Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-168
168. országos ülés ápril 27. 1870. 65 re. Szükséges volt azt fölvennem azért, mert az 1848-ki XVIII. t. ez. egyátalában s igen helyesen megtagadja a kormánytól azon jogot, mely némely országokban még fönáll: hogy a sajtó termékebet önkényileg elkobozhassa; nálunk a sajtóbiróság Ítélete nélkül nem szabad semmiféle sajtóterméket lefoglalni. De minő biztosi téka van a kormánynak, t. ház, a külföldi irodalmi termékek irányában? Sokszor jelennek meg egészen anonym iratok, melyeknek sem szerzöjök, sem kiadójok, sőt még nyomdászuk sincs megnevezve. Ily termékek irányában kellett a sajtórendeletben provideálni arról, hogy rendes eljárás utján kieszközölhető legyen a biróság azon határozata, a mely azok lefoglalását megrendeli, s elterjesztésüket az országban betiltja. Ily esetekre vonatkozik a sajtórendelet idézett szakasza; azt tehát nem lehet alkalmazni az időszaki lapokra : mert az időszaki lapoknál a felelős szerkesztő mindig tudva van. Ne méltóztassanak tehát azt mondani, hogy itt ürügyet keresünk a zaklatásra. Most a dolog ugy áll, hogy Román Sándor egyszerűen azt feleli, hogy a czikk nem tőle származik, beküldő gyanánt egy romániai alattvalót nevez meg, a kire nem terjed ki bíróságaink illetékessége; szerzőül pedig oly egyénre hivatkozik, a kit maga sem ismer, a kiről azt sem tudja hol lakik, sőt a kire nézve még azt sem képes igazolni, hogy az valóban létezik. Ha a szerkesztő ilyetén nyilatkozata elég volna arra, hogy a felelősséget magától elháríthassa : akkor nem volna eset, a melyben a szerkesztőt felelősségre lehetne vonni; akkor a törvény intentiója teljesen meghiúsulna, s a szerkesztői felelősség nem volna egyéb, mint üres phrásis. Nyáry Pál képviselő ur azon véleményben van, hogy a szerkesztőt nem lehet feleletre vonni, mielőtt az általa megnevezett egyén kipuhatolása iránt lépéseket nem tettünk. Ha e vélemény állana, az végtelenné nyújtaná a sajtó pernek lefolyását. Ha ma például a sajtóbiróság Domokos Sándort körözvény által megidéztetné, s a határidő lejárása után kitűnnék, hogy ezen egyén nem existál, s ennek következtében Román Sándort újból feleletre vonná, ez ismét valamely álnevet hozhatna elő, s igy a sajtóbiróság eljárása végtelen időre nyújtatnék, s az egész eljárás nevetség tárgyává tétetnék. Míg ellenben, ha a vizsgálatra a t. ház engedélyt ad, oda jutunk, hogy Romáu Sándor kénytelen lesz határozottan nyilatkozni a czikk szerzője iránt, s ennek megidéztetését lehetővé tenni, minthogy különben a képviselőház engedélyénél fog ^a ő lesz feleletre vonandó. A vita folyamában Máttyus képviselő ur figyelmeztette a házat, hogy nem kell a mentelmi KÉPV. H. NAPLÓ I8f| vni. jognak ily könnyű feladásával annyira sietni. Én nem tudom hogyan érheti a képviselőházat ezen szemrehányás, mert hiszen nekem épen az ellenkező panaszom van, épen az : hogy a mentelmi jognál fogva, mihelyt valamely képviselő követ el sajtóvétséget, vagy az valamely képviselőnek, mint szerkesztőnek lapjában követtetik el, a képviselőt nem tudjuk feleletre vonni és a sajtóbirósági eljárás végnélkül elhúzódik. Például a jelen esetben a mentelmi bizottság már 1869. deczember 11 -én beadta jelentését, s ime most április végén vagyunk; tehát egy oly czikk miatt, mely 1869. évi június 1-én jelent meg, — s igy közel egy éve — még ma sem inditatott meg a vizsgálat. Itt tehát nem a sietségben fekszik a baj, hanem ellenkezőleg abban, hogy midőn a közvádló kereset megindithatása végett engedélyért folyamodik, az ügynek tárgyalása, mindig elhalasztatik. (Helyeslés a jobb oldalon.) Patay képviselő ur átalában azon elvet óhajtaná kimondatni, hogy sajtóvétségért képviselőt ne lehessen büntetni. Hogyan lehessen a mentelmi jogból azt kimag\ r arázni, hogy a képviselő oly cselekményért immunitással birjon, melyet nem mint képviselő követ el, azt nem értem. Inkább érteném, s tudnám motiválni azt. ha kimondatnék, hogy a képviselő mint lapszerkesztő immunitással nem bír, minthogy az ő immunitása mögé oly egyének is rejtőzhetnem, a kik nem tagjai a törvényhozásnak, s a kiket a, mentelmi jog nem illet meg. Sajnálom, hogy oly eseményekre is történtek hivatkozások, melyek nem tartoznak szorosan e tárgy köréhez. Különösen Irányi képviselő ur fölhozta a tófalvi esetet, s szemére hányta a kormánynak, hogy ez ügyben nem teljesítette köteleségét, a nélkül, hogy megmondta volna: mi volt a kormánynak azon kötelessége, a melynek teljesítését elmula-ztá. En azt gondolom , hogy a kormány akkor teljesiti kötelességét, ha a törvényes biróság által rendesen hozott ítéletek végrehajtását nem akadályoztatja ; ellenben nagyon is megsértené kötelességét, s belenyúlna szabálytalanul, illetéktelenül a birói hatalom jogkörébe, ha a törvényes biróság által hozott Ítéletek végrehajtását megakadályozná, vagy felfüggesztené. Egyébiránt a tófalvi ügyben, noha az jelenleg a végrehajtás tárgyát képezi, folyamodtak a felek törvényes orvoslatért, és ha a t. képviselő ur be fogja várni azon időt, midőn ezen lépés sikere bekövetkezik, bizonyosan más ítéletet fog mondani a kormány eljárása felől, s meg fog győződni, hogy a kormány ez ügyben is független és részrehajlatlan álláspontot foglalt el. Abból, hogy a nemzetiségeknek vannak vágyaik,
