Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-192
396 192. országos ülés június 21. 1870. Helyes a számítás az 5% kamatra nézve is annyiban, hogy az állam csakugyan nem drágább mint 5°/o-es pénzekkel váltja be ezen hidat a fővárosi kölcsönből. A mi a lánczhid tiszta jövedelmét illeti: bizonyos, hogy ez évről évre növekedni fog azon arányban, a mint Buda-Pest növekedik és az ország kereskedése fejlődik. Ezt számmal is ki lehet fejezni, ha tekintetbe veszszük a múlt évekbeni növekedést. Ha ugyanis hitelt lehet adni azon jővedelemkimutatásoknak, melyeket a nyilvános lapok közöltek, a növekedés következőkép állana: 1850-ben mint első üzleti évben, bejött 100 frt helyett, 5 évvel később már 113 frt, 10 évvel később 150 frt, 15 évvel később 175 frt, 17 évvel később 200 frt, 18 évvel később 240 frt, 19 évvel később 266 frt. Volt ugyanis 1850ben jövedelem kerek számban kifejezve 266,OOü frt, 1867-ben 532,000 frt, tehát már kétszer annyi; a múlt évben pedig 712,000 frt. Érdekes még az utolsó 10 év jövedelmét figyelemmel kisérni: mert ez igen hiven visszatükrözteti a lánczhid jövedelmének két legfőbb tényezőjét, t. i. az ország politikai és közgazdászati állapotát. Voltugyan is 1860-6l-ben ezen jövedelemnövekedés 70,000 forint, 1861-62-re már csak 5,000 frt, 1862-63-ra csökkent 7,000 írttal, 1863-64-re 35,000 írttal, 1864-65-re ismét emelkedett 25,000 írttal, 1865-66-ra 21,000 írttal, 1866-67-re 50,000 írttal, 1867-68-ra 120,000 írttal, 1868-69-re 60,000 írttal. Utolsó 5 évi növekedés összevéve 276,000 frtot tevén, egy évi átlag 55,000 frt; bátran lehet következtetni, hogy az ezentúl következő 5 évben is oly arányban fog növekedni a jövedelem, miután a haladás fokozatos és igy várható, hogy 5 év múlva a jövedelem el fogja érni az 1 milliót, és hogy a növekedő jövedelemből oly összeg lesz megtakarítható, mely pótolni fogja a kamatcsökkenést, akkor, midőn majd később több hid épül s a forgalom több felé oszolva, a lánczhid jövedelme kétségtelenül bizonyos évekre csökkenni fog. Az előadottakból a központi bizottság bátran meri azt következtetni, hogy ezen javaslatba hozott vétel — köszönet a kormány sikeres intézkedéseinek s az egyezkedés személyes vezetésével megbízott ő felsége személye körüli igen tisztelt miniszter tapintatos eljárásának — jutányos annyira, hogy ha a részvényeseknek nem volna tág terők a maguk 690 írtját annyi más biztos vállalatba fektetni, mely 7 — 8, sőt talán még több kamatot hoz, de hol az államnak nem föladata velük versenyezni, azt kellene mondani, hogy előnyösb az államra, mint a részvényesekre nézve. Ezek után talán fölösleges a közvetett haszonról szólani, a mely az ország kereskedésére * s a főváros emelkedésére várható, főleg pedig akkor, ha majd több hid lesz, különösen ha a vasut-kapcsolási hid föl fog épülni. Csak annyit akarok még megjegyezni, hogy talán senki sincs, ki aggodalommal ne gondolna ma azon lehetőségre : ha a lánczhid véletlenül megromlani találna, és talán époly évszakban, midőn a közlekedés helyreállítása nem könnyű! Másik megjegyzésem röviden az, hogy miután jelenleg a pesti és budai indóház közti közlekedés mázsánkint mintegy 12, sőt 14 krba is kerül, a mi a vasut-kapcsolási hid segítségével 5 — 6 krra lesz leszállítható: e megtakarítás minden millió mázsa fuvar után, mely Pestről Budára átszállittatik, az országra egy millió forint tőkét takarít meg, melynek kamatait ugyan közvetlenül a kereskedés élvezi, de mely, miután ez által az állam nagyobb forgalomra és exportra képesittetik, mégis a közjólét sokszoros javára esik. A többi föltételre nézve szintén azt véli a központi bizottság, hogy azok átalában méltányosak és elfogadhatók. Lettek volna ugyan a bizottságnak némely stylaris módosításai; hanem azokat megtenni nem tartotta czélszerünek: nehogy ezáltal a szerződés végérvényes elfogadása, — mely a lánezhidtársulatra nézve már kötelező, — ezen módosítások elfogadásától, és igy a lánezhidtársnlattól legyen ismét némileg függővé. Csakis két megjegyzésre szorítkozik tehát a bizottság. Egyik a mi benfoglaltátik a jelentésben, magyarázatot tartalmaz, mely meglehet fölösleges, mégis megemlitendőnek tartotta a bizottság, a menynyiben azon kifejezés, hogy „január 1-től folyó részvények," ugyanazon érteimet foglalja magában, mi a szerződésnek további szövegéből bebizonyítható, t. i. hogy a „január elsején és azon túl esedékes szelvények" miután a lánczhidtársulat 690 frt értékben az összes részvényeket és ezeknek valamennyi szelvényét kivétel nélkül tartozik átadni. A másik észrevétel, mit a központi bizottság tesz, inkább biztosítást tartalmaz a szerződésnek azon pontja ellen, melyben az állam a lánczhidtársulatnak mindennemű és igy lehetőképen még talán könyveiben elő sem forduló kötelezettségeit is magára vállalja. E részben teljes biztosítékot nyújtott tehát a lánczhidtársulatnak meghatalmazott igazgatósága, magára vállalván a szavatosságot az iránt, hogy a lánczhidtársulatnak több kötelezettsége, mint a melyek már könyveiben találhatók, az átadás alkalmával sem fog fölmerülni. Mindezeknél fogva ajánlja a központi bízott-