Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

164. országos Dlés ápril 8. 1870. 29 kijelentem, hogy éD e módositványt nem fogadhatom el. Elmondom röviden okaimat. Ha a perrendtartás oly tökéletes volna, miként csak ezen szakasz módosítása lenne szükséges, akkor e szakasz módosítását érteném, de ugy hiszem, hogy a perrendtartásban több szakasz is van, melyek idővel tüzetesen tárgyalandók és javítandók. Hogy most per excerptam ezen eset adta elő magát, mit a miniszter előterjesztett, annak oka az, mert gyorsítani akarjuk az igazság szolgáltatást. Hanem meg fog jönni az idő, midőn t. barátom Várady s talán vele együtt többen is fognak a perrendtartás egyéb szakaszaira oly változtatásokat javasolni, melyeket tüzetesen fogunk tárgyalni és elfogadni. En is tudok nemcsak egy szakaszt, s nemcsak ezt, hanem többet is, melyeket módosítani kellene. (Zaj.) Ilyen az igazolás ügye, mely oly határozatlan, hogy csak ugyan javitni kellene rajta. De most per excerptam és rögtönözve ezen javításokba bebocsátkozni nem kellene. (Zaj.) Vukovics Sebő: tón azt gondolom t. ház, hogyha van valamely része a törvénykezési rendtartásnak, mely megkívánja az ily kivételes kiigazítást, azon javaslat, melyet Várady Gábor képviselőtársunk tett, kétségkívül az első helyet foglalja el, és tekintve az elvet, még azon módosításokon is felül áll, melyek e törvényjavaslatban elénk terjesztettek. Miért 1 mert én nem hiszem, hogy az egész törvénykezési rendtartásban találkoznék oly intézkedés, a mely annyira össze zavarja az igazság szolgáltatási eljárást az administratiónális eljárással, mint épen azon szakasz, melyet Várady Gábor képviselő ur kivan módositani. (Zaj. Halljuk!) Ott ugyanis egy világosan, tisztán birói eljárás meghagyatott az administratió kezében. Midőn tehát alkalom adatik, hogy ezen átalános törvénykezési rendtartás ily lényeges hibájában megigazíttassák, azt gondolom, hogy e javaslatot mellőzni nem lehet. Azért, én azt elfogadom, s a t. ház pártolásába ajánlom. Hodossy Imre előadó: A központi bizottság részéről tartozom azon nyilatkozattal, hogy e tárgy sem az osztályokban, sem a központi bizottságban nem tárgy altatott. Ez oly fontos elvi változtatása a most fönálló törvénynek, hogy én nem tartanám czélszerünek azt jelenleg tárgyaltatni. En kijelentem, hogy ha Várady ur holnap egy törvényjavaslatot fog benyújtani, mely ezt czélozza, ahoz én holnap után, ha az osztályokban tárgyaltatik, hozzájárulok. (Nem miniszter! bal felől) de ma nem járulhatok hozzá. » Hoffmann Pál: Várady képviselőtársunk javaslatának indokolása főkép abban áll, hogy a birókűldés joga kétségkívül törvénykezési tény. En ellenkező véleményben vagyok. Törvénykezési tény a birói hatalom gyakorlása, a mely rá van ruházva, nem pedig a törvénykezési hatalomnak valakire való átruházása; — már pedig a birókűldés joga nem arra terjed, hogy a törvény értelmében valakire rá ruházott törvénykezési bírósági hatalmat gyakorolja : hanem, hogy rá ruházza valakire, ki más különben nem bírja a biróküldési jogot, tehát a birói hatalomkört meghatározza. Vajon ki gyakorolja ezen jogot ? arról lehet vélemény különbség, és én részemről sem tartom tökéletesnek azon módot, melyben az a mostani törvénykezési rendtartásban szabályoztatik. De oly egyszerűnek sem tartom, mint Várady Gábor t. tagtársam előterjesztette, s azért e kérdést ez alkalommal mellőzendőnek tartom. Ezt itt most elhatározni, kivált oly állapottal szemközt, mely hazánkban századok óta fönáll, mert a magyar jog szerint századok óta ő fölsége gyakorolja a birókűldés jogát, ily mellékesen mondom e fontos kérdést eldöntetni nem kívánom. Halász Boldizsár: En ugy tudom, t. ház, hogy ez elvi kérdés, még pedig oly elvi kérdés, melyet a legközelebb hatályon kívül tett perrendtartás már elfogadott, ez oly elvi kérdés, uraim, melyre nézve ón azt hiszem, hogy maga a miniszter ur sem tesz ellenvetést. Azon miniszter, ki a bíróságokat alakítja, még azon joggal is fölruháztatni kívánja magát, hogy azon esetben, — mert nem csupán azon egyszerű érdekeltség kérdése forog itt fön, hogy a birák atyafiak a perlekedő felekkel, hanem ott van egy átalános kifejezés, hogy ha bármely oknál fogva kívánatosnak látszanék, bírót küldhessen: már pedig ott, hol igazságszolgáltatásról van szó, ha a minisztérium azzal be nem éri, hogy ő alakítsa az országban a bíróságokat, hanem még ő válogathasson abban is, hogy melyiket alkalmazza bizonyos esetben; én azt hiszem, hogy ez ellenében igen is alapos indokolás az, mit Várady t. képviselő társam fölhozott, hogy t. i. ez a legfontosabb birói kérdés. Kötelessége a képviselő háznak, de különösen az igazságügyminiszteriumnak megnyugtatni a perlekedő feleket, hogy ha már a rendes bíró nem fungálhat, ne a miniszter, hanem a független legfelső bíróság határozza el, hogy melyik biró fungáljon. A mi azon ellenvetést illeti, melyet a t. előadó ur és Hoffman képviselő ur tett, hogy mi nem határozhatunk most e fölött, hanem, mert ez elvi dolog, halászszák máskorra; — engedelmet kérek, erre az a megjegyzésem, hogy a ki ezt most el nem fogadja, 3 esztendő múlva sem fogja elfogadni. (Derültség bal felől.) Én mint az elvek embere, soha egy perczig sem