Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

199. országos Qlés Julius 2. 1870. 95 hez mérve nyujtatik. Még tulkapás esetében is nem a végrehajtó hatalom, hanem az illetőkhöz tartozik önmaguknak igaz jogorvoslatot szerezni : a végrehajtó hatalom csak akkor lépvén előtérbe, midőn vagy tettleges összeütközéstől, vagy nagyobb zavargásoktól kellene tartani. E rendszer mig egyrészről a belügyminiszternek bizonyosan paradicsoma, másrészről véleményem szerint az egyedüli méltó egy szabad nemzethez, mely önmaga szabja meg tőrvényeit és önmaga ellenőrzi azok végrehajtását. Nem is látszott azon rendszer akkor előttem mint elérhetlen ténykép hazánkra nézve. Nem kecsegtettem ugyan magamat akkor sem azzal, hogy mi képesek lennénk ily rendszert rögtönözni, de ha emlékezetem nem csal, láttam én nemzeti sajátságainkban és magukban régi intézményeinkben nem egyet, a mi épily önkormányzati rendszerre utal bennünket. Nem dicsekedhettünk-e mi évszázados alkotmányunkkal, és nem volt-e némileg jogosult e büszkeség nálunk, kik a nagyobb nehézségek daczára minden körüllakó nemzet között egyedül birtuk e kincset megóvni ? Nem volt-e ez jele annak, hogy a magyar nemzet kiválólag van hivatva arra, hogy keleti Európában az önkormányzat és alkotmányosság útmutatójául szolgáljon ? De magukban régi intézményeinkben is sokat láttam a mi némileg közel állott egy ily rendszerhez. Ott volt megyei intézményünk, mely már századokon át a nemzetnek legalább egy íészét az önkormányzatra szoktatta volt. És e megyét ugyancsak életképesnek kellett tartanom, hacsak azon túlzásokat és kicsapongásokat vettem is tekintetben, a melyek ott mindennapiak voltak. Másrészről a tisztviselők csekély fizetése, mely úgyszólván csak tiszteletdíjként tekinthető, nem volt-e némileg elismerése azon sarkalatos önkormányzati elvnek, hogy mindenki köteles idejének egy részét a közügynek szánni, mint Athénéban, hol a részvétlent ostracismus sújtotta. Ha e rendszer tökéletlen és nehézkes volt is, a gyökere ugy látszott, hogy eleven és életerős volt, és növése inkább a külviszonyok által volt törpitve, Most tehát, hogy az alkotmányos parlamenti kormány behozatalával ezen küínehézségek elhárittattak, meg lehetett várni, hogy valódi önkormányzat könnyen fejlődhetett volna ki. Megvolt a keret, meg volt a vázlat; és ezeket csak be kellett tölteni. Megvolt, ugy látszik az önkormányzatnak szelleme és formája, csakhogy ezek a múlt romjai és a régi rendszer hagyományai által olyannyira el voltak nyomva, hogy életre nem vergődhettek. Tehát csak arra volt szükség, hogy kivágjuk mindazt a mi rothadt, elavult, természetellenes és kényszeritett volt és megtartsuk az életerős növényt, megtisztítsuk azt a penésztől, mely eddig virágzását gátolta. Ezek voltak, mint mondám, harmadfél évvel ezelőtt fellengős eszméim. Megvallom, hogy azóta lejebb szállottak, mert sokat láttam és tapasztaltam, mit akkor alig gyanítottam. Átalában tudtam ugyan én akkor is, hogy azon 18 év, melyet külföldön töltöttem, nem folyhatott le a nélkül, hogy a nemzet anyagi és szellemi fejlődésében tetemes változásokat ne idézett volna elő; de inkább csak gyaníthattam, mint hogy saját tudomásomból ismerhettem volna azon hatást, melyet egyrészről a hűbéri viszonyok és a nemesi kiváltságok megszüntetése, más részről pedig a közélet tökéletes szünetelése, majdnem minden régi intézmény felforgatása, és egy más eszmekörből eredt intézménynek behozatala gyakorolhatott a nemzet jellemére, anyagi és szellemi fejlődésére, társas és politikai viszonyaira. Hogy ezen hatás nem lehetett mindig igen kedvező, azt soha kétségbe nem vontam; de nogy ily kedvezőtlen lett volna, megvallom, soha nem gyanítottam. Az alkotmányos önkormányzatnak egyik főtényezője mindenütt egy hatalmas középosztály, mely egy részről a mindennapi élet gondjaitól menten, idejének egy részét annak szánhatja, mind pedig az ahoz szükséges képességet megszerezheti ; mig másrészről nincs annyira túlemelkedve a nemzet tömegén, hogy — úgyszólván — az azzal való érzést és érintkezést elveszítse. Minél számosabb egy ily középosztály, annál biztosabb alapon nyugszik az önkormányzat. Különben tudjuk mi azt saját történetünkből. Nem-e a középbirtoku nemesség erélyének, szívósságának és hazafiságának köszönheti alkotmányunk a végromlástól való megmentetését ? Ha e tekintetben nem történt több, az nagy részben talán annak tulajdonitható, hogy ezeu osztály századokon át elkülönítette magát a nép többi rétegétől, s ez által önmagát gyöngítette. Maga is átlátta azt, midőn 1848-ban példátlan önfeláldozással ezen kiváltságairól lemondott, vagyis inkább azokat minden honpolgárral megosztotta. Most tehát semmi sem látszott útjában annak, hogy egy hatalmas középosztály keletkezzék nálunk, melynek magva már úgyis megvolt a középbirtoka nemességben is, mely közé sorakoztattak mindazok, a kik a többi osztályból fölemelkedtek. De a mi legtermészetesebbnek látszott, az épen be nem következett; ellenkezőleg a helyett, hogy a régi középbirtoku nemesség egy valódi modern értelemben vett középosztálynak gyúpontjává lett volna, önmaga is pusztulásnak indult, a nélkül, hogy helyét más osztályokból jövők foglalták