Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

106 , *"• országos 8lé» Julius 2. 1870. osztálynak természetes igyekezete, hogy uralmát mind erősebb alapra fektesse. Erre nagyon egy­szerű ut az államhatalmat saját kezébe kerí­teni. Micsoda egyszerűbb mód van erre, mint a census? A census nemének és nagyságának meg határozásánál épen ezért nem szolgálnak alapul soha sem jogi, sem államgazdászati elvek, sem más valami mathematicai átlagok; hanem mindig az az uralkodó osztály jellemének megfelelőleg lesz, vagy születési, vagy birtokcensus. Ezen utóbbi lesz ismét magasabb vagy alacsonyabb, a sze­rint, a mint az uralkodó osztálynak legszegényebb tagjai nagyobb vagy kisebb vagyonnal birnak. MindeDütt, hol a census öntudatosan készül, igy készül: mert czélja nem más, mint minden­kit, ki az uralkodó osztályhoz tartozik, az állam­hatalomban részesíteni, és mindenkit, ki ahoz nem tartozik, abból kizárni. Hogy a census épen ezért az állam tiszta eszméjével és a joggal el­lentétben áll, világos; mert az államnak soha sem lehet föladata egy osztály érdekeit képvi­selni az összeségnek, az egésznek rovására. De épen a eensusnak ezen ellentétéből, az állam tiszta eszméjével három föhátrány következik. Az első : minden természetes uralom két tényezőn nyugszik, a vagyon és értelmiségen. Az értelmi­ség az, mely az uralmat jótókonynyá teszi, a census az, mely e jótékony tényezőt szükségkép háttérbe szorítja. A census az osztályuralomnak nyomását élesíti, mert azon osztály, a mely uralkodik, miután most egy uj, egy erősebb támaszra tá­maszkodik, saját érdekeit sokkal gyorsabban és hatályosabban fogja érvényre juttatni; tehát az osztály érdekellentétek sokkal élesebbekké lesz­nek. Harmadik és főhátránya a eensusnak, hogy az uralkodó osztály saját érdekével mindig iden­tificálja az államot, és igy mindazon megtáma­dásoknak, melyek egy osztály ellen vannak irá­nyozva, kiteszi magát az államot. És nem egy példáját mutatja föl a történelem, hogy az ilyen megtámadásoknak az állam nem is tudott ellen­állni, hanem meg is bukott. (Tetszés a szélső hal oldalon.) De hogy ha ezt el lehet mondani a census­ról, megvallom nem tudom mit mondjak a vi­rilis szavazatról ? (Derültség.) Mondjam-e, hogy ez tizszerezni, százszorozni fogja mindazon hát­rányokat, a melyek a census természetéből ki­folynak ? Hiszen önök ezt époly kevéssé fogják tekintetbe venni, mint mindazon eddig hallott ellenvetéseket, megtámadásokat, melyek pedig igen jogosak, alaposak, igen bölcs politikai ta­pintatuak. {FölkiáUás jobb felől: Világért se.') Nem is fogom fárasztani a t. ház figyelmét azzal, hogy még tovább folytassam a virilis sza­vazat megtámadását; hiszen hogy azon állás­pontról, a melyet én elfoglalok, lehetetlen az ily virilis szavazatot igazolni, azt fölösleges is említenem. Nem késem elismerni, logy a census oly alakban, mint azt t. képviselőtársam Tisza Kál­mán indítványba hozta, oly alacsony, hogy itt jogosan osztályuralomról szólni nem lehet. Az inkább csak egyeseket sérthet és ón csak épen ezen oknál fogva nem tartom helyesnek; nem tartom annyival inkább helyesnek: mert ha­bár elvileg ellentétben áll az átalános szava­zattal, eredményre nézve nem sok tekintetben fog attól eltérni. Nem tudom én helyesnek tartam azt sem, hogy egyesek sértetnek jogaikban, nem tudnám akkor sem, ha még azon hamis nézetből indulnék is ki, melyet Tóth Yilmos t. képviselőtár­sam fölállított, és melyet Henszlmann t. képvi­selő ur ma oly helyesen megczáfolt: hogy az állam nem egyéb, mint részvény társulat; mert akkor per consequentiam ugy az indirect, mint a véradó a suffrage universellere vezetne. (Élénk helyeslés a szélső hal oldalon.) Nem osztozom azon aggodalmakban sem, melyeket említeni hallottam a suffrage univer­selle alkalmazása ellenében. Ha jól emlékszem, az mondatott, hogy a suffrage universelle béke idején caesarismusra, za­var idején (Ugy van! johb felől) anarchiára ve­zet. En azt hiszem, hogy ezen ellenvetés részben önmagával, részint a tapasztalattal ell entétben áll. Önmagával ellentétben áll, mert ha az anarchia ki­törésére szükséges gyú-anyag megvan teremtve és meg van érlelve, akkor azt mondani, hogy az anar­chiának, mely helyes fogalma szerint valóban nem egyéb mint erőszakos fölbontása a törvényes rend­nek, törvényes eszközre van szüksége, hogy kitör­hessen : majdntm több mint ellenmondás. (Tetszés & szélső halon.) Azt mondani, hogy az anarchiára a gyú-anyagot teremti meg az, ha jogokat osztunk, ha a jog-eszmét megvalósítani törekszünk: ez több, mint a mennyit föltehetnénk bárkiről, hogy bi­zonyítását magára akarná vállalni. (Tetszés a szélső bal oldalon.) Mindenütt a jogfosztás, a jogszoritás voljb az, mely az anarchiára a gyú-anyagot megterem­tette; de sohasem a jogegyenlőség, a jogosztás, a jogelismerés ! (Ugy van ! lal felől.) Azt mondják, hogy ez caesarismusra vezet és e tekintetben Erancziaországra utalnak. Irá­nyi már tegnap megmutatta, hogy nem lehet itt helyesen ítélni: mert más tényezők is vannak ott; de nem emiitette föl azt, a mire én legna­gyobb súlyt fektetek: hogy Erancziaországban a caesaerismust a centralisatio teremtette meg! A hol centralisatio nincsen, a caesarismust nem te­remti meg bármiféle suffrage unverselle sem; a hol pedig centralisatio van, legyen bár legszűkebb

Next

/
Thumbnails
Contents