Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

66 168. országot ülés ápril 27. 1870. talán jogosult vágyaik, nem lehet következtetni azt, hogy e vágyaik érvényesítésére lázító czikkeket közöltethessenek. Es, ismétlem, oly czikkek jelennek meg, — és pedig nem szórványosan, hanem egymásután, s ugy látszik, tervszerüleg, — melyek megtámadják a magyar nemzet politikai egységét, sőt megtámadják az ország integritását. Itt erélyre, szigorra van a kormánynak szüksége. Itt nem egyes véleményekről van szó. A véleményeserét a minisztérium nem fogja akadályoztatni, és e téren bizonyára kevés sajtópörrel fognak önök találkozni: mert, a mig például most a sajtóamnestia, mely ő felsége többi országai és tartományai részére adatott, magában Csehországban 18 egyént talált fogságban, a magyarországi sajtófoglyok összes száma háromra terjed. Ugy hiszem tehát, a kormányt nem terhelheti azon vád, hogy tulszigoruan járt el a sajtóvétségek irányában. De kérdem : nem követne-e el a kormány vétkes mulasztást, ha megtorlás nélkül hagyna oly bűnös cselekvényeket, a melyek nem a kormány személyét támadják meg, hanem az országot?! (Helyeslés jobb felől.) Újra hangsúlyozom, t. ház : méltóztassék a kormányt a kellő szigor, a kellő erély kifejtésében támogatni. Mi e mellett a felelősséget elvállaljuk azért, hogy a haza nyugalmát fön fogjuk tartani; de e nélkül a felelősséget egy pillanatig sem vállalhatnók el. Ismételve kérem: méltóztassanak a vizsgálatra s esetleg a kereset megindítására Román Sándor képviselő ellen az engedélyt megadni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Halász Boldizsár : T. ház ! A házszabályok 128. szakaszára hivatkozom; szavaim félremagyarázását helyre akarván igazítani. A t. miniszter ur megnevezett és azt mondta, hogy ismeretlen egyénre hivatkoztam, olyanra, a kinek lakása nem tudatik. En nem beszéltem anonym egyénről: Domokos László meg van nevezve. Ezt nem hagyhattam szó nélkül, mert ha nem volna megnevezve az egyén, akkor volna igazsága a miniszter urnák. (Helyeslés a bal oldalon.) Csiky Sándor: T. ház! Előttem szólott igazságügyminiszter ur oly meggyőző okokkal terjesztette elénk és oly szépen támogatta a királyi ügyek igazgatójának kérelmét, miszerint valóban majdnem mindnyájunkat indulatra gerjesztett, hogy azon rettenetes vészeknél fogva, melyek az emiitett lázító kiáltványokban foglaltatnak, feledkezzünk meg arról is, a mit az észszerüség parancsol, és a mivel a képviselők saját maguk iránt tartoznak : hogy t. i. szorítsuk háttérbe a mentelmi jogot, és adjuk ki képviselőtársunkat azért, mert a közvádló jónak látta ellene sajtópert indítani, ugy hogy ő ne képviselhesse itt küldőit és az országot. Megvallom, engem az igazságügyminiszter ur nem győzött meg arról, hogy a hazára nagy vész hárul abból, hogy az 1869-ben megjelent czikk miatt a vizsgálat ma sem indíttatott meg. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy azon lázitóknak mondott iratok megmutatták, hogy nem voltak oly nagyon veszélyesek: mert 1869től kezdve majdnem egy éve már, hogy azon czikkek megjelentek, s azt látjuk, hogy a nyugalom és a béke a,z országban fönáll. Tehát nem volt oly roppant veszélyes az idézett irat közzététele : mert, ha olyas valami foglaltatott azon iratban, mi a közérzülettel nem találkozik, az oly ellenkező tények elkövetésére, mint a miket az illető, meggyőződése szerint óhajt és kivan, senkit sem indíthatott; ha pedig olyanok foglaltatnak benne, melyek a közérzülettel találkoznak, akkor a nyugalom s béke nagyon könnyen megzavartatik, minden irás nélkül is. En tehát ily vészt a dologban fönforogni nem látván — de ha még ily vészt látnék fönforogni, még annak sem lehetne törvény által egyeseknek bizonyított jogait föláldozni — tehát csak kérdés : vajon azon zaklatás, mely zaklatás, de maga a törvény értelme szerint is, a mit a miniszter ur fölolvasott, jogtalan-e vagy jogos ? jogtalanul vagy jogosan kéretik-e, hogy vizsgálat és sajtókereset alá vétessék képviselőtársunk 1 ÉQ azt tartom, hogy akkor, midőn a szerző aláirta a nevét az illető czikknek, s tudom annak nevét : mielőtt tudva volna az, hogy azon aláirt név álnév-e s nem-e hamis neve az illetőnek s magyarországi lakost képező embereknek, vagy legalább embernek; — mert az egyik, Domokos, magyar, a másiknak nevét nem is tudom, az bukaresti;— de megtörténhetik, hogy ha kereset alá vétetik, a bukaresti szerző is elő áll, s önkényt fogja magát alávetni a bíróságnak: (Fölkiáltások joll felől: Eláll!) mig ez mondom, teljesedésbe nem ment; addig a keresetet képviselőtársunk ellen meginditani, s őt kiadni, értelmem szerint, nem lehet, s e tekintetben én a mentelmi bizottság véleményéhez járulok. (Helyeslés szélső bal felől.) Hoffmann Pál: T. ház! Nem fogok azon — nézetem szerint szükség nélkül — fölhozott vitás kérdésekre kiterjeszkedni, melyek itt többnyire szóba hozzattak : hogy mi a mentelmi jog tartalma, terjedelme ? s hogy mikép kell azt magyarázni % hanem csak szorosan a jelen eset érdemére akarok szorítkozni. Két érvet hallottam fölhozni indokul a mentelmi bizottság véleménye ellenében: az egyiket Zsedényi Ede képviselőtársam hozta föl, s arra az igazságügyminiszter ur is hivatkozott, és ez politikai ok volt: t.i.azon izgalom, mely állítólag a hazának több részében lapok utján szítatik. A mentelmi bizottság ezen érvet nem vette