Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-201

201. országos UI9s jullns 5. 1870. 157 Másik, mit ezen törvényjavaslat által némileg elérni reménylek, az, hogy ki fog fejteni egy oly érzületet, mely még most, fájdalom, hiányzik, de melyre nagy szükségünk van, s ez az állampolgári öntudat. Magyarországban mindeddig természetesen hiányzott, és nem csoda, hogy hiányzott ezen önérzet; — a központ, mely felé erőszakoltak, nem volt a miénk, a hatalom melynek emanatióit láttuk, idegen volt; az államgazdálkodásba a polgárnak nem volt betekintése. Szükséges, hogy ezek máskép legyenek, szükség van arra, hogy a polgár bármely zugában ez országnak szemlélhesse azon alkotásokat, melyeket az állam tett, hogy érezze, hogy lássa — necsak a megyét, necsak a községet ; hanem lássa és érezze a kormány, a központi hatalom az országgyűlésnek emanatióit is, és pedig lássa nagyobbszerü alakokban: vasutak csatornák, iskolákban, fölszerelt honvédseregben, érezze és büszke legyen arra, hogy ez az övé, egy részben az övé is. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezen állampolgári öntudatot, felfogásom szerint nem segítené elő azon javaslat, melyet a t. közép bal beadott; nem segítené elő pedig azért : mert lehetetlenné tenné a centralis kormány azon tevékenységének kifejtését, mely múlhatatlan szükséges egy államban, mely — jegyezzük meg jól — mindig egységes állam akar maradni. Itt, és minden alkalommal, kénytelen vagyok hangsúlyozni azt, hogy e czél elérésére én nagyon elhibázott politikának tartom azt, ha átalában mindenütt és minden viszony között arra törekszik az ellenzék, hogy a központi kormány hatósága a minimumra reducaltassék : mert félnek a miniszteri omnipotentiától, félnek az absolutismustól; pedig annak fékezésére vannak alkotmányos eszközök, vannak a mi alkotmányunkban is. De igen is azt, hogy erős kormányunk, hogy oly kormányunk legyen, melynek hatása nem végződik a bureau ajtajánál, azt magasabb államérdekek követelik, követeli ugy belpolitikánk, mint követeli azon viszony, melyről önök előtt csak félve lehet szólni,; azon összeköttetés, melyben Ausztriával állunk. Igen is uraim, mi egy kormány mellett, mely eselekvényt kifejteni nem képes, nem leszünk képesek fentartani ezen összekötetésben, ezen dualismusban a kellő mérleget, a kellő súlyt; nekünk pedig ezt múlhatatlan föl kell tartanunk a közbéke érdekében. Ezen államban, ezen összekötött két államban mi vagyunk a béke garantiája; — Magyarországnak nincs, nem lesz, s nem is lehet soha agressiv politikája : a mi politikánk minden irányban egyedül a defensiv politika. Ha ezen államrész, vagy hogy ugy • fejezzem ki magamat, a dualismus ezen egyik i fele elég erős megtartani állását, akkor a béke I politikája garantirozva van. j De, uraim, ne gondoljuk azt, hogy ha a kor! mány a központon gyenge, hogy ha a korj mány bár stipulálna is valamit, de nem képes azt j végrehajtani itthon, ne gondoljuk mondom, hogy ez soká tarthat. Tgen is ez nem lesz tartós. Az állam érdekében, az önök érdekében, mindnyájunk érdekében szükséges, hogy a központi hatalomnak megadassék azon hatáskör, hogy ezen állást, melyben vagyunk és melyben nézetem szerint még nagyon soká leszünk, fentarthassuk, fentarthassuk az egyensúlyt és fentarthassuk a béke politikáját. Átalában ezen, de nem csak ezen, hanem azon sok vita, melyeket itt e teremben halottam, eszembe juttatják mindig az észak-amerikai statusok azon ülésszakát, mely az alkotmányt megállapította; elismerem, egészen más alapon, de ugyanegyet tettek. Államot alkottak ők is, állam alkotásában fáradozunk mi is. Tizenyolcz holnapig tartott ott a hosszú és keserű vita. Az ottani ellenzék épugy mint a mi ellenzékünk , megtámadott minden törekvést, mely egy központi kormányt lehetővé akart tenni. — Ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy a mi ellenzékünk is megtámadja a központi kormány lehetőségét és azok, a kik a központi kormány szükségességét vitatták, kik ma bölcseknek neveztetnek, centralistáknak gónyolfcattak, és azzal gyanusittattak, hogy a központi kormányt csak azért vindicá^ák, hogy azt a maguk részére megnyerhessék. És kik voltak ezen férfiak *? Vashington, Franklin, stb. Midőn ezen viták befejeztettek, az utolsó ülésben azzal zárta be beszédét Franklin: „Sokszor gondoltam ezen hosszú viták alatt arra, hogy azon jelvény, mely az elnöki széket disziti, a nap, vajon Amerikának fölkelő vagy leszálló napjának jelvénye-e? Ma, midőn a viták befejeztettek, egész megnyugvással nyilváníthatom, hogy igen is, azon jelkép Amerika fölkelő napjának jelvénye." Én is sokszor tekintettem azon jelvényre, mely épen szemközt van velem, a magyar állam egységének jelvényére. Jósolni nem akarok, — megtoroltatott a jóslás Simonyi képviselő ur által a múlt napokban, de erős meggyőződésem, hogy attól: mikép alkotják meg önök ezen törvényjavaslatot, (A szélső hál oldalon: Nem mi alkotjuk meg!) nagyon sok függ, vajon azon jelvény csorbítatlanul maradjon-e vagy ne? (Mozgás. Igás! bal felől) vajon ne oldassék-e meg az eddigi kötelék; nagyon sok függ attól, hogy I Magyarország fölkelő napja azon jelvényt, a ma1 gyár állam egységének jelvényét megvilágítsa.