Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-191
386 I 91 ' országos ülés június 20. 1870. lyett egy jobb vonal kiépittessék-e ? (Helyeslés.) Már pedig, hogy világkereskedelmi szempontból I jobb az ; .bogy ne Érsekújvárig, hanem a Dunáig építtessék e vasút, azt alig fogja valaki kétségbe vonni; mondom, én ily vitát nem érthetek meg; mert, ha már a kevésbbé jó elfogadható volt: nem látom át, hogy lehet a kétségkívül jobb ellen fölszólalni. Ellenkezőleg tökéletesen értem azon úgynevezett „engedelmes" pénzügyi bizottság eljárását, {Derültség) mely nem restelte ezen tárgyat külön megbízás nélkül is tanulmányozni, és a jó helyett a jobbat a háznak ajánlani. (Helyeslés.) Menjünk át a másik szempontra, melyet a t. képvisiselő ur kiemelt, és ez az: hogy az illető vonal uemzetgazdászati szempontból is helyes legyen, vagyis, hogy az illető vidéknek nagy termelő képessége, kifejlődött industrialis élet és ! a belkereskedés érdekei szóljanak mellette. El- | fogadom ezt is: de nem hiszem, hogy valaki a Nyitravölgyről mondaná azt, hogy ott az ipar j és gazdászat kifejletlen; tehát nem kell vasutat építeni benne. Nem vélem, hogy ezt valaki mondhatná, és igy ezen szempontból sem találhat ellenmondásra ez irány. Menjünk át a harmadik, a hadászati tekintetre. Már itt a t. képviselő ur maga is megengedi, hogy ha az ellenség betörne határainkba, és a vágvölgyi vasutat elfoglalná, akkor az ország védelme érdekében a maga jelentőségét elvesztené. En pedig nemcsak ezt mondom, hanem hozzáteszem, hogy akkor az ország védelme tekintetéből a szóbanlevő vasút lenne a sem- I minél roszabb: mert. ha az ellenség elfoglalná, épen segélyével operálhatna nagy előnynyel. (Egy részről helyeslés, más részről közbekiáltások: „Ezen argumentum a nyittm vasúit a nézve is áll") Igen, t. ház ! de mindenesetre több előbástyája van a nyitravölgyi vasútnak, mint a vágvölgyinek s azt állítom, hogy több idejébe és erőmegfeszitésébe kerül az ellenségnek, míg a Vág- és Nyitravölgyet elfoglalja, mint a mennyibe kerülne tisztán a Vágvölgy elfoglalása. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy ez tisztán áll s annyi bizonyos, hogy ezen vasútra nézve nem állunk rosszabbul, mint a mint állanánk a vágvölgyire nézve. De a kérdés — a mint azt szerintem is helyesen fölállította Simonyi képviselő ur — itt nem az, hogy jobb-e a vágvölgyi vonal; hanem a kérdés csupán az : hogy olyan-e a szőnyegen levő vonal, mely a fönemlitett három tekintetnél fogva elfogadásra méltó ? Ha pedig a kérdést igy állithatjuk föl, akkor én azt felelem, hogy az mind a három szempontból elfogadható. Erre talán azt méltóztatik mondani: hogy ha egyszer igennel felelünk a fönebbi kérdésre, akkor implicite elejtjük a másik vasutvonalat. Hogy pedig ennek is elfogadását plausibilissá tegyék, visszamennek a múltra és azt mondják, hogy más vidéken már 5 — 6 parallel vasutat is épitettünk, és igy ezen vonalat is, meg amazt is megszavazhatjuk a vidéknek. Bocsánatot kérek, ezen argumentatio sajátságos benyomást tesz reám. Kérdem : azért, mert más vidékeken talán hibásan cselekedtünk, kövessük-e el a hibát itt is? ha igaz, hogy az országnak %, vagy % részében hibák követtettek el, nem következhetik az, hogy kövessük el e hibákat az ország egész területén átalában (helyeslés.) Ezt tehát el nem fogadhatom argumentumul. Es épen azért elvem az : építtessenek mindenütt vasutak, ahol azokra szükség van; de csakis ott. Elvem az: hogy e czélból mindenütt eszközöltessék a beható tanulmányozás, s ne a határozat után, de azt megelőzve. Ezen elvből kiindulva, ugy magam, mint a közlekedési miniszter ur is fölhasználtunk* a legközelebbi időben minden alkalmat, mely kínálkozott arra, hogy a házat fölkérjük: ne kényszerítse a kormányt egy vagy más határozat által arra, miszerint törvényjavaslatot nyújtson be oly vasutakra nézve, a melyek még tanulmányozva nem voltak. Ezen kérdés nem azt teszi, hogy nem akartunk egy vagy más vonalra vonatkozó törvényjavaslattal jönni a házhoz; hanem azt teszi, hogy ezt a tanulmányozás után s annak eredményéhez képest kívánjuk tenni. Azt hozzák föl ellenvetésül a t. képviselő urak, hogy miért kezdjük ezen eljárást épen a szóban levő vasútnál ? Erre azt felelem : hogy ez nem az első eset, ahol ez óhajt fejezzük ki. Emlékeztetem a t. házat, hogy Ivánka Imre képviselő urnák a szlavóniai vasút tárgyában benyújtott határozati javaslatára azt mondtuk, hogy nem tartjuk helyesnek határozatilag e részben megköttetni kezeinket. (Ugy van!) A t. képviselő ur később egy másik határozati javaslatot is adott be ; akkor szintén fölszólaltunk az ellen is, s én részemről kötelességemnek tartom ugyanezt tenni, valahányszor hasonló eset adja magát elő a házban. De ismételve mondom, hogy ez nem azt teszi, mintha oly esetben a vonalat a priori el akarnám ejtetni, hanem azt teszi, hogy a kérdés kellő tanulmányozása előtt a határozatot nem tartom czélszerünek: mert én mindig azt tartottam, hogy a tanulmányozásnak kell megelőzni a határozatot, nem pedig a határozatnak a tanulmányozást. (Helyeslés.)Méltóztassanak az illető tisztelt képviselő urak e részben megnyugodni, anynyival inkább, minél inkább meg vannak győződve ügyüknek jóságáról. A jó ügy nem szorul azon okoskodásra, hogy mivel itt meg ott annyi felesleges vasút építtetett, analógia utján építtessék ki ez is. Ha jó az ügy, bízzanak az ügj jóságában, nyugodjanak meg abban, hogy a
