Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

199. országos Ülés Julius 2. 870, 101 országgal közös érdeke is van. Az absolut hatalom rósz hatása pedig csak akkor nyilvánul, midőn érdek-ellentétek esetei fordulnak elő. Ezek természetesen annál ritkábbak lesznek, minél széleseb ii az alap, melyben gyökereznek a parlamentben összpontosuló érdekszálak és minél biztositottabb a választási jog. Mindez azonban csak mérsékli a hatalom hatását, nem változtatja meg természetét, s nem változtatja meg azt, hogy a parlamentalismus a többségnek absolut uralmát eredményezi a törvény fölött. Azt hiszem, hogy nem szükséges bebizonyítani azt, hogy mint minden absolut hatalom — gyakoroltassák az egyesek vagy a többség által — elvileg kizárja a törvény uralmát, holott pedig ez nélkülözhetlen első föltétele ugy az egyéni, mint a testületi szabadságnak, és ennek egész fejlődésének. Más részről világos, hogy mindez nem az egyes visszaélések kifolyása; hanem a rendszer természetéből magából szükségképen következik; világos, hogy e rendszer, ha föladatának meg akar felelni, annak csakis ily alakjában képes megfelelni, mint azt most bátorkodtam átalános nagy vonásokban jelezni. Ha ezen lánczolatból csak egy szemet is kiveszünk, az egész rendszer nem képes e rendeltetésének megfelelni. Szorítkozzunk a jogi felelősség elvére és visszasodortuk a parlamentalismust a Stuartok korába. Vegyük ki a politikai felelősséget — és mi biztosítottuk ugyan a kormánynak az önállóságot szemben a többséggel; de magvát hintjük el a folytonos súrlódásnak a végrehajtó hatalom és a parlament között, miből egészséges fejlődés nem lehet várható. De hogy ha mindez áll, hogy ha a parlamentalismus csak egész épségében képes megfelelni rendeltetésének, t. i. az alkotmányosság első biztosítékául csak így képes szolgálni ; ha másrészt az absolut hatalom elvileg kizárja a törvény uralmát: ugy ebből, nézetem szerint, szükségkép kettő következik. (Közbeszólások: No halljuk végre . mi következik?) Az egyik az, hogy — nézetem szerint — nincs nagyobb tévedés, mint azt hinni, hogy a parlamentalis kormányrendszernek és miniszteri felelősségnek rendeltetése: az egyéni és testületi szabadságot biztosítani. A parlamentáris kormányrendszer és miniszteri felelősség rendeltetése : egyes-egyedül a dynastia érdekuralmát elvileg kizárni, a dynastia érdekuralmát az ország érdek uralma által helyettesíteni. (Ugy van! Helyeslés balról.) És miután az ország jogi, személyi érdekeit mindig csak jogi többség alakjában biztosithatja ; a parlamentális kormányrendszer rendeltetése : a dynastia absolut uralmát a többség absolut uralmával cserélni föl. Minél inkább képes e rendszer a dynastiának netalán az országgal ellentétes érdekeit a többség uralmának alárendelni, annál inkább közelíti meg eszményképét. Ez rendeltetése, ennél egy hajszállal semmi több. De mindezekből következik egy második: hogy épen azért a parlamenti kormányrendszer és miniszteri felelősség életbeléptetése hazánkban a törvényhatóságok önkormányzatát nemcsak nem teszi fölöslegessé, de sőt okvetlenül szükségessé, — ha nem akarunk minden szabad fejlődésről lemondani Ebből következik, hogy mindenki, ki a parlamenti kormányrendszer és miniszteri felelősség oltalma alá akarja helyezni az egyéni és testületi szabadságot, a törvény uralmát, a szabad fejlődést ; — miután ez természeténél fogva mindezeket elvileg kizárja: a szabad fejlődést magát gyökerében fojtja el. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Nem kívánom megvizsgálni: mennyiben felel meg a mai parlamentális rendszerünk eszményképének ; de mindenesetre jellemző az. hogy a kormány-körök azt hangoztatják : hogy az ellenzék, ha többségre jutna is, nem kormány képes, és pedig nem kormányképes azon álláspontnál fogva, melyet a közjogi kérdésben elfoglal. Hogy mikép felel ez meg a valódi parlamentális rendszernek, mely nem tűri azt, hogy egy többséggel ellentétes irányú kormány is fönállhatna : ezt magának a kormánynak bölcs belátására, bizom. (HelyesUs a szélső bal oldalon.) Constatálni akarom csak azon igazságot, miszerint nincs emberi intézmény, legyen az bár a legtökéletesebb is. mely képes volna a szabadságot minden irányban biztosítani, a szabadság minden érdekét megóvni. Teheti ezt minden intézmény, mindig csak bizonyos irányban, de nem mindenben. Ez azon nagy igazság, melyet az angol nép szem elől nem tévesztett; sőt látjuk, miként fejleszti az angol nép egyidejűleg a parlamenti felelős kormánynyal a valódi alkotmányosság és szabadság ama másik két erős talajozatát : értem az európai hírű, nagy tekintélyű angol bírósági intézményt, értem a szintén mintaképül szolgálható angol selfgouvernement rendszerét. Kormányunk, ugy látszik, mindkét tekintetben ellenkező utón jár. (Igaz! bal felől.) Az igazságügyminiszter ur tavaly, legalább is egy időre, megfosztotta az országot az önálló független bíróság intézményétől. Nem lehet föladatom most, az illető törvény taglalásába bocsátkozni: csak arra szorítkozom, hogy hivatkozom Ghyczy Kálmán mélyen tisztelt képviselő urnák az alkalommal mondott igen jeles beszédére , melynek — meggyőződésem szerint — a gyakorlati élet minden egyes tételét igazolni fogja. Csak azt akarom még megjegyezni, hogy azon törvény értelmében a bi-