Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-190

190. országos illés június 18. f870. 361 organieus törvényjavaslatokat terjeszt az ország­gyűlés elé, akkor az ö véleménye szerint az or­szág javára szolgáló végczélok elérésére vagy legalább megközelítésére azon utat és módot, me­lyeket ezen törvényjavaslatokban ajánlott, tartja a legjobbaknak. Azonban ennyi fölvilágosodott, az ország javát egyaránt szivén hordozó tag közt mily könnyen támadhat oly eszme, mely a kor­mányra is befolyást gyakorol, különösen pedig a tárgyalások megkezdése előtt &gy oly nyilatkozat, melyben a kormány mereven kifejtené azt, hogy ezen e's ezen részeiből a törvényjavaslatoknak egy betűt sem engedhet, azokhoz szorosan ragaszko­dik, okvetlenül azon consequentiát foglalná ma­gában, hogy a kormány, bár milyen érvek hozas­sanak föl a tanácskozás alkalmával, semmi módon és semmi utón többé nem capaeitálható, Ezen érvet pedig, és ebből okvetlenül folyó következ­tetést én sem a kormányra, sem az azt támo­gató pártra, sem végre az összes parlamentaris­musra nem tartanám hasznosnak. (Élénk helyes­lés jobb felől.) Ennélfogva meg vagyok győződve, hogy azon parlamentális érzék, mely ezen testületet jellemzi, szükségtelenné fogja tenni még a tanács­kozások alkalmával is, hogy azon utolsó argu­mentummal, t. i. a tárczakérdés kitűzésével kelljen a kormánynak élnie, és azt hiszem, hogy a t. ellenzék első sorban lenne hivatva az ellen, ha a kormány ezen utolsó argumentummal időn és szokáson kívül nagyon is bőségesen élne, fölszó­lalni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ennélfogva a kormány fon tartva magának, hogy rendkívüli esetekben ezen jogával is élhes­sen, ezt mindenesetre csak a tanácskozások al­kalmával és a kölcsönös érvek meghallgatása és megbirálása után fogja tenni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) ... Simonyi Ernő: T, ház! Meg fog en­gedni a t. ház, hogy a belügyminiszter ur által most adott válaszra nézve egy pár észrevételt tehessek. Első kérdésemre adott válasza, melyben azt mondja, hogy ezen nagy fontosságú törvény­javaslatot az összes minisztérium magáévá tette és igy természetesen magára vállalta érte a fele­lősséget: tökéletesen praecis és tiszta, és semmi kívánni valót nem hagy hátra. E részben tisztá­ban vagyunk és tudjuk, hogy a miniszterek mindegyike magáévá teszi azon elveket, a melyek a szóban forgó törvényjavaslatban foglaltatnak. A t. ház át fogja látni, hogy nekem jogom volt ezen kérdést a minisztériumhoz intézni és egy pár szóval meg fogom magyarázni: hogy miért. (Halljuk!) A parlamentális kormány fogalma magával hozza azt, hogy a kormány és a parlament között KÉPV. H. NAPLÓ. 184-f vffl. semmi titok ne létezzék ; igy tehát a kormány­nak különben is, de különösen akkor, mikor az fölszólittatik, a maga politikáját a parlament előtt nyiltan kell előadnia. Ezen nyiltság kulcsa épen abban fekszik, a mit a miniszter ur emiitett, mert föl kell tenni, hogy a kormánynak és az országgyűlésnek minden tagja semmi más által nem indíttatik, semmi más okbdl vezér elveit és tevékenységét nem meriti, mint a közjogból, mint a köz haza jólétének előmozditásábdl. Ezeket pedig titokban keresni nem lehet. A parlamentális rendszernek tehát első kelléke az, hogy a parlament és a kormány között titok ne létezzék ; de ezt hozza magával a felelős kormány eszméje is. A feleiősség eszméje alatt rendes időkben én nem azt értem, hogy egyik vagy másik miniszter vagy többen a miniszterek közül perbe fogas­sanak és vérpadra hurczoltassanak. {Mozgás a jobb oldalon.) Ezek a végső esetek, melyek hála istennek, ritkán és csak századokban alig egyszer kétszer fordulnak elő. Rendes parlamenti felelősség annyit tesz, hogy azon politika, melyet a kormány követ és nyíl­tan magáénak vall, vagy megtartja vagy el­veszti számára a népnek és a nép-képviselőinek bizalmát; ha tehát a kormány látja, hogy a politika, melyre lépett, vagy lépni akar, nagy­fontosságú kérdésekben nem egyez a képviselő­ház többségének bizalmával, akkor hazafiúi kö­telessége visszalépni azon politikától és a kormánytól is : mert az ő belátása szerint ez a politika egyedül az, mely a haza jólétére vezet. Ha tehát e részben a, képviselőház többségével nem találkozik, akkor a természetes következés az, —miután a többséget nem kényszeritheti, — hogy állásától visszalépjen és átengedje a kor­mányt azoknak, kik a parlament többségét képezik, a kik más politikával akarják ugyanazon czélt elérni. De maga az 1848-iki törvény egyíkfőindoka volt annak, a mi velem ezen kérdést tétette; mert itt a Ill-ik törvényczikk 18. §-ában az mondatik : hogy minden miniszter felelősséggel tartozik azon rendeletért, melyet aláirt. Igy tehát miután e törvényjavaslatot a belügyminiszter terjesztette be, (jobb felől fölkiáltások: Ez nem rendelet, hanem, törvényjavaslat. Zaj. Elnök csen­get.) előttem ez a felelősségre nézve tökéletesen mindegy, (Ellenmondások jobb felől.) mondom, ez előttem a parlamentális felelősségre nézve tökéíete­j sen mindegy, s épen az elébb voltam bátor meg­magyarázni, hogy én a felelősség alatt nem perbe­fogatást értek, hanem értem a parlamenti több­ség bizalmának megtartását vagy elveszítését. Ez azon morális felelősség, melylyel mindnyájan tarto­zunk választóink irányában is és épen azon 46

Next

/
Thumbnails
Contents