Oly nagy horderejű példával szemben nagyon meg kell gondolnunk, mielőtt hozzá nyúl- | nánk szerves institutióinkhoz, nemzetünk belszervezetéhez. Legyünk radikálisak a szorosan vett haladási kérdésekben, azon nehézségek eltávolításában, mik a jogegyenlőség valódi létrejöttét akadályozzák; de kíméljük institutióinkat, és ne engedjük, hogy hazánk egymást űző theoriák és rendszerek kísérleti terévé s egymást követő provisoriumok és eonvulsiók küzdterévé váljék, szerves és fokozatos haladás helyett a fenálló rendszerek ujabb és ujabb fölforgatására ne utasítsuk az időről időre többségre vergődő pártokat. Hogy a mi megyei szerkezetünk a múltban j jó szolgálatot tett, azt hiszem, ezt senki kétségbe nem vonja. A kérdés csak az : hogy a rni év- j századok óta jónak bizonyult be, megfelel-e a ( jelenben is a nemzet szükségeinek? életre való-e j az? és nincs-e ellentétben az 1848-ban behozatott j parlamentalis kormányrendszerrel ? Én, t. ház, tökéletesen elismerem a 48-ki reformoknak nagy horderejét; elismerem, hogy azon felelős kormányforma, melyben minden I kormányi cselekménynek megvan a magú gazdája, kit azért feleletre vonni lehet, sokkal tökéletesebb, mint a régi collegialis kormányrendszer. Elismerem nagy horderejét azon reformnak is, hogy minden évben országgyűlés tartassák, mert ez által adatott meg a kellő helyzet az ország szerves intézményei legfontosabbikának; de azért ezen reformoknak oly nagy horderőt, mint sokan, nem vagyok hajlandó tulajdonítani, mert azt hiszem, nemzetünk helyzete lényegében ugyanaz maradt ezen reformok meghozatala után, mely azelőtt volt. Összes nemzeti életünk viszonyainak csomópontját azon viszony képezi, melyben mi az ausztriai tartományokhoz állunk, képezi azon körülmény, hogy nekünk más országokkal közös fejedelmünk van: ez képezi összes életviszonyaink csomóját, ez az, a mi végzetteljesen és határozólag folyt be minden viszonyainkra; és mindaddig, mig ez nem változik, nemzetünk állása gyökeres megváltoztatásáról szólani egyátalában nem lehet. Es mi ezen viszonynak a kifolyása ? Az, hogy a nemzet ily körülmények közt, legyen az országgyűlés bármennyire kifolyása a nemzet közakaratának és a kormány ismét kifolyása ezen országgyűlésnek, soha sem érvényesítheti aként a nemzeti souverainitást, mint egy oly országban, a mely egészen független és melyben a fejedelemnek állása a nemzetével a végletekben tökéletesen egybeforr. A mi viszonyaink között a közös uralkodónak helyzete hozza magával azt, hogy szemben a mi követeléseinkkel ő mindenkor hivatkozhatik más országainak érdekeire ; e viszony természetében rejlik az is, hogy egységre törekszik, mellőzésével azon dualismusnak, melyben bizonyos abnormitás minden esetre van, tekintve más uralkodók helyzetét szemben népeikkel Ezen viszonyon, t. ház, nézetem szerint, a parlamentalis kormányzatnak behozatala legkevésbé sem változtatott, és ha ez igy van, nekünk most épofy fontos feladatunk, mint volt bármikor : kifejteni a szükséges ellenállási erőt, hogj

r a hatalom ezen törekvése ellenében fenállhassunk, szabadságunkat és érdekeinket megóvni képesek legyünk. Ezen ellenállási erőnek kifejtésére, nézetem szerint, a parlamentalis kormány egymagában nem elégséges. Mocsonyi Sándor tisztelt barátom szombaton tartott remek beszédében igen szépen fejtegeté a parlamentalismus elméletét. Nem osztozom mindenben az általa fölállított tételekben, s bizonyos tekintetben igazat adok a t. pénzügyminiszter urnák, hogy szemé-