Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

164. őrsziget Dlés aprít 8. 1870. 8> gásom a tett indítvány ellen. En azt nyilt kérdésnek tekintem, és hogy ha méltóztatnak e terhet vállaimról leemelni, (FolkiáÜások bal felől: Szívesen leemefjuk.) azért hálás köszönetet fogok mondani. Tisza Kálmán: T. ház! Azt magam is gondoltam, hogy az igen t. miniszter ur nem fogja itt az indítványt ellenezni: mert igen jól emlékezem, mire maga is hivatkozott, hogy a jogügyi bizottságban már beismerte annak helyességót és csak azon argumentumot hozta föl, hogy mintán a curia épen szervezkedés alatt áll: most egyelőre nem lehetne azt másra bízni. S ezen argumentum, melynek súlyát akkor kénytelenek voltunk elismerni, okozta azt, hogy a paragrafus ily módoni szerkesztésébe belenyugodtunk. En óhajtottam volna azonban, hogy az igazságügyminiszter ur határozottan fogadta volna el azon módosítást s ezzel annak elfogadtatását biztosította volna. Óhajtottam volna pedig annyival inkább, mert egyfelől nem hiszem, hogy a delegatió kérdése annyira szaporítsa a teendőket, és másodszor épen ma az ülés folyama alatt fogadtatott el egy módositvány, mely szerint a semmitőszék tagjainak száma kettővel szaporittatni íog; tehát bizonyosan ezen szaporítás, melyet a ház a javaslattal szemben a semmitőszék tagjainál tett: bőven fogja ellensúlyozni azon több munkát, melyet a biróküldés okozna. En, miután itt elmondatott — különösen Vidlieskay képviselő és Várady Gábor t. barátom által — e dolognak elvi része, erre kiterjeszkedni nem akarok : de meg kell jegyeznem az előadó ur előadásával szemben azt, hog}

r az, miszerint ezen kérdés az osztályokban nem tárgyaltatott volna, ha neki szinte nincs is tudomása róla, nem áll. És csodálkozom, hogy neki, mint a központi bizottság előadójának, nincs tudomása róla : mert a VIH-ik osztály előadója a központi osztályban okvetlenül előhozta e kérdést, mert az a VHI-ik osztályban el volt mondva. Azonban igen furesának és különösnek kell azt tartanom, hogy ha az osztályokban egy törvényjavaslat előttünk fekszik s ott valaki azt egy §-al megtoldatni akarja: azt méltóztatnak mondani, hogy éhez nincs joga az osztályoknak, hogy ezt a házban tessék fölhozni; most pedig, midőn a házban hozatik elő, ismét azt mondják: ezt itt nem lehet előhozni, mert az osztályokban nem hozatott elő. (Tetszés hal felől.) Ha ily módon fogunk eljárni, utoljára oda jutunk, hogy a képviselőháznak teendője az lesz, egy törvényjavaslatot en bloc elfogadni, vagy visszalökni. Én kérem, ne méltóztassanak ily etvet elfogadni, és reménylem is, hogy a t. ház nem fogja az előadó ur ezen nézetét pártolni. Ajánlom Várady Gábor indítványát. (Szer vazzunk!) Elnök: Miután itt nincsen indítvány, sem a központi bizottságnak észrevétele, melyre mint a szabályok értelmében a szerkezethez közelebb állóra szavazni kellene: nincs más, mint az indítványra magára szavazni. Elfogadja a t. ház Várady Gábor indítványát $ (El! Nem!) Méltóztassanak fölállani azok, kik elfogadják. (Megtörténik.) Most méltóztassanak fölállani, a kik nem fogadják el. (Megtörténik) A többség nem fogadja el. Következik a 2-ik §. Bujanovics Sándor jegyző {olvassa a 2-ik §.) Halmossy Endre; T. ház! Van szerencsém ezen §. utolsó bekezdéséhez egy módositvány t beadni. Ezen §. utolsó bekezdése azt rendeli, hogy azon esetben, ha az ügyvéd a fél egyenes utasítása ellenére élt fölebbezéssel, az ezen §-ban megnevezett esetekben viszkereseti joggal van megkötve az elmarasztalt fél irányában. — T. ház! az ügyvéd mindenesetre a jó és gyors igazságszolgáltatás egyik főtényezője és némileg ez ügy első birájának tekinthető, hol azon fölfogás megfelel az ügyvéd magasztos hivatásának : nem pedig az, hogy az ügyvéd a pör huzavonására a törvénynek félremagyarázása által eszközt keressen arra, hogy az ügy földerítése helyett azt inkább összebonyolítsa, hogy a bírót nem fölvilágositani, hanem inkább tévútra vezetni törekszik. Ily fölfogásból indult ki valamennyi mivelt állam az ügyvéd magasztos hivatására nézve : és épen azért minden perrendtartásban intézkedések foglaltatnak az iránt, hogy ily esetben, midőn a törvénynek világos értelme ellen vagy a biró, vagy a fél bosszantására, vagy a pör huzavonása végett ily konok pörorvoslatok fordulnak elő: nem csak a }>eres félt, hanem az ügyvédet is büntesse, birságban elmarasztalja. (Helyeslés.) En azt gondolom, midőn a perrendtartásba ezen utolsó bekezdés fölvétetett, s onnan szóról szóra átvétetett, a törvényhozás ugyanazon szándékból indult ki, hogy t. i. az ügyvédet kártérítésre kötelezze a fél irányában, és hogy ne csak a fél maga marasztaltassék el a birságban, hanem az ügyvéd is; hogy a felelőséget az ügyvédre is kiterjeszsze, nem pedig, hogy azt úgyszólván illusoriussá tegye. Már pedig én arról vagyok meggyőződve, hogy a törvénynek jelen fogalmazása által ezen felelőség egészen megszűnnék. Ezen §. első esete u. i. azt hozza föl, hogy ha fölebbezéssel él a fél, a törvény világos értelme ellen, vagy pedig a biró, vagy ellenfél bosszantása czéljából. Én kérdem: ha igy áll a kérdés az ügyvéd és a fél közt, melyik