Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-168
gQ 168, országos 01 é* ápril 27. 1870. ügyminiszter ur fölemlíteni méltóztatott; a józan politika is igényli: mert az ily eljárásnak tisztán törvényen alapulónak kell lenni, s nem szabad, ha azt akarjuk, hogy rósz hatás helyett jó hatás legyen, hogy csak árnyéka is férjen hozzá annak : mintha a törvény korlátain tul üldözési szándék vezérelné a t. képviselőházat. Ha most tekintjük a jelen esetet s a képviselőház föladatát,— melyre nézve én legalább egészen ellenkező nézetben vagyok, mint az általam t. Halmossy Endre képviselőtársam,— mindenek fölött és mindenek előtt szemünk előtt kell tartani — eddig legalább, kik a ház hatáskörét e tekintetben szűk korlátok közé akarják vonni, azok is elismerték, hogy azt kell szemünk előtt tartani: — van-e zaklatás vagy nincs ? Már most azt kérdem: mikor van zaklatás, ha nincsen akkor, midőn valaki oly esetben vonatik feleletre, midőn másnak kellett volna vonatni? Az 1848. sajtótörvény XIII. szakasza azt mondja : büntetik a szerző, ha ez nem tudatnék: a kiadó. Ha csak ezen szakaszt veszszük: Román Sándor szóba se jöhet, mert a szerző tudatik. Ezen szakaszra tehát nem állapithatja véleményét a közvádló ; de a 33. szakaszt, — mely a 13-iknak mintegy bővítése — sem állapithatja ezt meg; az t. i. azt mondja : ha a szerző nem vonathatik felelősségre, akkor a többi ott megnevezett személyek is feleletre vonathatnak. De midőn a szerző tudatik : szabad-e előre kimondani, hogy azt feleletre vonni nem lehet; tehát vonjuk feleletre azt, ki a törvény szerint csak a 2-ik sorban volna felelős 'I Azt hiszem : nem ; hanem kötelességünk a törvénynek eleget tenni és megkísérteni, hogy feleletre vonassák az, kit a felelősség első helyen illet. Es csak akkor, ha bebizonyul, hogy az nem vonathatik feleletre, akkor van helye a 2-ik sorban állót feleletre vonni. Midőn tehát ez nem tartatik meg; hanem midőn a nélkül, hogy az első helyen a felelősséggel tartozó szerzőnek feleletre vonatása csak meg is kisértetett, mindjárt a második helyen következő ellen indíttatik a kereset : akkor okvetlenül zaklatásnak van helye, s azért részemről pártolom a mentelmi bizottság véleményét. Patay István: Előre kijelentem, hogy én nem a ezikk védelmére kelek föl, de kijelentem egyszersmimd azt is, hogy én az immunitást főn kívánnám tartani egész tisztaságában. Én a képviselőt semmi tekintetben sajtóvétségért kiadandónak nem vélem s azért szólalok föl: mivel a t. igazságügyminiszter ur beszéde kezdetén nagyon megörvendeztetett, maga is mondván, hogy az efféle sajtópereknek nem barátja, miből én azon következtetést vártam részéről, hogy azon egyént, kiről most szó van és ki ugy is súlyos fogságban szenved, ezúttal kiadatni nem kívánja. Én már esak azért is, mivel a törvénynek elég nem tétetett, a mentelmi bizottság véleményét pártolom. {Helyeslés bal felől.) Ivánka Imre: T. ház! Mint előttem szólott Hodossy képviselő ur emiitette, én sem kívánok tehát perbeszédet tartani; hanem igen is kénytelennek érzem magamat kijelenteni azt, hogy szerintem egészen tévesen fogta föl a képviselő ur az ügyet: mert itt nem szólásszabadságról volt szó, hanem sajtóvétsógről. (Derültség jobb felől.) Hogy a mentelmi törvény által a szólásszabadság mennyire van, vagy nincs biztosítva, s hogy ezen törvény Magyarországban a szokásból származik, tudjuk mindnyájan ; hanem minden eset, mely eddig képviselő kiadatására vonatkozott, csak két okból volt a ház elé terjesztve : egyiket jelenleg nem kívánom megemlíteni, a másik pedig sajtóvétség volt. Aggodalmat ébresztett igen t. igazságügyminiszter ur azon nyilatkozata, hogy a nem magyar ajkú sajtóban oly dolgok emlégettetnek, melyek nem tudom, milyen veszélyt hozhatnak a hazára. Én hála istennek teljes nyugalomban látom magamat, (Derültség jobb felől) habár én is olvasgatom a fordításokat és azon híreket, melyek e tekintetben szárnyalnak, de engem sokkal nagyobb aggodalomoa ejtett egy mindnyájunk által jóformán értett nyelven folyt sajtóvita, mely a határőrvidék kérdésében, illetőleg Magyarország integritásának kérdésében még magyar területen is — mert én a határőrvidéket magyar területnek tartom, következőleg odáig kihatónak vélem a magyar kormány hatáskörét — nyiltan folytattatott, s ha jól vagyok értesülve ugy folytattatott, hogy jobb lett volna az illetőt ott üldözőbe venni, mint Román Sándor ügyét oly nagyon élére állítani. (Ugy van! bal felől.) Én a mentelmet privilégiumnak tartom, s nem látok abban semmi különöst, hogy a mentelem a képviselőre nézve privilégium, miután a nélkül a szabadszólás nem lehetséges, s nem csak a szólásszabadságra nézve kívánom a képviselő részére ezen privilégiumot kiterjesztetni: hanem kívánom azon esetekre is, midőn például választóihoz szól akár élő szóval, akár jelentésben, akár hírlapok utján s ha ezt méltóztatnak eltörölni, akkor valóban a szabad szónak nagyon kevés hatása s szűk tere leend. Én tehát a mentelmi privilégiumot a képviselő részére elfogadom és Román Sándort nem adom ki. (Helyeslés bal felől.) Ivánka Zsigmond: Azon kezdem t. ház, a min Debreczen érdemes képviselője kezdte : én nem Rómán képviselő ur védelmére kelek fel, hanem az ő vádolására, előre kijelentvén azt, miszerint nem a mentelmi bizottság véleményét, hanem azt, melyet előttem szólott Hodossy képviselő ur igen jelesen, szabatosan körülvonalozott,
