Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-168
168. országos ülés áprij 27. 1870. 61 pártolom. Itt nem Román képviselő ur immunitásáról, a szólásszabadságról s annak megvédéséről van szó - hiszen Rómán képviselő ur eddigelé legkisebb okot sem adott arra, hogy e tekintetben egy vagy más oldalról megtámadtassák: — hanem szó van arról, mit előttem szólott Fülöpszállás igen érdemes képviselője fölemlített, (Derültség) hogy a Domokos Sándor köpönyegébe burkolódzó Rómán Sándor szerkesztő ellenében kivánja-e a ház a mentelmi szabadságot föntartani vagy nem? (Helyeslés jobb felől.) E kérdést szerintem igen roszul értelmezte az előttem szólott igen érdemes képviselő ur s egészen elferdítette azon indokokat és elveket, melyeket Hodossy képviselő ur épen ezen esetre alkalmazott, melyek engem arra birnak, hogy kimondjam: miszerint én ezen esetben Román Sándor és minden más szerkesztő ellenében, kik hasonló módon kivannak menekülni a büntetés elöl, a kiadást most s mindenkor kívánom. (Helyeslés jobb felől; zaj bal felől.) Zsedényi Ede : T. ház! A fönforgó kérdés iránt. . . Jámkor Pál jegyző : Kérem, Irányi Dániel van fölírva. (Közbeszólások : Fölváltva hadd menjen! Halljuk Zsedényit!) Zsedényi Ede : T. ház! A fönforgó kérdés iránt a különbség köztünk abban áll, hogy mi, kik a Román Sándor elleni eljárásra engedelmet adni kívánunk; azon kifogások előterjesztését, melyekkel a panaszlott fél védelmére élni kíván, magára a panaszlott felre s az ő fölötti ítéletet pedig magára a biróra kívánjuk bízni: az ellenzék t. szónokai pedig azt kívánják, hogy ezen ellenvetések fölött a ház ítéljen, s így bíráskodjék. Ezt én legalább nem tartom a ház hatásköréhez tartozónak és Tisza Kálmán igen jól mondja, hogy itt az a kérdés: vajon zaklatás eset-e, vagy annak valószínűsége forog-e fön ? s ő arra azt feleli, hogy — ugy látszik — üldözni kívánják Román Sándort, miután azon XlII-ki törvényezikk 13-ik §-a azt rendeli, hogy először a szerző és ha az nem tudatik, a kiadó, idéztessék perbe. Elfeledkezett azonban ugyanazon törvényezikk 33-ik §-áról, mely szerint, ha a szerző felelősségre nem vonathatik: azonnal a kiadó tartozik felelni. A jelen esetben a czikk aláírója álnévvel jelent meg és igy oly egyén, melynek létezéséről senki sem tud; tehát ugyanazon eset forog fön: mert azt keresni, a ldnek személyét senki nem ismeri, véleményem szerint lehetetlen. (Helyeslés.) Csernatony — s ha jól tudom Máttyus képviselő ur is, — az igazságügyi miniszter urnák aggodalmában nem osztoznak, ki azt monda: hogy ha itt némi szigorral nem járhat el, akkor ő hazánk biztonságáról jót nem állhat. Nem tudom, Csernatony és Máttyus képviselő uraknak volt e kezükben azon emlékpénz, mely ezer meg ezer darabokban terjesztetik Újvidéken, melyik egyik oldalán van Miletics Szvetozár, a másikán az orosz sas, melynek szárnyaiba tiz ország van beírva, nem csak Szerbia, hanem Bánát, Bácska, Horvátország és Slavonia. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én nem akarom Mileticset vádolni azzal, hogy tőle erednek, de ily vakmerőség, sőt mondhatom hazaárulással szemben (Zajos helyeslés jobb felől) az igazságügyérnek igenis utat kell nyitni, hogy e tekintetben legalább az eset valóságáról tudomást nyerjen. (Helyeslés jobb felől.) Azt hiszem, hogy az által, ha a királyi ügyész kívánsága teljesíttetik, a panaszolt fél még nincs elitélve: mert ugyanazokat, melyek itt előadattak, a bíró előtt is megteheti, s akkor majd a bíró fog ítélni. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel : Halmossy képviselő ur azt mondotta, hogy mi, mint képviselőház nem ítélhetünk, mert nem vagyunk bíróság; de feledi, hogy van egy előző eset Berzenczey ügyében, melyben a képviselőház a kérdés jogi oldalát is szemügyre vette. (Fölkiáltások jobb felől: Szóba sem jött!) Átalánosságban igen nehéz azon jog határait körvonalozni, melyet mi a mentelmi jog körül gyakorlunk; annyi azonban áll , hogy minden olyan ürügyet, olyan szint, mely zaklatásnak nevezhető: a háznak el kell kerülni. Előttem szóló barátaim kifejtették azon okokat, melyeknél fogva itt csakugyan zaklatás forog főn, s annálfogva én a mentelmi bizottság véleményéhez járulok. Nem érthetek egyet Máttyus Arisztid t. barátommal a tekintetben, hogy a képviselőház ne volna jogosítva azt kérdeni: mi foglaltatik azon czikkben, mely miatt a kormány pert indít valamely képviselő ellen ? Nem akarom ugyanezt jelen esetben vizsgálni, mért nem az a kérdés lényege, hanem . az : vajon a felelős szerkesztő, vagy az illető czikk szerzője ellen kell-e a pert megindítani? Fontosabb volt az, mit Hodossy Imre képviselő ur mondott, ki a mentelmi bízottságnak oly szűk magyarázatot akar adni, melyet eddig hála istennek maga a képviselőház sem tulajdonit neki; s reménylem, hogy ezután sem fog tulajdonítani, példájára azon parlamenteknek, melyek a képviselői jogot tisztán szeplőtelenül megőrizni, kötelességöknek tartják. Igen helyesen fejtette ki Ivánka Imre t. barátom azon okokat, miért nem lehet csak azokra szorítani a mentelmi jogot, miket az illető a képviselőházban, mint képviselő mond.
