Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-191
191. országos ülés június 20. 1870. 387 tanulmányozás eredménye igazolni fogja kívánságukat, ós engedjék, hogy a kérdés végelintézését a tanulmánj'ozás előzze meg. Részemről kérem a képviselőházat, hogj^ a központi bizottság által beterjesztett javaslatot elfogadni méltóztassék. {Helyeslés és tetszésnyilatkozatok.) Madocsányi Pál: T. ház! (Fölkiáttások : Eláll!) Kénytelen vagyok néhány észrevételt tenni, nem annyira magára a törvényjavaslatra, mint az itt fölhozott indokokra nézve. Itt azon ok hozatott föl, hogy az 1868. deczember 4-iki határozat által világosan és határozottan a nyitratapolesán-zsámbokréti vonal Érsekújváron át építendő ki; tehát ebből azt lehet következtetni, hogy azok, kik nem a nyitra-tapolcsán-zsámbokréti, hanem a vágvölgyi vonal mellett voltak, itt a házban a határozat ellen lennének. Az is mondatott, hogy azok, kik a vágvölgyi vonal mellett voltak, mintegy localis érdekből tették azt. En azok közé tartozom, kik addig míg a vasúti bizottság a pénzügyi bizottsággal tisztába nem jött. mindig a vágvölgyi vonalat pártolták ; de ki kell jelentenem, hogy nem localis érdekből; hanem azért, mivel a vágvölgyi vonalat, szintén oly országos érdekűnek tartottam, mint a másikat: mert hiszen abból, hogy a deczember 4-iki határozatban ki volt mondva az, hogy a nyitra-trencséni vonal kiépíttessék, bizonyosan senki sem érthette azt, mintha az országgyűlés localis vonallá akarta volna ezen vonalat kijelenteni. (Folytonos zaj. Elnök: kérek csendet. Nem hallom a s y óló urai.) Országos vonal lévén tehát ezen vonal, mindenesetre kell, hogy tovább vitessék, és hogy ha tovább vitetik, a Vágón túl, az nem semmisiti meg a határozatnak intentioját. De a részben, hogy ezen vonalat Trencséntől tovább kell építeni, miként azt előbb a közlekedési miniszter ur emiitette, hogy a Dunát összeköti Észak-Németországgal, magam is azon véleményben voltam, nevezetesen a tekintetben, hogy ez összekötő vonal legyen Dunán túl Kassa-Oderbergen át: mind a mellett azt óhajtom, hogy a vonalnak egyes részei, melyeknek időjártával semmi hasznuk sem lenne, ne építtessenek nagy költséggel. Már most, ha ezen országos vonalnak az a ezélja, hogy a Dunát kösse össze Kassa-Oderbergen át, kérdem : miért megy Zsámbokréten .át 16 mértfölddel hosszabb utat, mikor sokkal közelebb eszközölhető az összeköttetés ? (helyeslés, zaj. Elnök csenget?) Hogyha áll az, miszerint Handlova azon kőszéntelep, melyre különösen számithatunk, akkor figyelembe kell venni azt, hogy ez a szóban levő vasút kiépítése esetében még mindig távolabb fog esni Pesttől, mint a salgó-tarjáni telep és kérdem: hol togja tehát az magának keresni az emporiumot ? bizonyosan vagy Komárom vagy jST.-Szombat vidékén. Ezért azt hiszem, hogy országos szempontból legszerencsétlenebb választás volt a zsárnbokrét-trencséni vasutirányt fogadni el. Mondják továbbá, hogg a Vág völgye stratégiai tekintetből már közel van a határszélhez és igy nem alkalmas. De nézzük : mi ellenmondásba jövünk az oly vonalnál, mely felerészben a nyitrai, és fele részben mégis a Vágvölgyön fog menni, mely keskenyebb és minden tekintetben terméketlenebb. E helyütt tehát alkalmasnak tartják a völgyet a vasút átvezetésére, de sokkal termékenyebb és szélesebb alsóbb részét nem tarják erre oly alkalmasnak. Ez ellenmondás. A mi továbbá azon argumentumot illeti, mely az ártérre támaszkodik, megjegyzem, hogy ha ezen argumentum állana, akkor Trencsén városon fölül kellene az indóházat építeni, mert a vár alatti szikláig ártér van és a Vág még 1813ban is elöntötte a várost. Ezeknél fogva kívántam kijelenteni, hogy a kiindulási pont hebytelen azok előtt, a kik azt vélik, hogy e vonalnak valamit praejudikálni akarok, midőn a vágvölgyi iránynak elsőbbséget adok a nyitravölgyi fölött. Egyet vagyok még bátor kijelenteni : hogy | Simonyi Ernő képviselő ur mintegy szemrehányólag monda — ámbár nem tudom, kinek szólt a szemrehányás — hogy a fölvidéknek mintegy 58 képviselője van, s azok egy vasutat sem tudtak kivinni. Elismerem, hogy 50 és egynehány képviselője van, de kérdem: kiben van a hiba, hogy nincs ?asut % Láttuk és látjuk a vasúti- és pénzügyi bizottság tárgyalásából, hogy először volt erre alkalom adva, hol azt mondták az 1868. deczember 4-iki határozatban, hogy 18 mórtföld vasutat akarnak adni, de szüntelenül voltak deferentiák, szüntelenül eltértek a vélemények, nem tudtak megegyezni: miként oszszák föl a 16 mértföldet. Ezt azért mondtam el, hogy fölszólalásomnak nyoma legyen a naplóban, hogy a vasúti bizottság miért ragaszkodott a vágvölgyi irányhoz. (Szavazzunk! Szavazzunk!) Rudnay István : T. ház (Zaj. Halljuk! Szavazzunk!) Méltóztassanak megengedni, hogy azou képviselők közül, kik azon vidéket lakják, és kiknek kerületeit fogja ezen tervezett vasút érinteni, miután ezek a helyi körülményeket és viszonyokat legjobban ismerik, legalább egy szólaljon fel. Azt hiszem, ez nem méltánytalan kérelem. (Halljuk!/ Csak röviden akarok válaszolni, mindenekelőtt Madocsányi képviselőtársamnak, ki azt hozta el, hogy ezen tervezete vonal elvesztette orszá49*
